3.fejezet

-Igaz, hogy gyakorlatilag rátok törtem, de azért szerintem egy köszönömöt megérdemelnék.- felelt az idegen.

-Keh. Nem mondok köszönetet elbántunk volna vele segítség nélkül is! Egyébként sem válaszoltál még!

Épp ekkor tért magához Sango és Miroku.

-Sango, jól vagy?- kérdezte a szerzetes még mindig a lányon fekve.

-Igen, köszönöm, de……-Miroku kihasználva helyzeti előnyét megsimogatta Sango formás combját.

-Te szoknyavadász! CSATT!

Inuyasha és az ismeretlen fiú szájtátva nézték végig a jelenetet. Miután összeszedték magukat kérdőn szemléltek megmentőjüket.

-Nagyon köszönjük, hogy megmentetted az életünket.- hálálkodott a szerzetes (vörös folttal az arcán)-Ki vagy te?

Végigmérték a fiút. Hosszú fekete haját lófarokba fogta, ruházata Sangoéhoz és Kohakuéhoz hasonló. Összességében nagyon jóképű volt.

-Igen, kérlek, felelj!- sürgette most már a lány is.

-Azt hittem te rögtön felismersz.- fordult Sangohoz.- Bár el kell ismerni elég rég volt.- mosolygott, amitől csak még helyesebbnek tűnt.

Sango elpirult, mindenki kérdőn tekintett rá.- Sajnálom, nem emlékszem rád.

-Semmi gond! Nem haragszom.- megfogta a lány kezét, aki erre újból elpirult.- Én is szellemírtó vagyok. Még régen, mikor apád került a falu élére, a családom és én elmentünk onnan, apám igazságtalannak tartotta az előző főnök kívánságát. Szerinte ő jobban megérdemelte volna a tisztséget, mint apád. Én nem akartam elmenni, szerettem ott lakni, és rengeteg barátot hagytam ott. Köztük téged és Kohakut. Emlékszem mennyit játszottunk együtt…

-Sakumoto-san!- a lány hangja elhalt.

Miroku és Inuyasha értetlenül nézték a két gyerekkori barátot.

-Sakumoto! Sakumoto! Hát tényleg te vagy az!- ujjongott a lány, erre a férfi megölelte és Sango nem tiltakozott.

A szerzetesnek görcsbe rándult a gyomra. Még nem is ismerte, de már utálta ezt a fiút.

-Jaj, de udvariatlan vagyok!- kiáltott zavartan a lány.- Még be se mutattam a barátaimat, ő itt Inuyasha még mielőtt megkérdeznéd egy barátságos félszellem, ő, pedig Miroku.- A szerzetes Sango mellé lépett és átkarolta a vállát. A lány zavarba jött tőle és lerázta a kezét. Furcsa volt neki ez a mozdulat, de jól esett.

-Te jó ég! Hol van Kirara???- a fészekhez sietett és…- Kirara! KIRARA! Bocsáss meg!

Sango kétségbe esetten lerogyott a kis kedvenc mellé és zokogott. A cicus nyivákolt egyet, biztatás jeléül, de egyáltalán nem annak hangzott. A gazdája megvizsgálta, eltört az egyik lába és rengeteg seb borította.

-Ne aggódj, meggyógyítalak!- Kirara hétköznapi méretére zsugorodott, így Sango óvatosan a kendőjébe csavarta és ölbe vette.- Inuyasha, menjünk Kagoméhez, nincs vesztegetnivaló időnk!

-Igazad van Sango! Gyerünk! Várj, szállj fel a hátamra, úgy gyorsabb!

A lány egy pillanat alatt elhelyezkedett, Kirara nehezen lélegzett, sietniük kell.

-Ti majd gyertek utánunk! Kagomét lent hagytam a völgyben Shippouval és a gyerekkel.

Inuyasha elrugaszkodott és villámgyors futásnak eredt. A két fiú csak nézte az elsuhanó alakokat.

-Akkor induljunk!- szakította meg a kínos csöndet a szerzetes.

-Rendben. Mindig is ilyen volt,… mindent kockáztatna a barátaiért- eleresztett egy vágyakozó sóhajt. Miroku ezt utálta.

