Mikro odaértek a Sárkányhölgy búvóhelyéhez, az már harcolt Sango-val. Szegény lány kicsit elcsépel állapotban volt már. Kagome rögtön berohant Kirarával, Kikyou és Ayame követték. Rint is sodorták magukkal.

-         gyere ki, Rin!- szólt rá Sesshomaru. Közben Kouga, megelőzve Mirokut és Inuyashát a lányok után vetette magát, de nekiütközött egy falnak. Ugyanígy járt Inuyasha és Miroku is.

-         A fenébe! A pajzson belül csak nőneműek tartózkodhatnak!- morogta.

-         Tehát végre megjöttek a többiek! Hölgyeim, kezdődjék a csata!- nevetett a Sárkányhölgy. Tövises kardjával könnyen visszaverte a támadásokat. Szegény Rin, aki nem tudott kimenni, egy szikla mögött bújt meg, és ahányszor valamelyik fegyver a közelébe ért, sikított. Sesshomaru tiszta ideg volt. Kagome és Kikyou egymás után lőtték nyilaikat, de mind eltört. Semmi nem használt. De ekkor már nem a Sárkányhölgy, hanem a Vízi-démontündér harcolt velük. A támadások nem fogtak rajta. Végül a vízcsóváktól már alig kaptak levegőt.

-         Valami gyengepontjának kell lenni!- kiabált Kikyou, aztán kapott egy vízcsóvát.

-         Igen de mi az?- ugrott el Sango.

-         ÁÁÁ!- Kagome nekivágódott volna a szikláknak, ha nincs Kirara.

-         A fene essen belé!- morgott Kikyou, és megpróbálta lelőni a szörnyet. Ekkor vett észre valamit. A szellem mindig a fülbevalójához kapott, úgy dobálta a cseppeket.

-         Kagome! A szellem ereje a csepp alakú fülbevalókban rejlik!- mondta.

-         De hogy szedjük ki a füléből?- kérdezte Ayame.

-         Van egy ötletem. Ayame, Kirara és én elvonjuk a figyelmét, ti addig kilőtök egyszerre, egy-egy nyilat- a lányok bólintottak. A támadás megindult. A Vízi-démontündér erős volt ugyan, de egyszerre nem bírta el a sok támadást. A Vízi-démontündér egy pillanatra megállt.

-         Most!- kiáltott Sango. Kagome és Kikyou egyszerre lőtték ki a nyilakat. Mindkét nyíl talált. A fülbevalók széttörtek. A vízi-démontündér egy pocsolyává vált.

-         Csak egy egyszerű pocsolyaszellem lett volna?- csodálkozott Miroku.

-         Igen! Az volt, amíg varázslattal meg nem növeltem az erejét. Mindkettőnk ereje nagyobbá növekedik, ha az utolsó szellemirtó véréből akár egy cseppet is megszerzek!- nevetett a Sárkányhölgy.

-         De, most én jövök!- ugrott le, és meglengette a tüskés kardját. A kardból valami energia szállt ki, ami nekivágta a lányokat a burok falának. Rin sikítozott.

-         Rin, csend legyen!- szólt rá Sesshomaru.

-         De Sesshomaru nagyúr! Gyere értem, és vigyél ki!- kiabált vissza szegény kislány, de a Sárkányhölgy nem kímélte. Felé is meglendítette a kardját. Rinre egy csomó kőtörmelék zúdult.

-         Rin!- suttogta Sesshomaru. Kirara kirángatta Rint a törmelékek alól, és egy biztonságosabb helyre rakta le.

-         Csonttörő!- kiáltotta Sango.

-         Sango-chan! Jobbra!- visította Rin. Sango balra ugrott, és kitért a Sárkányhölgy csapásától.

-         Ayame-chan! Balra! Kikyou-chan, jobbra!- pörögtek a lány utasításai.

-         Kis patkány!- morgott a Sárkányhölgy, mivel Rin csak megnehezítette a dolgát.

-         Hát persze!- kiáltott Kagome.

-         Össze kell fognunk, különben nem győzzük le- helyeselt Sango. És az összefogás megszületett. Kikyou és Kagome egyszerre lőtték ki nyilaikat, Ayame Sango és Kirara is egyszerre támadtak. Rin pedig minden támadást észrevéve, irányította a többieket. A Sárkányhölgy egyre idegesebb lett.

-         Már kezd elegem lenni belőletek!- horkant fel, és a kardjával egy hatalmasat csapott a földre, ami elsöpört mindent.

-         Kagome!- kiáltott Inuyasha.

-         Na, mit szóltok? Bekeményítsünk?- nevetett gúnyosan a Sárkányhölgy és össze-visszacsapkodott a kardjával. Mind szétrepültek, csak Sango maradt állva.

-         Most te jössz!- mosolygott, és a legnagyobb erővel lendítette meg a kezét. Sango egy kőnek csapódott. A kardból kiáramló erő sárga gömbökké alakult, amelyek átszúrták Sango testét. A jobb karján pedig lecsöppent egy vércsepp. A Sárkányhölgy diadalmasan nevetni kezdett. A kehely, amelyben a többi összetevő volt, megmoccant, és Sango felé indult. A vércsepp a kehelybe esett. A Sárkányhölgy elment a kehelyért, visszavitte a helyére, és mögé állt.

-         A túlvilágon élő, lappangó szellemek,

Kiket szellemirtók fegyvere ölt meg!

Szólítalak, hívlak titeket,

 Erőtökkel növeljétek erőmet!

Bűvös kehelybe gyűjtsétek lelketek!

Igyam ki fenékig, hogy erős lehessek!

Szellemirtó nincsen, nem létezik e földön,

Világát veszíti, erőtlen lesz rögtön.

Erejét veszti, én meg éppen nyerem!

Igazságos párbaj ez, NEKEM!- kiabálta a varázsigét, és nevetett.