3. fejezet

Félre ismerés

-Kagome mennünk kell. mondta Rin és meglökte a lányt hogy ébredjen fel. Már vagy két napja egyfolytában csak mennek Kagome szonélkül követe Rint és Sesshoumarut. Nem tudta aztse hogy hova tartanak de jolérezte magát segitet Rinnek mosni és minden másban. Rinnel sokat beszélgetett annál kevesebbet a szellemmel. Nagyon elutasito volt vele és durva hangon beszélt ha egyálltalan hozzászolt.

-Jo. mondta Kagome nyujtozkodott egyet és fölkelt kinn lemosta a az arcát.

Sesshoumaru és Jekin már utra készen várták a két "halandot".

-Mehetünk? kérdezte Sesshoumaru hangja most szokatlanul kedves hangja volt és még valami mosolyszerü csökevénység is volt a szája szélén.

-Persze mehetünk. monta Kagome vidáman. Örült neki hogy most itléte alat elöször látja jokedvünek a szellemet.

-Gazdám most hova megyünk? kérdezte Rin

-Megkeresük azt az alávalo josnöt. mondta határozottan

Megint egy ujjab nap telt el szimpla gyalogolással és csak este áltak meg.

-Rin nem vagy még fáradt? kérdezte a szellem

-Nem nagyuram! mondta boldogan a csöpség

-Akkor megállunk! mondta mosolyogva -Rin kérlek légy hozzám öszinte nem akarok veled ugyviselkedni mint azok az emberek akik a faluban vertek téged. mondta szomoruan

Rin nemszolt semmit csak szonélkül átölelte gazdája nyakát.

-Sesshoumaru nagyur te soha nem leszel olyanok mint azok az emberek voltak velem. mondt Rin és sirni kezdett

-Rin nem tudom mivel de ha megbántotalak ne haragud rám. mondta a szellem értetlenül és letörölte a lány szemét

-Nagyuram nem bántottál meg! mondta Rin és mosolygot egyett

Kagome boldogan nézte a kedves jelenetet. Lehet hogy megint sulyosan félreismertem valakit. Szerintem vajbol van a szive. Lehet hogy a multkor nagyon megbántottam... Aztmontam neki hogy nem figyel oda Rinre és azota sokkal kiméletesebb a kislánnyal. Nem kellet volna. Nem ismerem öt annyira hogy beleszoljak mit tesz és nincs is jogom. Hogy lehettem enyire vak?!  átkozodott Kagome magába

Pár orával késöbb elalud Rin Sessy ölében Kagome pedig egy kiszáradt fának dölve aludt volna ha tudott volna...

-Kagome mért nem alszol? kérdezte a szellem csendesen nehogy Rin felébredjen

Kagome meglepödöt elsösorban azért mert eddig mindig halando vagy szánalmas ember volt a neve (az utobbit ritkán de hallota) és azért is mert nemgondolta hogy rajtakivül még valaki fenn van.

-Csak nemtudok aludni. felelte szüken

-Miért? kérdezösködöt tovább

-A lelkiismeretem nem hagy nyugottan. mondta csöndesen Kagome

-Miért?

-Elmesélem csak nemakarom felkelteni Rint. mondta és felált

Sesshoumaru ovatosan mozgot kibontotta magát a lány öleléséböl és magamellé rakta, a prémet pedig a feje alá.

Sessy Kagomét egy toparton találta egyfának dölve. Ö is leült a lánynak háttal és egy idejig halgatott.

-Ugyérzem megin tévedtem. Megin tévesen itéltem meg valakit akit nem is ismerek. mondta Kagome

-Kire gondolsz?

-Azthiszem a multkor megbántottalak pedig nem akartalak. tért ki a válasz alol Kagome

-Engem? kérdezte a szellem csodálkozva

-Biztos vagyok abban is tudod miröl beszélek. Nemakartam. Téged ismertelek félre. mondta szomorkásan

-Engem te?! Hogy-hogy nemértem? kérdezte meglepödve. Egyáltalán mért beszélgettek vele? Mért vagyok itt? És mitakar töllem biztos vissza akar menni ahoz az idiota öcsémhez... Hát menjen nem érdekel!!!! Kiabálta magának

-Azthittem hogy gonosz és elviselhetetlen alak vagy... de ugylátom félre ismertünk mindanyian nem vagy gonosz csak kivülröl tövisek boritanak mint a rozsát de belülröl teis kedves és aranyos vagy! mondta a lány

-Hát én erre nem vennék mérget ha nagyon akarom két másodperc alat végzek veled. mondta ingerülten idegesitette a lány véleménye talán azért mert igazat mond mert kismerte öt. A szeretetet és a szerelmet emberi gyengeségnek érezte nemakart olyan hibákba esni mint hajdan az apja nem akarta hogy egy nömiat vége legyen.

