A Rejtélyes megmentő
- Ez biztos csapda, ne menj Sango! -mondta Miroku.
- De hát az öcsémről van szó és én érte bármit megteszek.
- Nem hagyom, hogy egyedül menj, Narakuval nem tudsz egyedül elbánni!- szólt közbe ismét
Miroku.
- Sajnálom, de egyedül megyek. Ez Naraku feltétele azért hogy elengedje az öcsémet és sajnos
az égkőszilánkokat is elviszem amiket eddig gyűjtöttünk. Ne is próbálj megakadályozni Miroku!-
Sango hirtelen megfordult és Kirara hátán ellovagolt a megadott irányba.
- Sango ne!- kiáltott utána Miroku.
- Mond meg Inuyasháéknak hogy sajnálom!- válaszolta már messziről Sango, majd eltűnt Miroku
szeme elől az égen.
- Kagome merre van az égkő amit Sango magával vitt? Meg kell találnunk! Remélem Mirokunak
sikerült utolérnie amíg mi a démonokkal küzdöttünk!- mondta Inuyasha reménykedve, de amint
meglátta Mirokut a tisztás másik végén már tudta hogy Mirokunak nem sikerült lebeszélnie
Sangot.
- Gyorsan gyertek Sango elment egyedül!- kiáltott Inuyasháéknak Miroku.
- Érzem az égkövet!- szólalt meg hirtelen Kagome.
- Akkor ugorj a hátamra Kagome és mutasd az irányt!- utasította Inuyasha. A lány így is tett.
Eközben Sango megérkezett arra a helyre, amit Naraku nevezett meg legutóbbi találkozásukkor.
- Itt vagyok Naraku! Hol az öcsém!
- Előbb had lássam az égköveket.- hangzott fel meg a démon hangja a fák között.
- Tessék!- Sango felemelte a kis üvegcsét, amiben az égkőszilánkok voltak.- És most had
lássam az öcsémet!
- Rendben.- mondta hang.
A fák közül néhány féregdémonnal körbevéve megjelent Kohaku. Sango hirtelen megindult az
öccse felé, de a démonok elállták az útját.
- Előbb rakd le a szilánkokat a földre.- utasította Naraku.
Sango lerakta az üvegcsét. Hirtelen megjelentek az égen Naraku mérgező darazsai és felkapták
az üveget.
- Sajnálom, de nem kapod vissza az öcsédet, ugyanis megszegted a szavad! Azt mondtam
egyedül gyere, erre elhoztad Inuyasháékat. Ezt nem kellett volna!- Naraku hangja hirtelen
elhallgatott a démonok pedig támadásba lendültek.
- Mi?- nézett hitetlenkedve Sango- Tehát én odaadtam az égköveket Naraku te is add vissza az
öcsémet!- a csonttörőt egy mozdulattal a szellemek közé hajította utat vágva ezzel Kohakuhoz. A
fiú azonban megfordult és elrohant a fák közé. Sango mit sem törődve a bumeránggal amit
elhajított az öccse után rohant. Még távolabbról hallotta Inuyasháék hangját akik a többi ottmaradt
szellemmell éppen csatázni kezdtek. Nemsokára utolérte az öccsét aki éppen egy szellemmel
futott össze. A szellem a fiúra támadt, de Sango eléugrott és a kardjával kettéhasította a
szellemet.
- Nővérem- szólalt meg Kohaku.
- Kohaku- mondta lágyan Sango majd átölelte öccsét- végre újra együtt vagyunk.
Ezután hirtelen fém csattanását hallotta a háta mögött közvetlenül, majd hirtelen Kohaku néhány
méterrel arrébb ért földet tőle. Hátrapillantott és egy alakot vett észre maga mögött, akinek az
arcát egy csuklya takarta el.
- Hát te ki vagy és miért bántod az öcsémet!- rivallt rá Sango az alakra.
- Ne légy bolond hiszen éppen most mentettem meg az életed.- mondta az idegen.
Sango Kohakura pillantott, akinek ott volt szokásos pengéje a kezében és szeme ismét
ürességet tükrözött.
- Kohaku mi van veled? Ezekszerint még mindig Naraku uralma alatt vagy… tehát ismét át akart
verni…- mondta szomorúan Sango. Eközben Kohaku felugrott egy szellem hátára és eltűnt.
Sango nem tudott utánamenni mert Kirarát otthagyta ahol Inuyasháék harcoltak.
- Köszönöm hogy megmentettél, de nem kellett volna. Ismét elárultam a barátaimat- fordult
Sango az idegen felé. Jobban szemügyre vette a férfit (merthát a hangja alapján rájött hogy férfiJ).
