11. fejezet

Tetőpont

A foghíjas kis csapat egy hatalmas kamrába ért. Egy szirt lógott be a láva fölé. A kiszögellésen Miroku tömzsi elrablója és Kagome voltak. Kagome egy székhez volt kötözve, csak most a száját is bekötötték. Felcsillant a szeme, mikor meglátta a többieket.

- Végre megjöttek a többiek is! De rég láttalak, Miroku!- szólt az emberke.

- Nem gondolod, hogy kicsit szemtelenség 15 éves lányokat elrabolni? Mirokut még megértem- kiabált Inuyasha.

- A nemes cél érdekében- vonta meg a vállát.

- Hé, dilidoki! Most itt fogunk harcolni?- nézett körbe Sango.

- Igen! Ez az ördögi búvóhelyem- mondta és közelebb hajolt Sangohoz, bár még így is fél méter volt köztük.

- Ez?- kérdezte Miroku.

- Igen.

- Ebben a vulkánban?- kérdezte Sango és Mirokuval meg Kagoméval már kuncogni, kezdtek, de mikor a dilidoki erre is rábólintott kitört belőlük a nevetés. Miroku hátra, Sango meg előredőlt röhögés közben.

- És én vagyok Culumbo felügyelő!- nyögte Miroku. A doki kicsit ideges lett. Még Kagome is nevetett, már amennyire a kötés megengedte, csak Inuyasha nem.

- Mi az a Culumbo?- kérdezte.

- Hol volt tegnap éjszaka?- poénkodott Miroku.

- Drágám, ugyan nem láthat senki soha, de azért hozzál már nekem egy kis lekvárt, csak ne legyen mérgezett, mint a múltkor- cukkolta tovább Sango. Kagome alatt megreccsent a kiálló rész, és egy pillanat múlva a forró láva felé zuhant. Próbált sikítani, de nem tudott. Inuyasha meglátott egy kampót egy kötélre kötve. Megfogta a kötél egyik végét, a kampót pedig Kagome felé dobta.

- Fordulj át, és fogd meg!- kiáltott le Inuyasha. Kagoménak szerencsére sikerült. Beakasztotta a kötelébe. Megakadt, kb. 5 méterre a forró lávától. A többiek alig bírták felhúzni, de Kagome nemsokára biztonságban volt.

- Sosem kaptok el!- a dilidoki beindított egy gombot, és elrohant.

- Beindította a vulkánt!- Miroku szeme kitágult. Sango közben azon igyekezett, hogy megszabadítsa barátnőjét.

- Hagyjatok itt, és meneküljetek!- szólt Kagome.

- Tudod mikor!- feleselt Sango.

- Gyorsabban!- irányított Miroku. A kötél alig akart engedni, de a láva szintje egyre csak nőtt. Pillanatok választották el attól, hogy elérje őket. Az ajtóhoz rohantak.

- Zárva!- nyögött Miroku. Sango hátrament a kampóért.

- Vigyázat!- kiáltotta és elkezdte törni a vasajtót a kampóval. Sikerült is neki egy lyukat ütnie bele, csak ki kellett tágítania.

- Egyre közeledik!- sikított Kagome. Miroku, Sango és Inuyasha ekkorra már kimásztak. Inuyasha visszanyúlt és kirántotta a félelemtől megbénult lányt. Úgy futottak, mint még soha. Alig érték el a kocsit, a vasajtót máris széttörte a láva.

- Kapaszkodjatok!- szólt Sango. A kanyargós úton őrült sebességgel száguldott, le. A láva a végén egy tóba folyt. Megmenekültek, és végre hazamehettek. A lányok levetették magukat a kanapéra. Mire Inuyasha megfordult már aludtak is. A fiúk összemosolyogtak és ők is nyugovóra tértek.