***A Szellemirtó vére***
sango-chan15 2005.11.03. 11:18
1. fejezet: A Vízi-démontündér
I. fejezet
- De szép napunk van!- Kagome kinyújtóztatta a karjait és ledobta a táskáját. Sango is lerakta a csomagjait, és bólintott.
- Hol vannak a fiúk?- kérdezte Sango. Inuyasha a biciklit cipelve és Mirokuval veszekedve megjelent. Miroku a biciklin ült és a kormányra támaszkodott. Inuyasha csak azért nem dobta le, mert Kagome megölte volna a bicikli miatt. A lányok és Shippou jó nevettek.
- De gyönyörű kristálytiszta a víz!- nézte Kagome- Megmártózzunk benne?
- Tőlem mehet!- kapott az ötleten Miroku.
- Azt lesheted!- kiabálta Sango.
- Ahogy ismerem, fogja is- vetette oda Inuyasha.
- Nem kell meztelenül fürdenünk!- nevetett Kagome- Hoztam két fürdőruhát. Egyet pótba, ha a másik elszakadna.
- És mi?- Miroku kétségbeesetten nézte a lányt.
- Ti majd csak ültök a parton és vigyáztok a cuccokra!- Kagome egy kicsit parancsolóan mondta ezt. A lányok elmentek egy szikla mögé, és átöltöztek. Kagome egy gyönyörű sárga fürdőruhájában magabiztosan lépett ki. A fiúknak nagyon tetszett. Azt a szikla mögé nyúlt.
- Gyere már, Sango!- mondta kedvesen.
- Várj már! Biztos vagyok én ebben?- hallatszott a szikla mögül. Aztán Sango előbújt. Miroku és Inuyasha- főleg Miroku – szájtátva bámultak.
- Csak magabiztosan!- súgta Kagome.
- Így?- Sango kacéran kacsintott és erősen mozgatta a csípőjét jobbra-balra.
- Igen!- nevetett Kagome. A lányok a tóhoz mentek, hogy megnézzék magukat.
- Tényleg jól nézek ki!- mosolygott Sango. Éppen lehajolt, és Kagome meglökte. A hideg vízbe toccsant. A jobb tenyerébe fogott egy kis vizet és Kagoméra fröcsölte. A lányok nevetve ugráltak a vízben és egymásra fröcsköltek. Kirara is beszállt.
- Egy szellem van a dombok mögött!- kiáltotta Inuyasha.
- Pont most!- nyavalygott Kagome.
- Akkor ti ne gyertek!- Miroku máris Inuyasha után eredt. Shippou közben kényelmesen aludt. Egyikük sem tudta, hogy figyelik őket.
A lányok egy picit pihentek. Kifújták magukat. Hirtelen valami dübörgésféle hallatszott, és a tó vizén látszott a mozgás. Egy Vízi-démontündér jelent meg. Sango és Kagome rögtön a fegyvereik után kaptak. A kő, amin Shippou aludt, felrepült. A szellem hatalmas cseppeket dobált, amelyek szétverték a fákat.
- Shippou!- kiáltott Kagome. Rengeteg törmelék zúdult feléjük. Shippou egy nagy törmelék farakásba esett. Kagome elejtette a nyilait. A szörny rájuk lépett.
- jaj ne! A nyilaim!- Sango elrepítette a Hirakitsut. A Szörny hatalmasat csapott a földre. Sango éppen hogy el tudott ugrani a Hirakitsu elől, mely nagy erővel tört magának utat vissza. Sango megfogta, pedig a földön feküdt, és felállt. A fegyver majdnem eltörte a lábát. Kirara, immár nagy alakjában, a démonra támadt, de az könnyen visszaverte. Kirara egy fának csapódott.
- Kirara!- Sango kétségbeesetten nézett utána. A démon két cseppet küldött egyszerre. A hatalmas törmelékek és a por belepett mindent. Sango-t és Kagomét mindenfelől csapkodták a fa és kődarabok. A szemük az orruk és a szájuk is megtelt porral. Mire a por eloszlott, már mindketten eszméletlenül feküdtek a földön. A szörny dobott egy cseppet, körbefonta vele Sango-t. Ugyanezt tette Kagoméval is. Kirara-t is felvette, majd enyhe nyomást gyakorolt rá. Kirara újra kicsi lett. A szellem eltűnt mindhármukkal együtt.
Inuyasha és Miroku nemsokára visszatértek.
- Mi történt itt?- Inuyasha kész volt egy szellemmel harcolni.
- És hol vannak a lányok?- Ekkor felhő támadt. Kouga érkezett meg.
- Mi történt itt? És hol van Kagome?- Shippou jajgatva felült. Kouga megragadta és rázni kezdte.
- Mi történt? Hol van Kagome? Mi ez a sok törmelék? Válaszolj már, te kis söpredék!
- Hagyd szegényt! Valószínűleg egy szellem támadta meg és vitte el őket.