Szürke, földig érő köpenyt viselt, aminek a csuklyája a szemébe volt húzva, így az arcát nem
láthatta, de a hangja ismerős volt valahonnan.
- Ugyan nincs mit köszönnöd… Sango.- mondta a férfi.
- Mi? Tehát te honnan tudod a nevem?
- Ezekszerint ilyen régen találkoztunk utoljára, hogy már a hangomat sem ismered fel Sango?-
mondta a férfi és lehúzta a csuklyát a fejéről.
Sango szeme hirtelen kikerekedett- Tényleg te vagy az?
2.
Titok
- Sango jól vagy?- kérdezte Kagome, amint odaért hozzá.
Sango szeméből könnyek szöktek elő- Jaj Kagome, ismét elárultalak titeket.
- Ugyan Sango- mondta Kagome vigasztalóan.- Tudom, hogy az öcsédért bármit megtennél.
- Hidd el a helyedbe mi is ezt tettük volna. Egyébként mi történt?
- Hát- kezdett hozzá Sango szipogva- Miroku meg akart állítani de nem hallgattam rá.
- Aztán odaadtam Narakunak az égköveket, de ő nem akarta elengedni Kohakut, mert ti jöttetek
és az alkuban az szerepelt hogy egyedül kell jönnöm. De az alkut amúgy is megszegte.
- És hol az öcséd?- tette fel a kérdést Kagome.
- Elment. Még mindig Naraku hatalma alatt áll. Majdnem megölt, de…-Sangonak hirtelen eszébe
jutott, hogy mit mondott a férfi (egyenlőre nevezzük csak ígyJ), mielőtt elment:
- Sajnálom Sango, de most nem beszélhetünk.- mondta a férfi- Hallottam már a barátaidról és
most igazán nincs kedvem találkozni velük.
- Tehát miért? Miért viselkedsz ilyen…- de a mondatot nem tudta befejezni, mert a férfi a szavába
vágott.- Elvállaltam egy feladatot, amit most nem részletezek, mert tudom hogy figyelnek. A
mostani találkozásunk nem véletlen. Amikor megtudtam, hogy élsz nagyon meglepődtem. De ő
mindent elmondott. Nem gondoltam volna hogy ilyen rendes ez a Sesshoumaru… akarom
mondani…- a férfi hirtelen a szájára tapasztotta a kezét.
- Micsoda? Milyen feladatról beszélsz? És mi dolgod Sesshoumaruval?- Sango hirtelen azt se
tudta mit gondoljon vagy tegyen.
- Sajnálom az titok. Bocsáss meg, de mennem kell. Így is többet mondtam a kelleténél. Ja és ezt
a találkozást ne említsd meg a barátaidnak. Ez maradjon a mi titkunk. Ha elmondod nekik nekem
végem. Esküszöm majd mindent megmagyarázok. Még találkozunk Sango…
- Sango mi van veled?- kérdezte Kagome- Azt kérdeztem hogy mi történt az öcséddel és te még
nem válaszoltál teljesen.
- Ja igen- tért vissza a gondolataiból Sango- szóval elment. Kohaku nem tudott megölni.
- Értem- mondta Kagome- akkor most menjünk pihenni. Már sötétedik és a sok harctól mind
elfáradtunk.
- Rendben- egyezett bele a dologba Sango. Mindketten elindultak Inuyasháék felé.
Sango a többieknek is elmondta, amit Kagoménak. Inuyasha a szokásos módon reagálta le a
dolgot. Az égkövek miatt dühös volt, de amint találtak egy kunyhót ő aludt el legelőször.
Hajnalban Sango éppen a kunyhó közelében lévő pataktól jött visszafelé egy jó fürdő után, amikor
hirtelen egy kezet érzett a fenekén.- Miroku!- ordította majd egy köríves rugással az „érzékeny
pontja” felé rúgott. De a rúgás nem talált és csak ekkor vette észre hogy nem is Miroku áll
mögötte. A tegnapi férfi volt, akinek sikerült elkerülnie a rúgást.
- Hát te meg mit keresel itt?- nézett kérdően Sango.
- Gondoltam megismerkedem a barátaiddal. Amúgy ahogy nézem még mindig ugyanúgy
reagálod le a dolgokat. Ha-ha-ha… Aúúú- Sango bal kezének nyoma ottmaradt a férfi arcán.
- Te is olyan disznó vagy mint Miroku!- nézett mérgesen a férfira Sango, majd elindult a kunyhó
felé.- Na gyere bemutatlak a barátaimnak.- A férfi az arcát fogva elindult utána.
