Gyermeki kacaj-Halandó istennő

Inuyasha fáradtan feküdt a földön. Erős izmainak völgyeiben verejtékek gyöngyöződtek, a mellkasán lévő ragyás sebhely, melyen a feketén megalvadt vér száradtan kopni kezdett lassan szívódott fel részben azoknak a kenőcsöknek köszönhetően, miket Kaede anyótól kaptak. A fiú kedvetlen, mogorva hangulatban volt. Nagyon nehezen viselte, hogy legyőzte egy kislány, aki ráadásul halandó. Arany szemei sértetten hunyorogva meredtek maga elé, fülei olykor görcsös mozdulatokkal megrándultak, amint Kagome gyengéd mozdulatokkal csitította Inuyasha lüktető izmait és dörzsölte rájuk az olykor csöppet sem kellemes gyógynövényeket, mik marva táncoltak bőrén. A lány végül csendesen megszólalt:

-Én sem bírtam vele...

-Keh...Nem tudsz ezzel megvígasztalni. Az a kis szuka majdnem megcsonkított a pillantásával.

-Járhattunk volna rosszabbul is.

-Persze...Ha újra találkozunk vele meg fogom ölni. Nem érdekel hogy milyen ártatlan képe van neki. Cumizzon csak a pokolban.

Kagome kényeztető érintései nyugtató vággyal tapadtak Inuyasha feszes izmaihoz, mik  szomjaztak az ujjaira. A fiú hirtelen felült és Kagome elé tekintett már nyugodt és szelíd arany szemeivel. A lány forró pírba boruló arcára szegezte őket, miközben ujjai kimérten ropogva mozogni kezdtek látóterén kívül. Kagome tompán nyögni kezdett. Félt, hogy a kéjes kezek a ruhája alá hatolnak, de mikor derengő szemeivel a padlóra tekintett megpillantotta, hogy mi után nyúlt a fiú. Csak a táskája fele. Inuyasha a kezébe nyomta a holmiját:

-Menj innen!

-Hogy?-hebegte a döbbent lány.

-Hallottad...Menj innen! Menj haza! Itt veszélyben vagy!

-Csak ne hozz döntéseket a helyemben!-fakadt ki és feszültek meg ujjai.

-MEGMONDTAM, HAZA MÉSZ ÉS KÉSZ!!!!!!!-ragadta meg kezeit, majd egy vad rántással magára borította és éles szemfogaival kissé felsérte a lány ajkait csókolni kezdte.

Kagome először ellenkezni akart, de a szenvedély szinte azonnal győzedelmeskedett a józan esze felett, amint fuldoklásig szívták egymás testi nedveit nyelvükkel ízlelve a másik száját, melyből a cuppogó nyál vérrel keverve csöpögött le állukról. Inuyasha karmos ujjai vadul a lány combjához tapadtak. Az érintéstől Kagome fájdalomtól döbbenten sikoltott fel. Érezte, hogy  a fiú lassan tolni kezdi magát feléje, majd egy váratlan lökéssel testébe hatolt. A lány kéjesen átkarolta a fiút és annak lüktető férfiasságát magában tartva ritmikus mozdulatokkal csapódott neki az ágyékának. Fejét hátra vetette, miközben kapálódzó és feszülő végtagjai görcsös mozdulatokkal félre tolták a körülöttük lévő tárgyakat. Inuyasha szemfogai belemartak saját ajkaiba, amint feszes férfiassága a lány húsa közt mozogva cuppogott kígyózó erektől megtelve. Kagome többször is elélvezett. Érezte forrósodó ágyékánál, amint Inuyasha és az ő bőre összetapad. A tűz halkan lobogott mellettük. A vörös csóvák játékos árnyakat festettek rájuk, miközben ropogó parázsai a levegőt csapkodva a magasba szálltak.

-Inu....I....-próbált szóhot jutni a lány, kinek szemeiből könnyek kezdtek el hullani, miközben kétségbeesetten belemartak ujjai a fiú bőrébe és kapaszkodót keresve lassan emelkedni kezdett.

Verejtéktől gyöngyöződő teste kívánta a fiút, mégis, taszítani próbálta magától. De Inuyaha nem engedte. Ő is emelkedni kezdett vele. A végső csúcs fele közeledtek, amint a fiú erőteljes lökései facsarták mindkettőjük testéből a szerelem nedveit.

A tűz lassú örvényt kavart.

-I.....i....I.....-nyögdöste a lány.

Hirtelen a tárgyak remegni kezdtek. A tűz élő kígyóként sercegve vad tarajakat vetett.

Kagome és Inuyasha együtt üvöltöttek fel, de hangjukat elnyomta az őrjítő és tajtékzó robaj, mely szilaj folyóként ömlött szét a levegőben magába fojtva a hangokat. A deszkák hirtelen kiszakadtak a helyükről...

Kagura szemei még mindig derengtek, amint a tollpihén repülve kezét a mellkasához szegezte.

A kislány megbénította...Ott volt kifeszíte a a levegőben, miközben a ki ribanc rámosolygott azzal az idétlen, nagy képével. De a szemei...Azok a hatalmas, vérvörös szemek, mik végigméricskézték...

