12.rész

Bizalom

-Ó, elnézést! Milyen udvariatlan vagyok! -mondta az ismeretlen. -A nevem Jonh. Ön pedig, kisasszony, bizonyára Kagura. -felsegítette a nőt és kezet csókolt neki.

>Ki lehet ez? És milyen udvarias! Azt mondja "kisasszony". Meg kezet csókol. Szörnyen tenyérbemászó...<>

-... Igen, én vagyok az.-válaszolt kissé megilletődve. -Köszönöm, hogy megölte a darazsat. Ha ez a rovar elmenekült volna, én már nem élnék.

-Szívesen segítettem! -mosolygott.-Tegezhetném? Ez a magázódás rendkívül távolságtartó. -Még mindig a boszorkány kezét szorongatta.

-Természetesen! -felnézett a nála néhány centiméterrel magasabb férfi arcára. Jonh mandulavágású, de mégsem túl vékony, sötétbarna szeme örömtől csillogott. Barna, vállig érő haja három, hátul összefogott fonatba volt fonva. Egy-egy oldalt a füle fölött, és egy középen. A néhány, fonatokból kibomlott, rakoncátlan hajszálát meglengette a szél. Tetőtől talpig bőrből készült ruhában volt, melyről szemet gyönyörködtetően verődött vissza a napfény. Egy pillanatra sem vette tekintetét Kaguráról, és mindvégig mosolygott.

-Azért jöttem, hogy segítsek nektek a Naraku elleni harcban. Ő az én ellenségem is.-kérés nélkül mesélni kezdett. -Társaimmal vándoroltunk, és egy nap utunk keresztezte az övét. Az az alávaló szellem pedig minden ok nélkül lemészárolta az összes velem tartó embert, amíg én új ösvényt keresve előrementem a rengetegben! Azóta kutatok utána, hogy bosszút állhassak a barátaim gyilkosán! Nem is olyan rég hallottam néhány fiatalról, akik hozzám hasonlóan meg akarják ölni Narakut. Úgy gondoltam, mivel célunk közös, csatlakozom hozzájuk. Keresésükre indultam, és ma végre megtaláltam őket... Vagyis titeket. És úgy értesültem, hogy Kagura, te is Naraku ellen vagy. Mindannyiunkat bosszú vezérel. Külön-külön talán nem, de együtt le tudjuk győzni ezt a szellemet!

-Elmondanád, mégis honnan tudsz ennyi mindent rólunk? -szólt közbe Inuyasha.

-Az maradjon csak az én titkom. -mosolyodott el újra.-

-Akkor csak azt áruld el, hogy miért bízzunk meg benned?-

-Sajnos nem tudok semmit mondani, melynek hallatán megbíznátok bennem. Csak esküdni tudok...-

-Én viszont nem hiszek neked! Szerintem te is csak Naraku egyik szövetségese vagy, ez az egész pedig egy újabb csapda! -hőbörgött Inuyasha, majd előrántotta a Tessaiga-t.

-Inuyasha, ne csináld! -kiáltott neki Kagura. De a kutyadémon már támadásba lendült. A szélvágót nem használta, mivel egyelőre csak meg akart bizonyosodni az idegen kilétéről, nem pedig megölni. Jonh a mellette álló lova hátára ugrott, és menekülőre fogta a dolgot. A féldémon gyors léptekkel üldözte. Néhány perc múlva a lovas hátranyúlt a sötétzöld szövettel burkolt, vállára akasztott díszes tegezhez, és egy finoman megmunkált nyilat húzott elő belőle. Íjához illesztette, és felsőtestével hátrafordulva kilőtte Inuyashára. A hanyou nem számított erre, esélye sem volt védekezni a sebes nyílvessző ellen. De az nem felé, hanem a Tessaiga irányába száguldott. A nyíl kiütötte a kardot a démon kezéből, így kénytelen volt fegyver nélkül üldözni  tovább a férfit, csak karmaira hagyatkozva. De Jonh lovával megfordult, és nyilával Inuyashát vette célba. A hanyou nem mozdult. A lovas egy ideig így baktatott közelebb, majd leengedte az íjat.

-Ha az ellenséged lennék, már rég megöltelek volna. -mutatott rá a lényegre. -Mostmár hiszel nekem? -Inuyasha kinyújtotta jobb karját, és a megbékélés jeleként lesegítette lováról a férfit. Egymás mellett sétáltak visszafelé. Jonh szólalt meg elsőnek.

-Ha már így összebarátkoztunk, mesélnél nekem erről a gyönyörű nőről?-

-Kire gondolsz? -vonta föl egyik szemöldökét Inuyasha.

-Hát nem egyértelmű? Kagurára.