Az éjszaka csendjét egy motoros zavarta meg. Megállt egy sötét sikátor előtt, amelyet egyetlen lámpa sem világított meg. A sikátorból egy nő lépett elő, Kagura.
- Sikerült?- kérdezte a motoros, anélkül, hogy levette volna a bukósisakját.
- Igen. A fiú halott- mondta Kagura. A bukósisakos bólintott.
- Most maradj árnyékban! Még nem vagyunk a végén-, mondta és elhajtott. Kagura kijött a sikátorból.
- Igen, Naraku- bólintott.
- Kohaku! Apa! - Sango alig hitte el, amit látott. Az öccse a földön hevert egy vértócsában, akár az apja. Sango zokogni kezdett. A padlón volt egy fabábú is.
- Naraku- Sango szeme összehúzódott- Megbosszulom! Meghalsz!- kiabálta- Nem félemlítesz meg!
- Ne már!- Miroku egy bárban ült. Az egyik csávó igazán megorrolt rá, mert flörtölt a csajával.
- Nem is!- védekezett Miroku.
- Láttam, te kis semmirekellő!- morogta a férfi. Szegény lány meg sem tudott szólalni.
- Ne félj angyalom! Tudom, hogy ez a kis buznyák kezdett veled- fordult hátra.
- És boldogan élnek, míg meg nem halnak! Ilyen egy hiú balféket! Fogadni mernék, hogy már legalább harmincszor megcsalta!- gondolta Miroku. Mivel nem akarta megveretni magát, fizetett és kiment. Sóhajtott egy nagyot. A szemben lévő ház ajtaja be volt deszkázva. Egy régi felirat díszelgett az ajtó fölött, az ablakokat valaki kiverte. Miroku újra sóhajtott. Zsebre tette a kezét, és közelebb ment. Szomorúan bámult be. Bent a bútorzatot teljesen szétverték. Az egykori bárpult mögötti tükörből már csak szilánkok maradtak. Miroku beverekedte magát. Felvett egy poros szilánkot. Jobb kezét végighúzta a bal csuklóján. Egy heget tapintott. Felélénkültek egy régi este képei, mikor ez a bár még virágzott, mikor nem csak heccből flörtölt, mikor még tudta, mi a szerelem. Mikor nem érzett ürességet a szívében, mikor még nem is tudott harcolni. És látott maga előtt egy tündéri arcot. És tündéri arc később elhalványult, és vörös csík futott végig az oldalán. Összeszorította a szemét, kiment az épületből. A tükördarab kiesett a kezéből és csörrent a földön. Már jó ideje csak a léptei és ez a csörrenés zavarták meg az épület halotti csendjét.
Sango rendet rakott a házban. Közben egy dolog kötötte le a gondolait. A bosszú. Végül rájött, hogy csak egy módón állhat bosszút. Ha kitanulja a harcművészeteket, és megöli. Tudta is, hogy hol.
Sango rendet rakott a házban. Közben egy dolog kötötte le a gondolait. A bosszú. Végül rájött, hogy csak egy módón állhat bosszút. Ha kitanulja a harcművészeteket, és megöli. Tudta is, hogy hol.
- Persze, 15 évesen csak arra vágyok, hogy egy vasgolyóval harcoljak!- Kagome volt a legjobb harcos a csoportban, akár az apja. A tanárnak 10 percébe telt, míg meggyőzte. A lány persze tökéletesen teljesített.
Mikor hazament, majdnem elütötte Miroku a motorjával. Levette a bukósisakját.
- Semmi bajod nincs?- kérdezte.
- Nincs, és az smafu, hogy majdnem szívgörcsöt kaptam!- üvöltötte Kagome.
- Heh!- Inuyasha letett maga mellé a kardját, és leült a fapadlóra.
- Akkor?- kérdezte Sango, aki az ajtófélfának támaszkodva állt ridegen.
- Lehetsz a tanítványom, de nem lesz könnyű- válaszolt Totosai.
- Mi?- kérdezte Inuyasha. Sango elment a szobájába átöltözni.