Naraku hirtelen bukkant fel Hakudushival együtt. A férfi magabisztosan állt a lány előtt. Nem engedte, hogy Arisa szemében bármilyen lenéző vagy magasabbrendű fény villanjon fel, próbált vele egy szinten lenni. A lánynak teszett a mellette álló fiú, kiből derengett a rosszindulaúságtól tömény aura ezért rokonszenvesen, azonnal elfogadta a férfi ajánltát:

-Intézz el nekem egy korcsot. Öld meg. Azt csinálsz vele, amit csak akarsz...

Kagura szemeiben dühödt fény lobbant fel. Nem engedte Naraku, hogy megölje. Szelíden kioktatta a kislányt, mint egy gondoskodó apa, ki látja, hogy gyereke valamilyen idegen, nem neki való dologgal játszik. De nem azonnal...Ő is kiélvezte a látványt...A látványt, hogy ő remegő ajkakkal és kitágult szemekkel szótlanul vacogva az életéért rimánkodik kifüggesztve a levegőben a láthatatlan karmok szorítása alatt.

-Most elküldött a kis kurva után, hogy tartsam szemmel.-suttogta magában a nő-Nem akarja, hogy még csak véletlenül is Inuyasháék oldalára álljon. Egy ilyen félelmetes ellenféllel szemben nem árt az óvatosság. Hm...Bárcsak őt szedte volna szét...

A nő szemeire újabb emlékfátyol borult.

-Ha végez Inuyasháékkal intézkedj, hogy visszatérjen. Ha elvégzi a dolgát magamba olvasztom.-beszélt Naraku nyugodt és magabisztos természetességgel.

Kagura ajkai dühödt fintort ejtettek...

A tűz élő szörnyetegként csapott a magasba és nyalta végig a kunyhó oszlopait fekete nyálával szárazzá tépve azokat. Kagome és Inuyasha döbbenten ugrottak fel, amint a bestiaként sipító lángnyelvek mohón feléjük csaptak és bíbor árnyékot vetettek rájuk. A fiú egy gyors mozdulattal magukra terítette a tűzpatkány kimonót, melyet hiába rágcsált az éhes tűzkígyó, agyarai beletörtek a szövetbe. A fiú megragadta a lányt és felugrott, a kijárat fele taszítva el magát. A csattogó lángcsóvák azonban elékük vágtak és kénes lehelletet árasztva kinyitották lobogó szájukat, melyekben a pokol bugyrai habzottak. Inuyasha kikerülte a támadást és hátat fordítva a másik oldal fele ugrott. A tűz újra megvonaglott és a falaknak csapódva forró folyóként áradt szét, hogy habjaiban megfürössze áldozatait. Kagome szemét behunyta, mire a hűvös és hideg szellő csapta meg az arcát. Inuyasha kitört vele a lángoló kunyhóból. A lány nagy szerencséjére nem volt levetkőzve, csak szoknyája volt kissé szétcibálva. Inuyasha is egyröpke másodperc alatt visszarántota magára a kimonóját és dühödten a nem várt vendég fele tekintett. A forgó tűztenger középpontjában a kislány állt. Szemei most lobogtak a benne tükröződő tűzvihar miatt. Kis ajkai elégedett mosolyra húzódta, miközben parázsló szemeire langy gúny ereszkedett le:

-Hát te vagy az? Inuyasha...

A fiú tekintete dühödten eltorzult.

Yurana ivott a borból, mely poharában habzott, majd az öreg fele nyújtotta, de ő barátságosan eltolta magától:

-Köszönöm, nem kérek...Öm....Szóval....

-Igen...-bólintott vörös orral Yurana, először szembe nézve az igazsággal:-Különleges...

-Veszélyes...Ez lenne a legmegfelelőbb szó rá.

-Elméjének egy része olyan mint egy átlagos kislánynak, ki játszani szeretne és barátokat akar, míg tudatának másik része maga a betörhetetlen, színtiszta szellemi hatalom, mely öntudatra ébredve irányítja testét és elő akar törni.

-Szóval nemcsak ő babázik...Maga is csak egy baba, mit az ereje tart rövid pórázon.

-Igen...Valahogy úgy...-ásított fel.

-Meglepően nyugodt vagy hogy ilyen kiszámíthatatlan dolgot tartasz magadnál. Magad is jól tudod hogy Arisa ember ugyan, de nem is papnő már, annál sokkalta több. Ereje mérhetetlen. Hatalmas szellemi erőt adott neki a természet. A kérdés az, hogy hogy fog élni ezel a hatalommal. A jó cél érdekében fogja felhasználni, vagy mások elnyomására...

Yurana nyugodtan szendergett a bor hatása alatt. Bizonyára nem bóbiskolt volna ilyen kényelmesen, ha tudja, hogy mi fog vele történni hetek múlva. Ezt nem látta...Ezt nem... Pont ezt nem...Mert nem engedte, hogy lássa...

-Figyelsz te rám? Te vénség...-rázta meg az öreg Yuranát.

-Miről is volt szó?

-Arisáról...

-Arisa? Hah, milyen Arisa...Nincs semmilyen Arisa...

Yurana még mindig kissé kába volt a bortól. Leült a lány mellé, de állapota nem tartott sokáig, mert élő szoborként esett le a padlóra. Besüppedt szemeivel a mellette játszadozó lányra nézett:

-Arisa...Feküdj le, késő van...

-Modtam már hogy ne szólíts így...Nem szeretem ezt a megnevezést...

-Akkor mit akarsz? Hogy szólítsalak?

Yurana szemei meglepetten gúbbadtak ki, amint a kislány természetes hanggal sóhajtott fel:

-Istennőnek...

Folytatása következik...