Ahogy belépett a kunyhóba, hirtelen minden tekintet rá szegeződött. Sango végigmondta a
férfinak, hogy kit hogy hívnak. Eközben mindenki felmérte a férfit. Sötétbarna haja a bal szemét
félig eltakarta, zöldesbarna szemei csillogtak a tűz fényénél. Hosszú, szürke köpenyt viselt, alatta
bőrből készült páncélt. Életkorban nem lehetett pontosan behatárolni, 17-20 éves lehetett. Mielőtt
bárki is megszólalhatott volna a férfi elkezdett beszélni.
- Üdvözöllek benneteket, a nevem…- ekkor hirtelen megrázkódott a kunyhó és összedőlt a csapat
feje felett.
3.
Különös képesség
- Jól vagy Kagome?- kérdezte Inuyasha a kunyhó romjai közül kikászálódva.
- Igen, de jobban lennék, ha leszállnál rólam- válaszolta Kagome, majd miután Inuyasha
lemászott róla végignézte, hogy mindenki megvan-e.
- Hol van az a fiú?- kérdezte Kagome, de erre azonnal megkapta a választ, amikor Inuyasha
félredobta a tető maradékát a fejük felől.
- Nézzétek, ott van Kagura!- mondta ijedten Miroku.
- Ó Inuyasha, látom új barátra tettél szert- mondta Kagura gúnyosan és a férfira mutatott- egy
újabb szánalmas ember.
- Ki mondta, hogy a barátom- vágott vissza Inuyasha ingerülten- hiszen még nem is ismerem!
- De ez is csak azért van, mert te megzavartad a bemutatkozásom- mondta a férfi- hidd el
Inuyasha, ugyanaz mindkettőnk ellensége.
A démonok, akik körülöttük álltak, megindultak feléjük Inuyasha előrántotta a Tessaigát és máris
lecsapta egy démon fejét.
- Ezt a részét rád hagyom Inuyasha- mondta a férfi, mintha már régóta jóba lenne Inuyashával, és
megindult Kagura felé.
- Pengetánc- mondta ki Kagura és kezét meglendítve szélpengéket küldött a férfi felé, amik
becsapódtak.
- Szánalmas volt- mondta nevetve Kagura, de nevetése azonnal abbamaradt, amint egy kard
pengéje ért a nyakához.
- Erre nem számítottál mi?- súgta Kagura fülébe a háta mögött álló férfi
- Inuyasha- kiáltotta Kagome, mert Inuyasha is annyira meglepődött, hogy egy féregdémon
majdnem leharapta a karját.
- Erre tényleg nem számítottam- mondta Kagura, majd hirtelen mosoly ült ki az arcára-, de erre
viszont te nem számítottál- mutatott a bikaszellemre Kagoméék mögött, aki éppen Kagoméra
készült lecsapni óriási fejszéjével.
- Ne! Kagome!- kiáltotta Inuyasha és elkezdett Kagome felé rohanni.
A bikaszellem meglendítette fejszéjét és a másodperc töredéke alatt sújtott le vele. Senki nem
tudott ilyen gyorsan cselekedni…
… a fejsze azonban szikrákat vetve megakadt a levegőben. Kagura ekkor vette észre, hogy a férfi
már nincs mögötte, hanem Kagome előtt áll a jobb kezét előretartva. A bikaszellem minden erejét
beleadva megpróbálta továbbtolni a fejszét, a láthatatlan pajzs azonban visszatartotta. A szellem
újabb ütésre lendítette a fejszét, lecsapni azonban már nem volt esélye. Inuyasha odaért és
levágta a szellem fejszét tartó kezét, a következő kardcsapással pedig végzett a szellemmel.
Kagura ez idő alatt gyorsan elmenekült.
- Köszönöm, hogy megmentettél- mondta Kagome, de még mindig nem tudta hogy pontosan mi
is történt.
- Ugyan nincs mit köszönni. - mondta a férfi, mintha ez mindennapos dolog lenne számára.- De
ez nagyon sok erőt kivett belőlem- tette hozzá és térdre ereszkedett pihenésképpen.
- Ezt meg hogy csináltad?- kérdezte Inuyasha kissé féltékenyen hogy nem neki sikerült
megmentenie Kagomét.
- Őszintén megmondva én sem tudom, de amióta ebben a világban vagyok azóta képes vagyok
védőpajzsot emelni és teleportálni.
- Mi?- kérdezte mindenki egyszerre- De hát hogy érted azt hogy mióta ebben a világban vagy?
- Kagome- szólalt meg a férfi Kagoméra pillantva.
- Igen?- kérdezte meglepődve Kagome.
- Tudom, hogy te is a jövőből jöttél és neked is van képességed.
