***Kill Naraku***
sango-chan15 2006.01.07. 09:44
18. fejezet
Igazság
Szegény Kagome próbált pihenni, de nem tudott, mert fölöttük állandóan táncoltak. Sango szomszédai magukra vállalták, hogy egy ideig Sangonak nem kell felmenni, és szólni a vénlánynak. Egy este Kagome nem bírt aludni. Sango virrasztott mellette és félig meddig Miroku is. Inuyasha az első öt percben elaludt. Fentről dörömbölés hallatszott. Sango felment az emeletre. Bekopogott az öregasszonyhoz. Ő újra elkapta a boájával. Eltelt fél óra.
- Hol van Sango?- kérdezte Kagome.
- Elment szólni a hárpiának- felelt Miroku. Már kezdett aggódni a lány miatt. Most néma csend volt a házban, és Sango még mindig nem jött vissza. Mikor eltelt egy óra is, Kagome felállt.
- Felmegyek érte - mondta és elindult az ajtó felé. Már egy kicsit jobban érezte magát és a láza szinte teljesen eltűnt. Miroku követte.
- Berúgom-, mondta Miroku az ajtó előtt állva.
- De óvatosan és csendesen!- mondta Kagome.
- Egy, kettő, három!- Miroku berúgta az ajtót. Bent szinte teljesen sötét volt. A fehér függönyöket befelé fújta a szél. A függöny mögött Kaname asszony alakja tűnt fel.
- Talán Sango kisasszonyt keresik?- kérdezte barátságos hangon.
- Igen- nézett körül Kagome.
- Sajnos, nem láttam- válaszolt az öregasszony. Ekkor a szekrényből dörömbölés hallatszott.
- Tart valami állatot?- kérdezte Miroku.
- Oh igen! Ez csak a macska- legyintett Kaname asszony.
- Milyen nagy macskája van - mondta a fiú és elindult a szekrény felé. Egy lövés dördült. Miroku félreugrott és a szekrényben egy lyuk keletkezett.
- Ne kíváncsiskodjon!- utasította Kaname asszony. Miroku Kagoméra nézett. A lány ráugrott a nőre, aki újra lőtt. Inuyasha felébredt, és felrohant a lépcsőn. Közben az ajtó bezáródott, és nem tudta kinyitni. Miroku kinyitotta a szekrényt. Sango esett ki belőle, megkötözve. Szerencsére nem találta el golyó. Miroku először a boát kötötte le a szájáról, aztán a köteleket oldotta ki.
- Meg vagy őrülve! Minek lövöldözöl?- kérdezte a lány, flottír darabokat köpködve.
- Nem én lőttem!- közben az asszony újra meghúzta a ravaszt és majdnem térdenlőtte Mirokut. Kagome sikított, Inuyasha pedig végre bejutott. De rohantak is ki, fel a tetőre. Inuyashát rángatták magukkal. Felértek a tetőre. Kicsit fújt a szél.
- Miért?- kérdezte Sango.
- Mert Naraku nagyúr azt parancsolta- válaszolt Kaname asszony és rájuk célzott. Kettéváltak. Kagome és Inuyasha az balra, Sango és Miroku jobbra mentek. Kaname asszony mögül előlépett az a férfi, akivel mindig táncolt. A férfi Inuyasháék után rohant. Kaname asszony Sangoékat követte. Rájuk lőtt. Miroku átugrott egy másik tetőre, csak eltalálták. Sango felsegítette, és tovább támogatta. A következő ház elég messze volt. Egy erkélyre kellett ugrani, amit egy rúd tartott. Kaname asszony pont Sango előtt találta el a rudat. Sango beverte egy vasba a fejét, és majdnem leesett a főútra. Miroku felrángatta, és az ölében vitte tovább, meg könyörgött neki, hogy ébredjen már fel.
Közben Inuyasha és Kagome szintén egy pisztoly elől menekültek.
- Kagome, biztosan bírod az iramot?- kérdezte Inuyasha.
- Igen!- megtorpantak. A távolság túl nagynak bizonyult, hátrafordultak. Az öregúr már ott is termett a háztető másik felén.
- Megvagytok!- nevetett. Kagome remegett. Inuyasha előrántotta a kardját. Kagome elszaladt keresni valami fegyvert magának. Az öregember eldobott két kést. Kagome elugrott, de az egyik kés levágta az egyik tincse végét. Inuyasha nekiugrott.
Szegény Miroku megpróbált körben haladni, hogy visszajusson a házukhoz. Közben nagyjából felébredt és a saját lábán futott tovább. Kaname asszony elkezdett lőni előttük egy nagyrakás cementre. A cementpor persze hatalmas portokozott. Ettől mindketten köhögni kezdtek. Miroku kihalászott egy zsebit a zsebéből és a szája illetve az orra elé kötötte. Így viszonylag kapott levegőt. Sango közben összeesett. A cementpor teletömte az orrát és nem kapott levegőt. Miroku az ő arcára is kötött egy zsebit és szaladt tovább.
Sango kinyitotta a szemét. Momoko hajolt fölé éppen.
- Végre felébredtél- mosolygott. Sango felült. Kicsit fájt a feje és tüsszögött.
- Hol vagyok? Egy lépcsőházban?- nézett körül.
- Igen, kislány! A házunkban. Miroku hozott ide, kicsit elájultál. Mit is mondott? Cementportól- gondolkodott Momoko.
- Oh, értem.
- Hogy keveredtél ebbe az egészbe?
- Hosszú! Még ott kezdődik, hogy apa és Kohaku meghaltak. Sőt, ott hogy anyu meghalt.
- Jaj emlékszem. Abban az évben volt Akim és az én esküvőm. Az anyukád alig ért oda a templomba. Annyira csodáltalak érte, hogy 14 évesen ellátod az egész háztartást.
- De te is sokat segítettél, meg a többi lakó és a nagyiék, már amikor hazajöttek Kiotóból- sóhajtott Sango.
- És Miroku? Nagyon helyes fiú, és még Aggódott is érted.
- Á! Dehogy! Még szerelmi bánata van. Az ásatáson dolgozott egy lány, Ayame és ő volt a barátnője. Csak meghalt.
- Igen, hallottam.
- Hol vannak a többiek?- kérdezte végül.
- Nem tudom- Sango felugrott és elindult, volna fel a lépcsőn, azonban a lépcső tetején ott állt Kaname asszony gúnyos mosollyal. Meghúzta a ravaszt. A fegyver hatalmasat visszhangzott.
|