- Egy lány! Ez kész! És akkor vele kell majd edzenem?
- Ühüm!- Sango mostmár a kimonójában lépett be. Totosai kivezette őket. Adott Sangonak 4 érmét.
- Kapd el!- Totosai feldobott egyet, Sango elkapta.
- Most próbáld kettővel, és egymás után kapd el őket!- Sangonak nem sikerült, úgyhogy eléggé elkeseredett.
- Próbálgasd, amíg mind a néggyel nem megy!- Totosai a fülénél fogva húzta be Inuyashát a házba.
- Ne röhögd ki! Neked rosszabbul ment! Fogadni mernék, hogy egy hónap alatt felfejlődik a te szintedre, olyan elszánt!
- Azt majd meglátjuk!
- Pedig hihetnél nekem!
- Mester! Sikerült!- mondta Sango.
- Akkor mutasd!- és Sangonak sikerült. Inuyasha meg sem tudott mukkanni. Totosai a pillantásával üzent a fiúnak:- Na látod? Nekem lesz igazam, mint mindig!
Valóban, Sango egy hónap alatt teljesített. A hónap végén, Sango és Inuyasha féloldalt ültek egymással. Egymásra néztek, Sango büszkén és diadalmasan, Inuyasha pedig dühösen.
- Itt ez a kard! A tied!- nyújtott Totosai egy kardot a lánynak. Gyönyörű, régi kard volt, hasonló Inuyasháéhoz.
- Forgasd okosan! Majd megtanítalak rá!- mosolygott Totosai.
Aznap délután Sango olvasott. Inuyasha bekopogott a bambuszajtón.
- Tessék!- Inuyasha elhúzta az ajtót és belépett. Az ajtófélfának támaszkodott.
- Tudod, mivel itt maradsz, és együtt kell edzenünk, nem kell feltétlenül vetélytársaknak lennünk.
- Igazad van. Elég, ha társak vagyunk.
- Mit olvasol?
- Egy könyvet az egyiptomi legendákról.
- Aha.
- Miért jöttél ide?
- Az apám harcos volt. Ahogy megszülettem, lelépett. Az anyám három év gyereknevelés után rájött, hogy ez nem neki való, és lepasszolt a nagybátyámnak. Őt egy titokzatos harcos ölte meg. Az után, hogy egy Tokyo-i parkban ásatást végzett. Totosai a nagybátyám barátja volt, és ezért vett pártfogásába- Sango szeme elkerekedett- te miért?
- Naraku megölte az apámat és az öcsémet. Fenyegetésül. Az anyám is ott volt azon az ásatáson. Tudós volt, mint én. Rám hagyta a Shikon no Tama-t. A feketepiacon hatalmas értéke van. Ezért kell Narakunak. Egy este, mikor haza értem, a családom holtan feküdt- Sango levett a nyakából egy nyakláncot. A nyakláncon egy gyöngy alakú kő lógott, egy lilás árnyalatú. Nagyon szépen csillogott.
- Ez lenne az?- a lány bólintott- Azt hittem, csak 16 éves vagy.
- Az is vagyok. Csak készülök tudósnak.
Négy hónap alatt nagyon sokat fejlődtek. Inuyasha egyre jobban megkedvelte Sango-t.
Miroku álmot látott. Az álomban képek jelentek meg. Egy 15 éves fiú, amint egy izompacsirta fején tör szét egy széket. Egy lány, aki a kedveséért aggódik. Egy kés, aminek a végén vér csöpög le. Egy halványuló arc, akiben már alig van élet. Felriadt.
Egy nap Sango bement a városba. Meglátta a bedeszkázott épületet. Belépett. Kíváncsian nézett körül. Egy árnyék megmozdult. Miroku volt az. Megint az emlékeibe merült, a léptekre figyelt fel.
- Azt hittem, mindenki elfelejtette ezt a helyet-, mondta Miroku.