- Talán te is a jövőből jöttél?- kérdezte Kagome és a többiekkel együtt értetlenül néztek a férfira.
áíóíóíőá4.
A feladat
- Minden 3 évvel ezelőtt kezdődött.- kezdte a férfi- A szüleimmel Tokió külvárosába költöztünk.
Nemsokkal ezután furcsa álmok kerítettek hatalmukba, amikben mindig egy páviánbőrbe bújt
alak beszélt nekem az 500 évvel azelőtti Japánról. Aztán egy reggelen mikor felébredtem, egy
tisztáson találtam magam. Ekkor találkoztam először Narakuval, aki a képességeim miatt,
amikről addig még nem tudtam, megpróbált a saját oldalára állítani. Azt mondta, ha nem teszem
meg mindazt, amit kér, megöli a szüleimet. A szüleim is ebbe a világba kerültek.
Engedelmeskednem kellett.
- És mit kellett tenned?- kérdezte Kagome, aki nagy érdeklődéssel hallgatta a történetet.
- Le kellett mészárolnom egy falut. Ezt Naraku azért akarta, hogy bizonyítsam alkalmas vagyok-e
hogy a segítségére legyek.
- Szóval te eddig csak megjátszottad magad- vágott közbe ingerülten Inuyasha és felkészült, hogy
megtámadja a férfit.
- Megölhetsz, ha akarsz, de nem gondolod hogyha Narakuval lennék akkor nem mentettem volna
meg Kagomét és ezt a történetet sem mesélném el nektek.
- Hah ez csak álca de én átlátok rajtad!- mondta Inuyasha és máris a férfi felé vetődött.
- Osuwari- szólalt meg Kagome és Inuyasha nagy csattanással a földbe csapódott.- Kérlek
folytasd- mondta nyugodt hangon Kagome.
- Köszönöm. Tehát ott tartottam, hogy Naraku megpróbált lemészároltatni velem egy falut. De én
nem voltam képes egy embert sem megölni. Ezután kiderítettem, hogy a szüleimet Naraku már
régen megölte. Ellenefordultam, de nem tudtam megölni, mert már az égkövek nélkül is túl erős
volt. Naraku eltűnt, én pedig elindultam és bejártam a vidéket, elvégre itt lett az új otthonom. Ekkor
találkoztam egy kedves szellemirtólánnyal, akit meg kellett mentenem.- Ennél a résznél mindenki
Sangora nézett, aki egy kicsit elpirult.- Hát…izé…- kezdte Sango a magyarázkodást- akkor még
nem voltam olyan jó harcos, hiszen ez már 2 éve történt.
- Úgy ahogy mondod-helyeselt a férfi, Sango pedig kezdett megnyugodni- akkor még tényleg elég
béna voltál! Ennek a beszólásnak egy pofon lett a jutalma. Sango dühösen felállt és elviharzott a
többiektől.
- Sango várj!- kiáltotta a férfi, és felpattant, majd Sango után akart rohanni. De arcra esett a még
mindig a földön fekvő Inuyashában.
- Ez fájt- jegyezte meg a férfi az arcát fogva, és felállt. Hirtelen nyögdécselésre lett figyelmes, majd
amikor rájött, hogy Inuyasha hátán áll, gyorsan Sango után rohant.
- (Ezt még nagyon meg fogja bánni!)- gondolta Inuyasha miközben feltápászkodott a földről.
- Öhm.. milyen kedves fiú nem?- mondta Kagome az előbb látottak után.
- Ha ennyire kötődik Sangohoz akkor talán velünk maradhatna, hogy felvidítsa. Látszik, hogy jól
elvannak!- vetette fel az ötletet Shippou. Miroku ennek hallatára teljesen lelombozódott.
- Sango várj meg!- kiáltotta a férfi.
- Ezeket a dolgokat nekem nem így mondtad el akkor.- mondta Sango durcásan miközben
megállt.
- Tudom és sajnálom, de nem akartalak belekeverni se téged, se a többi szellemirtót. De a
faluban tett utolsó látogatásomkor…láttam, hogy mindenki meghalt. Tudtam hogy a szent égkő
megjelenésével el fog jönni az a nap. Ezért próbáltam minél többször meglátogatni a falut…,de
pont azon a napon már későn értem oda. Éreztem, hogy Naraku járt ott. Ezzel eggyel több okom
lett arra, hogy elpusztítsam. Ezután elkezdtem gyűjteni az égkő szilánkjait…
- Mi? Minek kellenek neked a szilánkok?- fordult a férfi felé Sango.