-Ha megakartad volna tenni már rég megtetted volna. mondta Kagome kedvesen

-Hah.... Na és még ezenkivül mit akarsz? kérdezte ridegen

-Csak bocsánatot kell kérnem tölled. mondta

Sesshoumarut nagyon meglepte a dolog hisz neki nem sürün mondtak még ilyet. Aztse igazán tudta ere mit szoktak mondani.

-Izé... jo.. dadogta

-Azthiszem nekünk is lekellene feküdni. javasolta Kagome kis idö mulva

Kagome és a szellem visszamentek Rinhez és visszafeküdtek.

Mindenki elaludt Kagomének is sikerült nagynehezen álomra hajtani a fejét.

Másnap reggel Kagome ébredt fel legelsönek igyekezet csendben maradni nehogy felébressze a többieket. Mikor a tábortol elég távol került ugydöntött elmegy lefürdeni. Ahoz a tohoz ment ahol tegnap a szellemel is beszélgetett. Levetközöt és bement a kellemesen hüvös vizbe. Megmozsdot és egy darabig a vizben maradt miután megunta kijöt a vizböl megtürölközött de nem ment azonnal vissza inkáb leült a toparthoz. Ugyan miütött most Sesshoumaruba egyiknap lekiabálja a fejem másiknap pedig kedves... Olyan furcsa érzés amikor melletem van. Mint amikor Inuyasha melletem volt annakidelyén amikor még Kikyo nem élt... Lehet hogy most megint..... NEM kizárt belé!!!??? NEM! Tényleg Inuyasháék biztos aggodnak miattam csak ugy szonélkül eltüntem... Terelte el a figyelmét. Sesshoumaru... talán mégis.... nemtudom vagy csak nem akarom tudni?  0 gondolta tovább ám ebben a pillanatban egy sikolyra lett figyelmes és egy reccsenésre. Kagome a hang után eredt és nemis messze megtalálta a tulajdonosát a hangnak. Egy nö feküdt mozdulatalnul az egyik bokor mellet. Mikor megbizonyosodott hogy nincs sennki a közleben a nöért ment de az már nem élt legalábbis ugynézet ki a nyaka kivolt csavarodva végtagjai is elég furcsán áltak. De a nö megmozdult mozgása nagyon természetellenes és különös volt mintha a csak madzagon rángatták volna. Kagome nagyon megrémült a látványtol ezért hátralépet ketött de valaminek nekihátrált nem mert visszanézni csak bizonytalanul tapogatozni kezdett. Aztán mikor meghallota a hüvös hangott megnyugodott.

-Te mindig bajba kerüllsz?! kérdezte a szellem és lágyan megrázta a fejét és a lányt a hátamögé tessékelte.

-Kagome! szolt a bokorbol Rin -Ittvan az ilyad és a nyillaid. adta oda a lány a fegyvereit

-Rin menjetek valami biztonságosabb hejre. mondta a lány és visszament Sessy hátamögé

Eközben a nö és Sesshoumaru már javában küzdottek de nemtartott sokáig a szellem szabájosan keté hasitotta a lányt. De evvel még nem volt vége a testböl egy sárkányszerü lény bujt ki és Sesshoumaru felé száguldott a hasán jukatütve belebujt a testbe.

-Nee! kiáltotta Kagome

Sesshoumaru fájdalmas szemekkel nézet Kagoméra majd térdre rogyot és feje lebukott. Kagome az ilyát szoritotta malydnem sirva fakadt nemtudta most mi lesz, aztán oda akart menni a szellemhet hogy segitsen neki. Eközben Sesshoumaru feje ujra felemelkedett de már nem ugyanazok a szemekbe nézet a lány mint az elöbb. Aztán torz hangon megszolaot:

-Én Keromaru vagyok Naraku egyik eldobot inkarnáciolya ha most békénhagysz ebben a testben benneteket nem bántalak...

-Abbol nem eszel hagyd békén mert keservesen megfizetsz!!!! kiabálta Kagome magábol kikelve elövett egy nyilveszöt és a szellem lábába szurta. A szellem háta megemelkedett és kirobbant belölle Keromaru. Keromaru megfordult a levegöben és visszafordult Kagome ujjab nyilat huzott elö és Keromarura irányitota.

-Megmondtam hogy hagy békén.... most meghalsz!!! kiáltotta Keromaru

Kagome nem tétovárott a nyilat belelötte a kis sárkányszerü "izébe" és az rögtön eltalálta Keromaru leeset és már mozdulatlan volt amikor Kagome mégegynyilat vett elö és beleszura a már mozdulatlan Keromaruba.

