5. fejezet

Elvállás

-Gyerünk erre! kiabálta Inuyasha a földön szaglászva

-Jo menjunk. kiabálta Kirara hátárol Sango és Miroku

-Sietnünk kell ha aztmondod hogy a testvéred szagát is érzed Kagome mellet. mondta Kikyo aggodva

-Biztos hogy az ö szagukat érzed és nem a sajátodat. viccelödött Shippou

Inuyasha rohanni kezdet nem törödve avval mitmond a kis rokadémon. A levegöben Kirara hátárol a többiek jöttek.

-Kagome.. Ébredj fel. szolt halkan Sessy és a lány kezére rakta a kezét. Kagome még mindig a hátán volt de még aludt mikor megérezte a szellem kezét akkor riadt fel.

-Mi a baj? forgatta a fejét értetlenül

-Semmi de letáborozunk itt. mondta a szellem és letette a hátárol a lányt

-A többiek holvannak? kérdezte aggodva Kagome

-Csak tüzifáért mentek el. mondta a szellem és a lány szemébe nézett

Kagome is fürkészni kezdte a szellem szemét és észre se vette hogy az arcuk közelit a másikéhoz. Már érezte az arcán a fiu lehelletét amikor Rin kiáltására lettek figyelmesek. Kagome és Sessy rögtön elkapták a fejüket.

-Itt a fa! mondta vidáman és letette a földre. Ö észre se vette hogy a lehetö legröszabkor jött.

-Jo! mondta szomoruan Sesshoumaru. Kagome észrevette a szomoru hangot és mellé bujt malyd átölelte.

-Köszönöm. mondta Kagome csillogo szemmekel

Jekin hamarosan meggyujtotta a tüzet. Rin Sessy mellet aludt el a szellem pedig a lány kezét fogva.

Reggel Rin és Kagome ébredtek fel elsönek.

-Rin menjünk fürdeni. sutogta Kagome és elengedte a szellemet de a szellem keze nem eresztette Kagome ujjajit. Kagome elmosolyodot és Sesshoumaru arcához hajolt malyd megpuszilta. Sessy elengedte a lánykezét. Rin mosolyogva figyelte a történteket. A tofele mente beszélgetni kezdtek.

-Kagome te szerelmes vagy Sesshoumaru nagyurba? kérdezte Rin kiváncsian

Kagome meglepödött a kérdésen de gondolkozás nélkül válaszolt rá.

-Igen! mondta komolyan. Te jo isten ezt én mondtam? Hát mégis igaz? Tényleg szeretem?! Sesshoumaru... Szeretlek.. gondolta Kagome

-Akkor az anyukám leszel? kérdezte Rin

-Hát.. ha teis ugyakarod. felelte Kagome

-Igen. Igen Igen! kiabálta Rin boldogan

Még nem értek a tohoz amikor Kagome meghallota Sango hangját a tábor felöl.

-Nem. Istenem add hogy ne ök legyenek. mondta hangosan Kagome -Rin kérlek maradj itt! kiáltotta Kagome és rohanni kezdett a tábor felé. Mikor odaért Sesshoumaru és az öcse küzdött. A többiek csak figyelték.

-Kagome, végre hogy megvagy? szolt Sango és átölelte barátnöét

-Itt vagyok. mondta Kagome és hangosan felzokogott

-Mi baj? Kagome... csak nem bántott? kérdezte aggodva Miroku

Kagome hirtelen felkapta a fejét mert Inuyasha kiáltot:

-Most meghalsz!! kiabálta Inuyasha

Kagome ellökte magátol Sangot és a csatázok fele sietett. Amikor oda ért rögtön Inuyasha elé ált, szembe Sesshoumaruval. Kagome könnyes szemekkel nézet Sesshoumaru szemébe. Pár pillanatig igymaradtak malyd a szellem megmozdult. Fölemelte a kardott egy elegáns mozdulattal eltette azt.

-Malyd legközelebb megöllek! vetette oda a félvérnek malyd Kagome szemébe nézett. Kagome minden mozdulatát figyelte a szellemnek aki a kezét a szájjára tette. Kagome értette mintakar evvel mondani.. Sesshoumaru éntöllem soha nemtudja meg Inuyasha. Halgatok. gondolta a lány malyd ovatosan bolintott és szivéhez szoritotta a kezét. Sessy egy gyors mozdulattal eltünt a többiek szeme elöl. Inuyasha neki akart rontani ám Kagome megfeszitette az ilyát és kilöt egy nyilveszzöt ami hatástalanitotta a kardott. Inuyasha és a többiek meredten néztek Kagomeéra. Legelsönek Inuyasha rontot neki a lánynak.

