***Gyermeki kacaj***
ashikaga 2006.05.17. 22:20
Ashikaga egy hosszab fanfiction-e, ezért szedtem két darabra. Ez a része annyira nem durva...de már itt is fokozódik az izgalom.
Gyermeki kacaj Ezt a fanfictiont közkívánatra fogom folytatni.
A nap vérvörös csíkot festett a felhőkre, amint nyugodott le az elérhetetlen távolban mint egy álmos, égő szem. Egy nő és gyereke az egész napos, fáradt munka után indultak haza. Már előre érezték a finom, meleg étel illatát, mi szorgalmas, verejtékes munkájuk záloga lesz. A kisfiú meg is nyalta nyelvével a száját, amint elképzelte az egyszerű, de fenséges vacsora minden apró falatját és gondolatban mohón rágni is kedzte őket. Bő volt a termés, sok volt a felesleg és ez elég is volt arra, hogy a nő arcára víg, gondtalan mosolyt varázsljon. Lépéseiket egyre szaporábbra vették. A nap eltűnt az égi színpadról. A levegő hűvösödni kezdett és az első csillagok is kigyúltak az egyre komorodó, világi mennyezeten. Az asszony megfogta gyermeke kezét. Már messziről látták a ház körvonalát, melynek kéményéből szaporán pöfögött a füst. A nő meg is lepődött. Még sosem volt arra példa hogy a férje egyedül főzött volna vacsorát, mert eddig mindig türelmesen kivárta őket. Bölcs hite szerint az asszonynak dolgoznia és gyereket szülnie kell, míg a férfi feladata a nő megvédése és a harc. Az asszony elégedetten és meglepetten elmosolygott: -Még érnek meglepetések... Mögöttük a táj gyász fátyolt borított magára. Nevetve belépett a kunyhóba és a kinyújtotta kezét. Hirtelen a mosoly kegyetlenül ráfagyott az arcára, amint borzalmas látvány fogadta és a furcsa növények szaga úgy csapta meg az orrát, hogy meg kellett kapaszkodnia az ajtóban, hogy ne ájuljon el. A férfi háttal állt neki. Aztán görcsösen megfordult és üveges, elfehéredett szemeivel a nőre tekintett, ki elborzadt, fakó arccal rámeredt, kezét pedig védekezéshez kapta, remegő ujjait a levegőbe vájva. A férfi keze el volt törve, mintha egy láthatatlan erő tekerte volna ki ujjait, mik eldeformálódva, vértől nedvesen szorongattak valami pohár szerűséget, miben víz volt furcsa, émelyítően édes növényekkel tele szórva. A nő remegő szemei szinte kiestek a helyükről, amint érezte, hogy valami erő megragadja hárulról és kissé a magasba emeli, mikor férje kislányos és vidám hangon megszólalt: -Teát?
A fáról csendesen és nyugodtan hullottak le a virágok a szélben táncolva és pörögve a messzeségbe. Az árnyék kellemes hűvöst nyújtott Kagoménak és Inuyashának, kik merengve nézték a lengő virágogat, mik vakítóan fénylettek a tűző napon. Nagyon meleg volt az idő, a lány érezte, hogy verejtéke a ruhája alá hatol és beleolvad bőrébe. Kimérten Inuyashára meredt. Szemei kigúbadtak a döbbenet miatt. A fiú félig csukott szemmel lihegett kinyújtott nyelvvel mint egy kiskutya, mi mindjárt elevenen megfől. Inuyasha nyelve hirtelen megakadt a levegőben, amint a lányra tekintett és kíváncsi, nem értő szemekkel vissza meredt rá: -Mian? -Meleged van?-nevette el magát. -Mond hogy neked nincs...-mordult fel makacsul, miközben hónalja mögül kisebb, zöld felleg kezdett elő pöfékelni. A lány szemei könnyezni kezdtek: -Bűzlesz az izzadságtól. Inuyasha fülei megrebbentek, miközben kíváncsian szagolgatni kezdte magát: -Hm..Nem érzek semmit... Kagome unottan megszólalt: -Menj fürödni... A fiú tiltakozás nélkül felkelt és figyelmesen körülnézett vizet kutatva. Szinte azonnal meg is pillantotta a csobogó patakot. Meleg volt az idő, tényleg ráfért egy kis fürdés, egy kis felüdülés. Ujját belemártotta a vízbe, mire hirtelen fagyos libabőr cikázott fel egész testén, miközben fülei meglepetten felmeredtek: -Lehet hogy meleg van, de inkább megfőlök, mint hogy megfürödjek ebben a hideg vízben. -Nem maradok meg meletted ha nem fürdesz meg.-fogta be az orrát. -Keh...Ugyan mivel fogsz rábírni?-ám szemei azonnal elkerekedtek a mondat után, amint látta hogy Kagome ajkai lassan elszíkítják egymást és dühösen formálni kezdik a fenyegető szót. -FEKSZIK!-sóhajtott fel, ám a fiú egy gyors mozdulattal elkapta a karját és magával rántotta a vízbe, melynek csobbanása megrázta a levegőt.
|