-Sesshoumaru jolvagy? kiáltotta Kagome de mire megfordult a szellem talpon volt és egy ugyanolyan ocsmányságal harcolt mint az elöbb Kagome.

-Kagome menj innen! kiáltotta a szellem. Kagome nem mozdult inkább a szellem hátamögé ált és letérdelt malyd egy nyillvezöt szurt a földbe ami pajzsot alkotot köréjük. Uttánna Kagome meglátta hogy a Sesshoumaru alig áll a lábán rengeteg vért vesztet és még a kardot is alig birta magaelöt tartani. Kagome tétovázás nélkül megfogra a szellem kezét és segitet neki a kardot tartani. A szellem egy pillanatra hátrafordult és a lány szemébe nézett. A tekintetében félelem, elszántság és bátorság volt. Pont mont apám tekintete... mikor apám utoljára ment el.... soha nem jöt vissza... gondolta és visszafordult.

-Souryuuha!!!! kiáltota hangosan. A kard ereje hatalmas rombolást végzett a tájban persze az ellenségis hamuvá éget. A hatalmas erö fákat csavar ki a hejéröl és szintem a környezö hejeket letarolta egyedül az a hej volt ép ahol Kagome és Sesshomaru áltak és a pajzs mögötti hej.

Kagome harsányan kiáltozni kezdet:

-Megcsináltad!!! káltotta de a szellem ahogy elengedte a kezét össze esett

Kagome villámgyorsan mellé rogyot és összekaparta.

-Jekin!!!! kiabálta félutnál a tábor fele ahogy vonszolta a szellemet a földön

-Mitcsináltál a nagyurammal? kérdezte Jekin csipösen

-Ha nem csinálod amit mondok akkor veled teszek olyat hogy aztis megbánod hogy megszülettél!!! kiabálta Kagome magábol kikelve -Szegy azonnal gyogyfüvet!!!!! kabálta még mindig Jekin vállatvont elment gyogyfüvekért

Kagome a tábolrig vonszolta Sesshoumarut Rinnel aki idöközben jött segiteni. A táborban Kagome bekötözte a kisseb sebekeket csak a hasán lévö sebet hagyta ki. Mikor Jekin visszajött Kagome a gyogyfüveket kifözte és a kötést bele ásztatta malyd a hasánlévö sebet is bekötötte.

-Azthiszem készenvagyok! fujta ki magát Kagome

-Szerintem mindez csodafelesleges volt:!  jegyezte meg Jekin kárörvendö hangon

-Ezel mos mire célzol?! kérdezte Kagome ingenrülten

-Azért mert ha a kardját melléteszed nem lessz semmi baj... okoskodot nagyképüen Jekin

-És ezt csak most mondo?!! Te patkány!!! kiabálta magábol kikelve és akkorát vágott a talpnyalo fejére hogy az kétmétert repült egyenesen egy fának. Kagome a szellem mellé hejezte a Tenssaigát egy ideig figyelte de utánna elálmosodot de nem mert elmenni a szellem közeléböl mostmár félt ettöl a hejtöl. A szellem mellére hajtotta a fejét és elaludt ahogy a kis Rin a másik oldalán.

Sesshoumaru nemsokára magáhoztért. Erössebnek érezte magát, körbenézet akkor vette észre a két lányt a két oldalán. Minden sebe be volt kötözve és Kagome kezén az ö vére volt. Visszhajtotta a fejét és lehunyta a szemét. Joérzés járta át a lelkét nemtudta miez de nagyon boldognak érezte magát tölle.

Inuyasháéknál:

A csapat minden tagja már nagyon feszült volt lassan már egy hete nem tudtak Kagoméröl semmit. Sango és Shippou sokat sirtak Inuyasha is nagyon ideges volt és sokszor kiabált Kikyoval ok nélkül. Miota Soutával beszélt állandoan rosz kedve volt. Senkihez nemtudott normálisan beszélni.

Inuyasháék ép tábort vertek egy kis tisztáson mikor Kikyo hangosan felzokogott:

-Nemlehet hogy meghalt? kérdezte Kikyo

-Nem!! orditotta Inuyasha

-Lehet hogy visszament Kayde falujába? kérdezte Miroku tanácstalanul

-Tegnap néztük ott.... mondta Sango elkenödve

-És ha Kougánál néznénk meg? kérdezte Shippou

-Akkor menjünk! pattant fel Inuyasha.

Ha Kagome ott van darbokra tépem azt a bolhafészket és nemfog érdekelni ki mit mond. gondolta Inu

-Kagome. szolt csendesen Sesshoumaru a lány a fiu mellkasán ébredt elsönek nagyon zavarba jött de amikor rájöt hogy az magáhztért nemérdekelte semmi a szellem nyakába ugrott és magához ölelte. Csak akkor gondolt bele mit is csinál mikor a szellem a ledöbentségében még levegötis elfelejtett venni. A lány fülig pirult és elengedte a szellemet.