- Nézzétek, egy pergamendarab!- Inuyasha valamit nézegetett a földön. Miroku szerint Holdbetűkkel írtak rá.
- Mik azok a Holdbetűk?- vakargatta a tarkóját Kouga.
- Ezüsttollakkal írják őket, és csak Holdvilágnál olvashatók.
- És ha nem látszanak, hogy tudod őket elolvasni?- vetette föl Inuyasha.
- Látszanak, csak nem olvashatók!- vágott vissza Miroku- meg kell várnunk az estét-, így hát megvárták az estét.
- Ez még mindig nem olvasható!- dühöngött Inuyasha.
- Tiszta időpazarlás volt idejönni! Megyek és megkeresem az én drága Kagomémat.
- Te csak tartsd távol magad tőle!
- Nekem ne dirigáljon egy kotorékeb!
- A jó édes anyád a kotorékeb!
- Az anyámat ne merd a szádra venni, mert megbánod!
- Csitt! Maradjatok már nyugton! Ha meg akarjuk a lányokat menteni, együtt kell dolgoznunk. Amúgy Víz-betűkkel van, azért nem tudod olvasni- Miroku elkezdte olvasni a papírt- ezen nincs semmi, csak az, hogy a Vízi-démontündér felkérésére készítettek egy varázsgömböt- Kouga és Inuyasha egymással versenyezve indultak el. Másnap egy szellem, a Vízi-démontündér tört rájuk. És nála volt Kagome, Sango és Kirara is, megkötözve.
- Kagome!- kiáltotta Inuyasha és Kouga egyszerre. Kagome kinyitotta szemét. Bekötött szájjal sajnos nem tudott visszaszólni, de azért kapálódzott egy sort. Mind harcolni kezdtek. A szellem minden támadást könnyűszerrel visszavert.
- Túl gyors!- morogta Inuyasha.
- Túl erős!- morogta Kouga.
- Nem szívesen mondom, de össze kell fognunk. De erős vagy, én gyors. Csak ketten tudjuk legyőzni- fordult Kouga Inuhoz.
- Igazad van- bólintott Inuyasha. Ketten elvágták a Kagomét és Kirarát tartó köteleket, mert ők voltak egymás mellett. Sango körül valami védőburok képződött. Kouga elkapta Kagomét és biztonságos helyre, vitte. A Vízi-démontündér néhány karcolással elment. Kagome utánaszaladt.
- Gyere vissza!- kiáltotta. De összerogyott. Nem bírta tovább. Kirara gazdája után vinnyogott. A többiek is odaértek.
- Kagome, jól vagy?- kérdezte Inuyasha. Kagome a tenyerébe sírt. Felemelte a fejét.
- Az a szellem megöli Sango-t!- sírta. Miroku pupillái kitágultak, és hátrahőkölt.
Tábort raktak. Kagome elmondta, amit tud. A szellem valami varázslathoz akarja használni Sango-t. Miroku üveges szemekkel nézett előre. Teljesen elsápadt. Kouga a vállára tette a kezét.
- Ne félj! Kiszabadítjuk a Szellemirtót- bíztatóan mosolygott.
- Ide egy női kéz kell!- mondta egy hang. A hátuk mögött Ayame tűnt fel.
- Ayame!- nyögte Kouga.
- Szervusztok! Jaj, Kagome ne sírj, majd kiszabadítjuk- guggolt le Ayame Kagome mellé. Inuyasha mostmár komolyan haragudott Kougára. Ugyanis a farkas támogatta Mirokut, Kagome kibőghette magát a vállán. Inuyasha utálta, ha Kagome bőg. Egyszer Kagome bőgve a nyakába ugrott. Kouga ekkor gúnyosan a hanyou-ra mosolygott.
- Elég! Nem csődítheted ide minden ismerősöd!- fakadt ki.
- Nem hívtak! Jöttem!- mondta Ayame.
- Meghalsz, Inuyasha!- szólt egy hang. Kikyou 10 méterre állt mögöttük, felajzott nyíllal.
- Jaj, Kikyou! Most nem alkalmas! Nem jönnél vissza később?- szabadkozott Inuyasha.
- Mi az, hogy nem érsz rá?- Kikyou a csípőjére tette a kezét és ordibált- Én most megöllek! A bosszúm nem várhat- Kikyounak elmesélték a sztorit.
- Nos, segítek nektek. De csak most- szóval a kis csapat elindult, Kagome tolta a biciklijét, és ott sétáltak, egymás mellett.
Egy üveggömbben látszottak. A gömb egy gyökérre hasonlító egylábas talpon állt. Egy kéz megfogta.
- Úton vannak, úrnőm!- mondta a kéz tulajdonosa.
- Remek!- egy másik kéz, amelyen csuklóig vörös pikkelyek voltak, és éles karmok, összehúzodtak az ujjak. Rémes kacaj hallatszott.
|