- Hát eredetileg azért, mert azt hittem hogy meghaltál és az égkő erejével újra életre tudtalak
volna kelteni.- Sango álla leesett a csodálkozástól.
- És…és mi dolgod Sesshoumaruval? Azt mondtad mindent megmagyarázol.
- Sesshoumaru megkért egy szívességre. A Tenseigát és a Tokejint ellopta tőle Naraku. Én
segítek neki visszaszerezni.
- Azért segítesz egy vérszomjas démonnak, mert megkért? Ezt…ezt én nem értem.- mondta
Sango teljesen összezavarodva.- De hát te sohasem szövetkeztél szellemekkel.
- Ennek is megvan az oka.
- Akkor had halljam!- mondta Sango ellentmondást nem tűrően.
- Szükségem van a Tenseiga erejére.
- Tehát miért?
- Azért mert a kard képes megtörni Naraku átkát ami rajtam van.
- Miféle átkot?- kérdezte Sango csodálkozva, de mielőtt választ kaphatott volna a kérdésére,
Sesshoumaru lépett ki a bokrok közül.
- Hát te meg mit akarsz!- kiáltotta Sango.
- Csak a segítőtársamért jöttem, ne aggódj. Megígértem neki, hogy nem bántalak téged.- mondta
Sesshoumaru mosollyal az arcán.- És most induljunk. Még sok a dolgunk Hassan barátom!
5.
Barát, vagy ellenség?
- Megtaláltam Naraku palotáját.- mondta Sesshoumaru- Ha sietünk 2 óra alatt odaérünk.
- Rendben- válaszolt Hassan és rögtön elkezdett Sesshoumaru után futni.- Még sötétedés előtt
oda kell érnünk. Ma telihold lesz, ami számomra nem jó jel.- mondta egy kicsi félelemmel a
hangjában.
- Ez az, gyertek csak.- mosolygott Naraku palotája egyik szobájában- Szóval vissza akarod
szerezni a kardjaid Sesshoumaru? Ha az életed megmarad, már azzal elégedett lehetsz majd!
HAHAHAHA!- nevetett Naraku, majd megkezdte az előkészületeket.
2 óra elteltével Sesshoumaru és Hassan Naraku palotájának kapuja elé értek. A kapu nyitva volt,
a palota udvarában három alak állt. Amint beléptek az udvarba, kivehetőek lettek az alakok.
- Inuyasha te meg mit keresel itt?- kérdezte Sesshoumaru meglepetten.
- És te Miroku?- kérdezte Hassan a másik alakot, aki Miroku volt.
- Azért vannak itt, hogy elpusztítsanak titeket!- válaszolta a kicsivel hátrébb álló harmadik alak,
Naraku.
- Kétlem, hogy ez sikerülne nekik valaha is.- mondta félelem nélkül Sesshoumaru, majd Naraku
felé ugrott. Inuyasha azonban eléállt és megpróbálta a karmaival megsebezni Sesshoumarut,
aki azonban félreugrott a támadás elől. Miroku is támadásba lendült, botjával Hassan felé
csapott. A csapást azonban Hassan kardja felfogta.- Miért csináljátok ezt?- kérdezte
kétségbeesetten Hassan, de választ nem kapott. Sesshoumaru kikerülte Inuyasha összes
karomcsapását, majd a mérgező támadását használva egyetlen ütéssel egy nagy sebet ejtett
Inuyasha mellkasán, aki a földre esett.- Ez nem az öcsém, mondta Sesshoumaru a haldokló
Inuyashára mutatva, aki halála előtt szürke, embernagyságú szellemmé változott.
- Hát ez meg miféle teremtmény?- kérdezte csodálkozva Hassan, s így figyelme lankadt, amit
Miroku ki is használt és botjával egy ütést mért a bal vállára.
- Nagyon jó kérdés, de én a helyedbe inkább a harcra figyelnék- tanácsolta Naraku, aki láthatóan
jól szórakozott, de csak addig, amíg Sesshoumaru ostorának egyetlen csapásával le nem ütötte
a fejét.
- Csak egy szellembábu volt- mondta Sesshoumaru csalódottan. Eközben Hassan éppen
kikerülte Miroku egyik csapását, majd a kardja vörösen kezdett izzani. – Ez az Szikra, mutasd meg
erődet és pusztítsd el az ellenségemet!- kiáltotta, majd a kard körül összegyűlt lángok egy
tűzgolyót alkottak, ami Mirokuba csapódott. Halála előtt ő is átváltozott ugyanolyan szürke,
embernagyságú szellemmé, mint a másik.
- Hát ezzel megvolnánk.- mondta Hassan a bal karját forgatva.
- Szikra?- kérdezte Sesshoumaru.
