16. fejezet

Ajándék lónak ne nézd a fogát!

Másnap reggel egy csokor virág hevert az ajtóban.

-        Nahát!- Kagome felvette. Egy címke esett ki belőle.

-        Titkos lovagtól - olvasta a lány.

-        Sango, leveled jött!- kiabált be a nappaliba. Amint Sango meglátta, kijelentette, hogy ez nem az övé.

-        Mi baj, lányok?- jött utána Miroku.

-        Sango ka…- Sango befogta Kagome száját. Miroku megforgatta a szemét és elment megrohamozni a hűtőt.

-        Mi van?- kérdezte Kagome, miután barátnője elengedte a száját. Sango nem válaszolt. Kagome mosolyogni kezdett.

-        Neked tetszik Miroku!- mondta fülig érő mosollyal. Sango újra befogta a száját.

-        Neked tényleg tetszik Miroku- mondta Kagome, bár inkább hümmögésnek hallatszott.

-        Nem! Amúgy szerintem nem én kaptam! A szomszéd néni állandóan pasizik az öregek otthonában. Te nem látod, miket csinál. Valamikor tangóztak a fejünk felett, persze pocsolyarészegen és alig bírtuk leállítani őket a többi szomszéddal. Ekkor az ajtón betoppant egy középkorú nő.

-        Már megint tangó, igaz?- szólt hozzá Sango. A nő bólintott. Mögötte ott állt egy fiatal nő, egy öregebb férfi, egy öregebb nő, egy középkorú férfi és egy fiatalabb férfi.

-        Sango kisasszony! Maga a legfiatalabb, magának kell menni- szólt az egyik öreg. Sango sóhajtott. Elindult. Őt követte bárgyú mosollyal Kagome, halál nyugodtan Miroku és sietve Inuyasha. Az emeleti lakásból zene szólt és nevetgélés. Sango bekopogott. Egy idős asszony nyitott ajtót. Vörös ruhát viselt és egy rózsaszín flottírboa volt a nyakában.

-        Ah! Sango kisasszony, jöjjön csak meg!- nevetett a kipirult arccal. A boáját Sango nyaka köré tekerte, és berántotta a parkettára. A plafonon egy diszkógömb lógott és alatta egy öregember állt.

-        Ki az, Kaname?- kérdezte.

-        Sango kisasszony, az alsó szomszéd. És látom a baráti is, itt vannak!- csapta össze tenyerét az öregasszony. Máris töltött nekik egy kis whisky-t.

-        Nem kérünk!- utasította el Sango és szigorúan Mirokura nézett. Közben Kagome beállt táncolni. Egy lassú szám következett. Kagome berángatta Inuyashát táncolni. A két öreg is ropta, csak Sango és Miroku álltak a táncparkett szélén. Mindketten elpirultak és zavarban voltak.

-        Jaj, Sango kisasszony! Jöjjenek már táncolni!- intett a hölgy. Sango Mirokura sandított és fordítva.

-        Na!- intette újra a hölgy.

-        Gyertek már!- mosolygott Kagome. Végül is beálltak táncolni. Észre sem vették, hogy a többiek már rég leálltak.

-        Szép pár!- jegyezte meg az öregúr. Miroku és Sango szétugrottak és zavartan álltak. Mindkettő fülig pirult.

-        Na, folytassátok!- kérte Kagome.

-        Nem!- válaszolták egyszerre.

-        Szóval, Hudori asszony! Azért jöttünk, mert túl hangos a zene, és a maga virágát nekünk dobták be- szólt Sango.

-        Milyen titkos hódoló?- a kis csapat sunnyogva mentek ki, mert már kezdődött is a veszekedés. Úgyis indulniuk kellett a börtönbe. Itt nehézségbe ütköztek, mert az elítéltnek csak a keresztnevét tudták.

-        Maca-t keressük!- kérte Sango a börtönőrt.

-        Milyen Maca-t?

-        Azt nem tudom. Csak azt, hogy lopásért ítélték el- a börtönőr bólintott, végigbogarászott egy polcot, aztán fogott egy kulcsot és beengedte őket egy cellába.

-        A közelben leszek- mondta a börtönőr és visszament TV-t nézni.

-        Nahát! Csak nem Marina kicsi lánya, Sango! Te jó ég, ennyi ideje ülök?

-        Két éve- helyesbített Sango és kezet fogott.

-        Valahonnan az a kölyök is ismerős- sandított a férfi Mirokura.

-        Tényleg sunyi tekintetet van!- gondolta Sango. Maca haja barna volt, de már megkezdték az ősz hajszálak.

-        Tud valamit az Ékkőről?- kérdezte Miroku.

-        Nem. Én nem loptam el!

-        Igen ezt Kumusuki úr már mondta- csitította Sango.

-        Mi történt velük! Akik az ásatáson dolgoztak?- Sango sóhajtott.

-        Meghaltak. Mindet megölték, kivéve Hayamashit - válaszolt a lány.

-        Még Ayamét is?

-        Igen, a drága Ayamét is- sóhajtott Miroku.

-        Tudom már, ki vagy! Miroku! Ayame udvarlója!- mutogatott Maca.

-        Naraku ölte meg őket. Az anyámat, Ayamét, az öcsémet, az apámat stb.

-        Tényleg? Az a gyerek kész pokol! Ő juttatott ide! Ő lopta el! De elvesztette. Rám kente- Maca arcán könnycseppek folytak le.

-        Nektek kell megölnötök, ha én nem tehetem!- ugrott fel. Ekkor megjött az őr, és kihajtotta őket. Néma csendben mentek ki a börtön ajtaján. Sango Miroku arcára nézett. A fiú arca teljesen kifejezéstelen volt, de a szeme mindent elárult. A két év fájdalma ebbe a két szempárba összegződött. Sango a földet bámulta. Vajon az ő szemében is látszik az, amit átélt?