-Ö..ö... ö.. azthittem valami bajod eset... dadogta Kagome zavartan

-Jolvagyok... izé köszönöm. mondta a szellem is de hidegvérétt most nagyonnehéz volt megöriznie

-Kagome azthiszem esnifog a esö... mondta a szellem mintha ez lenne a legfontossab dolog amit mondani tudna

-Igen?! De most szép csillagos az ég. mondta Kagome

-Az lehet de esöszagot érzek. mondta Sessy

-Akkor keresek egy barlangott. mondta Kagome de a szellem nem engedte felálni

-Jekin keressetek egy hejet ahol meghuzhatjuk magunkat. Rin és Jekin egyszere bolintotak.

-Kagome köszönöm a segitségedet nélküled nem ment volna... mondta csendesen

-Nem kell mit hálálnod azokután amit értem tettél.. mondta Kagome de legszivesebben leharapta volna a nyelvét amiér ilyeneket beszél

-Miért tartozol? gyanakodott a szellem

-Elmeséte Rin mitörtént velem. mondat Kagome mosolyogva

-Ö... ö... mindent?

-Igen. bologatot Kagome -De nem értem hogy mért tetted?!

-Nem tudom énsem talán azért mer Rinnek nagyon sokat jelentesz és... ugygondoltam izé... segitek... dadogta a szellem idegesen

-Mindenesetre mégis az életemet köszönhetem nekde. mondta Kagome szomoruan remélte hogy a szellem nemcsak Rinmiatt mentette meg az életét kétszer is.

-Viszont megkell kérnelek valamire. vált Sesshoumaru arca komolyra

-Igen... mondta bizonytalanul Kagome

-Ha visszatész a bolond öcsémhez nem beszélhetsz rolla. mondta Sessy fenyegetö hangon

-Egy ideig nem akarok visszamenni hozzájuk jolérzem magamm melleted... azaz melletetek! javitotta ki azonnal -Amikor ott vagyok velük mindig szomoru vagyok, lehet hogy észrese vették hogy eltüntem... Mindegy most nem érdekel... Legalább aggodnak értem egy kicsit. Eddig mindig én áldoztam értük, most végre jolérzem magam itt ahol vagyok. mondta boldogan Kagome

-Mért már nemszereted az öcsémet? Eddig együt voltatok?! értetlenkedett a szellem

-Sesshoumaru miütött beléd? Olyan más lettél. Aranyos vagy, amugy már a testvéred Kikyot szereti több mint két honapja hogy ujra együt vannak miota az égkö visszakapta az erejét azota Kikyo ember lett és teljes életet él Inuyasha mellet. mondta Kagome komoly hangon

-Ugyhallom ez még mindig nagyon bánt... monta a szellem

-Nem!!! Tévedsz nem azbánt csak miota Inuyasha és Kikyo, Miroku és Sango egybejöttek nem szeretek ot lenni. Magányosnak éreztem magam. Nem számit.. nem érdekes! mondta és a földet kezdte vizsgálni érezte hogy a hátán végigfut a hideg és a szemét köny homályositja...

-Itt addig mardsz ameddig akarsz. jelentette ki Sessy

-Nagyuram kövessetek. mondta Rin

Egy barlang bejáratánál ált meg Rin, Sesshoumaru elörement körülnérett utánna Jekin elment tüzifáért párperc mulva égett a tüz odakinn pedig zuhogott az esö. Már mindenki lefeküt aludni mikor a közelben hatalmas morajlással becsapot egy villám. A többiek békésen aludtak egyedül Kagomét rémitette meg az égi háboru. Kiált a barlang szájjához csak figyelte ahogy zuhog az esö és nemis annyira messze töllük lesujt néhány villám. Remélem nem tévedtem mikor aztomndtam hogy még itt akarok mardni... Tányleg jobbanérzem magam itt velük mint Inuyasháékkal. Lehet hogy ujra? Már megint ezek a buta gondolatok. Attol hogy máma egy kicsit jobkedve volt attol lehet hogy holnap megint ugyfog velem viselkedni mint egy pokroccal. Kizárt hogy ö aki utálja a "halandoka" megszeressen egy nagyszájju libát mint én. Kagome annyira e lmerült a gondolataiba hogy aztse vette észre hogy csurom vizes lett mert az esö becsapot a barlangba is. Kisidö után trüsszentett egyet akkor figyelte hogy csurom vizes lett. Bement vissza közelebb ült a tüzhöz és elaludt.