- Így neveztem el ezt a tűzkardot. Sötétedik, úgyhogy nincs sok időnk.- mondta aggódva Hassan.-
És érzem hogy ez még csak a kezdet volt. A palotán belül sokkal nagyobb erőt érzek. (- Lehet
hogy ez lesz az utolsó csatánk!)- gondolta, miközben megremegett a félelemtől…
6.
A pokol démona
- Látom a palotát!- kiáltott fel Kagome Inuyasha hátáról.
- Mi lenne, ha nem ordítanál a fülembe? Én is látom a palotát, nem vagyok vak…- mondta
Inuyasha durcásan- Amúgy meg hogy minek jöttünk ide, arról fogalmam sincs.
- Inuyasha, most nincs idő gyerekeskedésre!- kiáltott Kagome ismételten Inuyasha fülébe-
Menjünk gyorsabban! Lehet hogy Sesshoumaruéknak segítségre van szükségük. És együtt
könnyebben legyőzzük Narakut, mint külön.
- Rendben, akkor kapaszkodj!- mondta Inuyasha és felgyorsított.
- Hé Sango, Inuyasháék lehagynak!- mondta Miroku, aki Kirara hátán Sango mögött foglalt helyt.-
Sango!- szólalt meg ismét Miroku, de a lány nem reagált. Sango a gondolataiba volt merülve és
arra eszmélt, hogy Miroku a combját fogja.
- Ezt nem kellett volna!- sikította és fordulatból egy óriási pofont kevert le Mirokunak, aki lerepült
Kirara hátáról.- Innentől gyalog jössz te disznó!- kiáltott neki vissza Sango dühösen.
- Sango félreértetted!- mondta Miroku, majd a földről feltápászkodva rohant utánuk- Várjatok meg!
Eközben Sesshoumaruék beléptek a palota belsejébe. Egy nagy csarnok volt az egész palota. A
csarnok másik végében két gyertya világított és a gyertyák fényénél Sesshoumaru meglátta a
Tenseigát egy kristályba szúrva. Ahogy közelebb próbált menni, egy mély, démoni hang szólalt
meg.- Köszöntelek benneteket! Ne is próbáld kihúzni a kristályból a kardot, mert amíg engem
nem győztök le, addig úgysem fog sikerülni!- mondta a hang derűsen.
- Mutasd magad, ki vagy!- szólította fel a hang gazdáját Sesshoumaru.
A sötétből egy árny ereszkedett le a két gyertya közé. Egy démon volt, két vastag bőrszárnnyal és
szarvakkal a fején. Szeme vörösen izzott a gyertyák fényénél, a bőre is vörös volt.
- A nevem Styx- szólalt meg a démon- és a pokol egy démona vagyok.
- Akkor az ő ereje volt az, amit éreztem- szólalt meg Hassan.
- És neked mi dolgod Narakuval?- kérdezte Sesshoumaru a démont.
- Lejárt a száműzetésem, 20 éve nem jártam már a földön. Naraku szórakozást ígért- mosolygott
a démon-, és ahogy látom meg is fogom kapni! Ti lesztek az első áldozataim!- mondta a démon
és Sesshoumarut vette célba. Ő sem tétlenkedett, a démon felé futott. Mindketten
elrugaszkodtak, és a levegőben csaptak össze. Miután földetértek, Hassan kíváncsian várta az
eredményt.
- Nem rossz szellem, de több kell, hogy engem legyőzz!- mondta Styx és ismét mosoly ült ki az
arcára.
- A tűz ereje majd elpusztít!- kiáltotta Hassan és Szikrát a démonra irányította. A kard körüli
lángokból keletkező tűzgolyó a démon felé szállt. Styx meg sem próbált kitérni a tűzgolyó útjából,
így az telibe találta.
- Nesze te rusnyaság!- mondta Hassan elégedetten, de ahogy a füst eloszlott, a démon még
mindig ott állt egy karcolás nélkül.
- A tűz engem nem tud megsebezni te ostoba!- szólalt meg a démon és máris Hassan előtt
termett.
- Ez meg mi?- kérdezte a férfi, de nem volt ideje védekezni. A démon karmaival lecsapott és
méterekre repítette.
- Ez jól esett- mondta a démon elégedetten. Sesshoumaru az ostorával lecsapott rá, de a démon
addigra már a levegőben volt.- Most te jössz szellem!- a démon szemei felizzottak, ökle lángba
borult és Sesshoumaru felé csapott, akinek sikerült kikerülnie a démon csapásait.