Újból csend következett, most Sakumoto törte meg:- Azért sokat változott,…. felnőtt. Történt vele valami, ami mélyen megbántotta, látom a szemében. Igaz?

-Igen, ami azt illeti… Sango elvesztette a családját és a faluját egy szörnyen gonosz szellem miatt, Naraku miatt. Ez a démon az ékkőszilánkokkal manipulálja az öccsét, Kohakut és amerre jár szenvedést okoz.

-Ez borzalmas. Szegény lány!..... Szóval ti ezt a Narakut üldözitek. Te mi miatt akarod megölni?

-Ez egy hosszú történet, dióhéjban annyi, hogy Naraku megátkozta a családom férfi tagjait, egy fekete lyukat égetett a nagyapám jobb tenyerébe és ez nemzedékről nemzedékre öröklődik. El kell kapnom, és végeznem vele, vagy különben én is meghalok, mint az őseim.

-Ez borzalmas. Tényleg nem kispályás ez a szellem. És az az Inuyasha mit akar tőle?

-Áh, hát nem tudom, hogy pont nekem kéne elmondanom….

Kisvártatva megérkeztek. A többiek letáboroztak, a gyerek és Shippou elaludt, Kirarát pedig ellátták, az állapota stabilizálódott.

-Szia. Te vagy Sakumoto?- Kagome elismerően nézett Sangora, Inuyashában felment a pumpa.- Örülök, hogy megismerhetlek, az én nevem Kagome.

-Szia, én is örülök, hogy egy ilyen bájos lányt megismerhetek.

-Ó, köszönöm a bókot.- pirult el az említett,(Inuyasha még mindig tűr).- Sango már mindent elmesélt rólad.

-És mit mesélt?- nézett jelentőségteljesen a szellemírtóra, aki természetesen zavarba jött.

-Remélem, csatlakozol hozzánk.- váltott témát gyorsan Kagome.

-Hogy mi csoda?! Kagome! Hogy kérheted meg erre ezt a tenyérbe mászó selyemfiút?! Még nem is ismerjük!

-Ugyan Inuyasha! Sakumoto Sango barátja, mellesleg az elmondásokból hallva NEM selyemfiú. Ő MENTETTE MEG MIROKUÉKAT, ÚGYHOGY NE SÉRTEGESD!

-Kagoménak igaza van, ha nem jön már halottak lennénk. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk érte!- helyeselt Sango.

-Te mit szólsz hozzá, Miroku? Ugye te sem bízol benne?!- kapaszkodott az utolsó esélybe a félszellem.

-Ö, szerintem eggyel több vagy kevesebb mit sem változtat. Ha kedve van nyugodtan velünk tarthat Sakumoto.- a beleegyezés ellenére mindenki látta, hogy a szerzetesnek nem szimpatikus a fiú.- Nos, hogy döntesz?

-Azt hittem engem nem is fogtok megkérdezni!- felelt erre nevetve.- Természetesen, veletek megyek.

A kérdés eldőlt, mielőtt nyugovóra tértek elmesélték a Shikon no tama, Inuyasha és Kagome történetét. A lányok elaludtak, a három fiú, pedig a tűz mellett őrködött.

-Inuyasha, te ugye szerelmes vagy Kagomébe?- kérdezte Sakumoto, bár elég nyilvánvalónak találta.

-MI? EZT MEG HONNAN VESZED???

-Nyugi, csak kérdeztem, ne ordibálj, különben mindenkit felversz!- ez a dühkitörés mindenre választ adott.

-És te…- fordult Mirokuhoz- Sangoval együtt vagytok?

Nagyon fura, de a szerzetes is zavarba jött.

-Ööö, nos…. ,nem, azaz igen, vagy mégsem.

-???

-Megkértem, hogy éljen velem és legyen a gyermekeim anyja, miután legyőztük Narakut.

-ÉS IGENT MONDOTT?- most Sakumotot pisszegték le.

-Igen, mért?- Miroku élvezte a helyzetet.

-Csak azért, mert gyerekkorunkban megígérte, hogy hozzám jön. A két család eljegyzett minket a viszály megszűntetése érdekében, arra gondoltak, hogy az unokák miatt biztos kibékülnének.

Néma csend következett. Inuyasha rá sem ismert Mirokura, csak nem féltékeny?! Erről muszáj Kagoméval beszélnie!