- Azt sem tudtam, hogy van - válaszolt Sango. Miroku megfordult. Miroku verekedni kezdett. Sango majdnem felülkerekedett, csak megcsúszott egy szilánkon és fenékre esett. Miroku felsegítette.
- Mit keresel itt?- kérdezte Sango.
- Semmit. Látsz te itt valamit?
- Nem. De valamiért fontos lehet neked ez a hely. Valami emlék fűz ide.
- Jól mondod.
- Ki vagy?
- Nevem senki. Nincs múltam, jelenem és jövőm sem. Az egész életem egy illúzió, egy epizód. Biztosan találkozunk- Miroku kisétált. Sango lepillantott arra a szilánkra, amin elesett. Nem tudta, milyen fontos a fiú számára. Bement a boltba, és nemsokára látta, hogy néhány ember körbevette Inuyashát és Mirokut amíg harcoltak. Sango Kagome mellett kötött ki. Mindketten nevettek.
- Inuyasha!- nyájaskodott Sango. Inuyasha rá figyelt, erre Miroku állon rúgta.
- Minek csináltad ezt!- ordította Inuyasha.
- Kíváncsi voltam, hogy mennyire figyelsz- válaszolta Sango teljesen lazán. Egy polcnak támaszkodott és a kezét keresztbe tette.
- Amúgy is, mit keresel itt?- kérdezte Inuyasha, miközben az állát simogatta.
- Láttál már a Szentély területén belül farmerszerkóban mászkálni?
- Nem.
- Nem gondoltad, hogy eljövök?
- Azt hittem, boltba mégy.
- És most hol vagyok?- Kagome elnevette magát.
- Jaj, ne! Elkésem!- Kagome végre az órára pillantott.
- El tudnál vinni?- könyörgött Sango-nak, bár még nem is ismerte.
- Persze- Sango elvitte a motorján. Az iskola előtt állva látta az ablakból, ahogyan a lány magyaráz a tanárnak. (Kagome nem abban a zöld egyenruhában volt, hanem egy fehér ingben, vörös kendővel és fekete bőrdzsekivel, amit mellig be kellett gombolni)
Szombat reggel egy kissé felhősnek ígérkezett. Sango a kertben sétált, mikor megpillantotta Mirokut. A fiúnál most már kard is volt.
- Senki! Mit keresel itt?- szólította meg.
- Totosai mestert. Netán a tanítványa vagy?
- Pontosan.
- Ahhh!- Inuyasha hatalmas ugrással akarta leteríteni Mirokut, de Sango és a szegény áldozat is félreálltak, így Inuyasha a földbe csapódott.
- Most meghalsz, te mitugrász!- kiabálta, mire Totosai megragadta a fülét.
- Hát így kell üdvözölni egy vendéget?!- mondta.
- Mester, maga ismeri Senkit?- kérdezte Sango.
- Van neki rendes neve is. Miroku.
- Aha- Sango diadalmasan nézett Mirokura.
- Talán már találkoztatok?- kérdezte Totosai.
- Nem- válaszolták egyszerre, de a pillantásukból az öregember látta, hogy igen. Miroku bement, és ivott velük egy teát.
- Azt hiszem, jobb, ha megyek- állt fel. Ekkor mennydörgés hallatszott, és szakadni kezdett az eső.
- Vagy mégsem- ült vissza. Az eső estig esett. Miroku aggódott, szeretett volna hazamenni.
- Elalhatsz Sango szobájában is- mondta a mester. Sango és Inuyasha szeme elkerekedett. Miroku vállat vont. Tehát Sango szobájában aludt.
Éppen vacsoráztak, mikor léptek zaját hallották kintről. Kagome szaladgált a kertben, egy újságpapírral a fején, csurom vizesen. Totosai mester beengedte. Kagome megszárítkozott, és leült velük vacsorázni.
Így Miroku átkerült éjszakára Inuyashához, Kagome pedig Sangonál aludt. Másnap reggel még mindig zuhogott az eső. Reggeli közben…
- Itt az idő- suttogta Totosai. Mind ránéztek.
- Esik az eső, és mind itt vagytok.