- Ezt védd ki!- kiáltott a démon és egy lángcsóvát küldött Sesshoumaru felé. Még éppen sikerült
elkerülnie a csapást, de a következő támadást már nem tudta hárítani. A démon tüzes ökle
átfúródott a testén. Sesshoumaru súlyos sérüléssel zuhant a padlóra. A démon lángcsóvája
lyukat égetett a tetőn.
- Lejárt az idő!- mondta Hassan kétégbeesetten a földről felkelve- Telihold van!
Styx eközben a csarnok közepén elégedetten nevetett, egészen addig, amíg egy nagy fényáradat
el nem lepte, és darabokra nem szakította a testét.
- Látom pont időben érkeztem.- mondta Inuyasha kicsit nagyképűen a tetőről, aki a szélbordával
végzett a figyelmetlen démonnal. A démon halálával a Tenseiga kiszabadult a kristályból és a
földre esett.
- Ez meg mi?- nézett Inuyasha Hassanra, akinek hirtelen kezdett megváltozni az alakja.- Csak
nem…?- csodálkozott Inuyasha Hassanon, aki farkasemberré változott és máris kiszemelte első
áldozatát: az ajtóban álló Sangot…
7.
Naraku átka és a búcsúzás
Mindenki döbbenten nézte Hassant, aki farkasemberré változott. A ruhája nem szakadt szét,
szeme vérvörös lett, célpontjául pedig a palota ajtajában álló Sangot szemelte ki. Feléugrott és a
karmaival megsebezte Sangot.
- Sango!- kiáltotta mindenki egyszerre, kivéve Mirokut, aki még nem ért oda a palotához. Inuyasha
a farkasemberhez ugrott és egy ökölcsapással félreütötte Sangotól. A farkasember felugrott a
földről és elfutott, majd eltűnt az éjszaka sötétjében.
- Mi történt?- kérdezte Miroku zihálva, amint odaért.- Sango ne! Ki tette ezt veled?- futott oda Miroku
aggódva.
- Majd én elkapom azt a bestiát!- mondta Inuyasha.
- Várj Inuyasha!- szólalt meg Sango- Kérlek, ne bántsd, ő nem tehet róla, ez az átok… Naraku
átka…- Sango elvesztette az eszméletét.
Sango egy kunyhóban ébredt. Fölült és körülnézett, hogy holvan. Nemmessze tőle ott feküdt a
sebesült Sesshoumaru és Hassan is.
- Sango már jobban vagy?- kérdezte Kagome, aki éppen a kötést cserélte Hassan fején.
- Igen- válaszolta Sango és Hassanra nézett, aki nem viszonozta a pillantását.- Mi történt tegnap?-
kérdezte Sango Kagomét.
- Köszönöm az ápolást Kagome- mondta Hassan, mielőtt Kagome megszólalhatott volna, majd
felállt és kiment a kunyhóból.
- Még mindig magát hibáztatja a tegnapi miatt…- mondta Kagome Sangonak.- Amúgy azután,
hogy megsebesített, Inuyasha utánament és harcoltak, de szerencsére Inuyashának sikerült
elfognia. Amikor felkelt a nap, visszaváltozott emberré. Sango végighallgatta, majd megpróbált
felállni.- Sango még nem gyógyult meg a sebed, pihenned kell!- próbálta visszatartani Kagome.-
Jó, de szeretnék kimenni a levegőre.- egyezette bele Sango.
Amikor kiértek, látták hogy Hassan útrakészen várakozik.
- Köszönöm, hogy megmentettetek, de mostmár elmegyek. Ígyis elég bajt okoztam, és
nemtudom, hogy a Tenseiga ereje segít-e megszünteteni az átkot. És most ég veletek. Még
biztosan találkozunk valamikor.- mondta és megfordult, majd elindult. Mindenki némán figyelt,
Sango nemtudott mit mondani csak nézte a férfit, aki lassan eltűnt a messzeségbe…
Váratlan vendég
Kagome kimászott a kútból és elindult a házuk felé. – Inuyasha mindig úgy fel tud idegesíteni a
féltékenykedésével…- gondolta Kagome a ház ajtajához érve. – Megjöttem! Sziasztok!- köszönt
miután kinyitotta az ajtót. Szia Kagome!- köszönt mindenki egyszerre. Éppen vacsoráztak.
- Kagome van egy látogatód, fent vár.- mondta Sota Kagomének.
- Vajon ki lehet az?- kérdezte magától Kagome.- Talán Inuyasha? De hát ő nem érhetett ide ilyen
gyorsan.- Odaért a szobája ajtajához és kinyitotta.
- Mi? Hát te meg hogy kerülsz ide?- kérdezte Kagome az ágyán fekvő férfit, aki nem más volt, mint
Hassan.