-Elment az eszed? üvöltözött a félszellem

-Hagy békén!!! kiabálta vissza Kagome és térdere rogyva hangosan sirni kezdet.

Mindenki értetlenül figyelte a lányt. Nemtudta senki hogy mi baja van.. De az látszot rajta hogy nagyon szenved. Igaz nem tudta mibaja de Sango odament barátnöjéhez és átölelte. Kikyo és Miroku is igyekezet vigasztalni a lányt. Egyedül Inuyasha volt még nagyon mérges.

-Hogy tehettél ilyet én csak megakartalak védeni. Jotakartam neked! mondta még mindig elég döhösen Inuysha

-Akkor tettél volna nekem jot ha soha nem találkozunk!!!!! orditotta magában Kagome

-Megvédeni engem? Ne nevettes. Csak a saját baromságaid érdekelnek nem az hogy mi van a másikkal.. Egy öntelt önimádo hülye vagy akit egyedül csak saját maga érdekel!!! orditotta Kagome ahogy a torkán kifért és összekapkodta a cuccait és rohanni kezdett a kuthoz ammi 2 napnyi járásra volt onnan. Nemnézett semerre nemakart semmit csak othon lenni egy napba került még a kutig elért eközben egyszer se ált meg. A kutba is ugyanavval a lendülette ugrott bele és fölsiettet a szobájába bezárta a szobaajtott és lefeküdt a kanapéra ott ahol Sesshoumaru is aludt. Hangosan zokogni kezdett. Istenem soha nem fogom látni!  Fölkelt a kanapérol és a táskája mellé lépet elöszedte belölle a babát ami Sesshoumarut ábrázolta. Visszament a kanapéhoz lerogyor és a falhoz huzóckodott. Szorosan ölelte meg a kis babát és megint zokogni k ezdett. Soha... gondolta. Malyd lassan elaludt.

Két nap telt el anélkül hogy evet volna vagy kimozdult volna a szobájábol. Nemérdekelte semmi legtöbször aludt amikor nem akkor sirt. Harmadik nap éjszaka lesétált a konyhába mivel már több napja nem evett emiat egy kicsit roszul érezte magát. De mikor odaért hogy egyen valamit hányingere lett. Azért mégis letömött pár falatott a torkán. Fölált az asztaltol és visszament a szobájába. Bekapcsolta a rádiot ami halkan szolt eszébe jutott az a nap amikor itvolt a szellem akkor is bekapcsolta a magnot. Utánna eszébejutottak azok a képek is amikor még nemtudta hogy ö mentette meg az életét. Hoszan merenget a szellemröl és minden percröl amit vele töltött el. Már nem voltak könyei mert az utobbi idöben mindet elsirta. Ezért csak ült maga elé meredve a babát a kezében szoriva és emlékezet ameddig el nem aludt.

Negyedik nap reggel kiment ahol már tudták hogy othon van de eddig nem zavarták öt. Ép mindenki reggelizet amikor Kagome komor arcal lépet be a konyhába.

-Szasztok. mondta szomoruan malyd leült

-Szerbusz. mondta az édesanya mosolyogva bár legszivesebben sirva fakadt volna Kagome látványán. Kialvatlan szemei és vörös szemalja az orra is teljesen piros volt a papirzsepkendö miatt. 

Az édessanya lerakot a lány elé némi ennivalot. Kagome nekilátott evet egy keveset de utánna abbahagyta a mosogatohoz lépet és belerakta a mosatlant.

-Hagyd csak lányom malyd én elmosogatok. mondta vidámságot eröltetett magára

-Köszönöm. mondta Kagome és felsétált a szobába

A nap további részét ismét a négy fal között töltötte. Milenne ha átmennék hozzá? Nagyon hiányzik... Szeretném ha a közelembe lenne. Mért is kellet nekem találkozni Inuyasháékkál. Ha aznap nem megyünk el reggel fürödni akkor nemtörtént volna meg. Joblet volna ha akkor velem jön. Akkor mondtam Rinnek is elsönek hogy szeretem. Mennyi minden lehetett volna máskép... gondolta Kagome Lassan kezdett megnyugodni de még mindig nagyon rosszul érezte magát ezért lefeküdt aludni. Azota a kisbaba nélkül nem mozdult sehova mindig vele volt. Másnap reggelig aludt.