- Ó szia Kagome! Régen találkoztunk.- mondta mosolyogva.
- Mi az hogy régen? Egy hét telt el azóta, hogy csak úgy elmentél. És mit keresel az ágyamban?
Szállj ki belőle, de azonnal!- mondta Kagome kicsit felemelve a hangját, amitől Hassan leesett az
ágyról.
- Valahogy nem ilyen viszontlátásra számítottam…- mondta, miközben felállt a földről.
- Hallgatlak.- mondta Kagome várva a válaszokat.
- Rendben. Szóval úgy kerültem ide, hogy megtudtam, hogy ezen a kúton át közlekedsz a két
idősík között. Így hát gondoltam kipróbálom és amint látod sikerült átjönnöm. Ez három napja
történt. Azóta várom, hogy mikor jössz. Gondolom Inuyasha az oka annak, hogy hazajöttél.
Kagome egy kicsit elpirult.- Ugyan nem mindegy? Inkább az a kérdés, hogy te miért vagy itt?
- Azért, mert elfelejtettem odaadni valamit, amire nektek van szükségetek.- mondta és két
égkőszilánkot rakott Kagome asztalára.
- Ezt tényleg nekünk adod?- kérdezte Kagome meglepődve.
- Persze, hisz nekem már nincsenek hasznomra.
- Nagyon rendes tőled. Na akkor én most elmegyek fürdeni, te addig maradj itt.- utasította
Kagome Hassant- És lehetőleg ne feküdj az ágyamba!
- Jó.- bólintott Hassan, majd amikor Kagome bement a fürdőszobába, a falnak dőlt és becsukta
a szemét. Mikor újra kinyitotta, már nem Kagome szobájában volt, hanem…
… a fürdőszobában! Kagome éppen tusolt és háttal állt neki, ezért nem vette észre. Hassan
megpróbált az ajtóig eljutni, de egyszerűen nem tudott megmozdulni. Teljesen dermedten nézte
Kagomét, egészen addig, amíg Kagome meg nem fordult és egy óriásit nem sikított. Hassan
teljesen belepirult a látványba, eközben valahogy sikerült eljutnia az ajtóig. Kinyitotta a zárat, majd
az ajtót becsukva maga mögött a padlóra esett.
- Te aztán nem húzod az időt!- mondta Sota csodálkozva a szobája ajtajából.
Kagome miután kijött a fürdőszobából, dühösen kirántotta a szobája ajtaját, de Hassant nem
találta ott.
- Az előbb futott ki a házból.- mondta Sota és ő is berohant gyorsan a szobájába.
- Majd ha visszajön megkapja a magáét! De addigis alszom egyet.- gondolta Kagome és
befeküdt az ágyába, majd elaludt.
Másnap Kagome a reggeli után éppen a levegőre indult és pont, amikor az ajtót nyitotta, ott állt
Hassan.
- Szia Kagome!- mondta derűsen. Kagome köszönése egy pofon volt.
- Kagome kérlek felejtsük már el a tegnapit- - Én nem fogom az biztos!- tette hozzá gondolatban- -
Figyelj én elmegyek. Csak azért jöttem, hogy szóljak, Inuyasha már nagyon vár.- Kagome ettől
megenyhült.- Tegnap átmentem a kúton és ott várt. Már nagyon aggódik érted.
- Tényleg? Akkor menjünk.- mondta Kagome, majd felszaladt a csomagjáért.
- Kagome én csak búcsúzni megyek. Én ebben a korban maradok.
- Micsoda? Nem maradsz velünk?- kérdezte Kagome.
- Nem. Sajnálom, de a képességeimet szinte teljesen elvesztettem, amióta az átkot
megszüntettétek a Tenseiga erejével. És különben is, az nem az én világom. Úgyhogy vigyázzatok
egymásra és magatokra is.- mondta Hassan és Kagoméval együtt beleugrott a kútba.
Kagome kimászott a kútból és meglátta Inuyashát, aki fel-alá mászkált. Kagome elmosolyodott
és megfordult, de Hassan már nem volt sehol.
- Úgylátszik jól tippeltem. Inuyasha tényleg itt van. Sajnálom Kagome, hogy hazudtam, de nem
jöttem át tegnap a kúton.- mondta Hassan magának, miközben egy bokorból figyelte, ahogy
Kagome és Inuyasha megölelik egymást és kézenfogva elmennek.
- Sok sikert barátaim. Valahol és valamikor még biztosan találkozunk.- mondta Hassan és
beleugrott a kútba. Kimászott az 500 évvel későbbi Japánban és elindult az új életének kezdete
felé…
THE END