28. fejezet

A végső küzdelem

Sango és Naraku szemtől szemben álltak. Farkasszemet néztek. Nagy kérdés állt előttük: Ki támad először? A másiknak helyzeti előnye származik ebből, ezt mindketten tudták. Naraku viszont tisztában volt vele, hogy Sango bosszúvágya nem bírja sokáig. Sango valóban alig bírta magát türtőztetni. Naraku ettől kezdett begurulni.

-        Talán félsz?- mosolyodott el.

-        Én?

-        Ki más?

-        Nem lesz megalázó? Egy 16 éves lány fog megverni.

-        Meglehet. De nem hiszem.

-        Majd meglátjuk- Sango ismerte ezt a fegyvert. Naraku addig akarta húzni, míg dühében rá nem támad.

-        Családod hogy van?- Naraku pedig Sango gyengepontját ismerte.

-        Nem tudom. Valaki a temetőbe jutatta őket.

-        Vajon ki lehetett olyan elvetemült?

-        Vajon ki.

-        Nem találkoztál Kagurával?

-        Az előbb dobtam ki az ablakon.

-        Attól függetlenül egészen jól elvan. Inuyasha bátyjával.

-        Tehát tudja- gondolta Sango.

-        Rögtön utánad és a barátaid után lesz gondom rájuk is- Sango kezdte unni a dolgot. Végül ő támadott. Naraku félreugrott, aztán kardja lapjával Sango hátára vágott. Sango viszont kigáncsolta. Naraku úgyszint.

-        ÁÁÁ!- visított Kagome. A golyóival össze-visszahadonászott.

-        Kagome, még eltalálsz!- ugrált Inuyasha.

-        Inuyasha!- kiabált Kagome három harcos gyűrűjében.

-        Kagome! Csapd le őket! Kagome, igenis jó harcos vagy, használd a tudásodat!- kiabált Inuyasha.

-        De félek! Inuyasha, én csak a gyakorlóteremben vagyok jó! Mi lesz, ha elhibázom?

-        Semmi. Folytatod tovább. Kagome, bízz magadban!- Kagome elkezdte tudatosan használni a fegyverét. Nemsokára szétverte a gyűrűt és beállt Inuyasha háta mögé.

-        Ez az!- nevetett Inuyasha.

Miroku is egész jól haladt. A nindzsa csúnyán megvágta a karján, de ettől függetlenül Miroku hozta a formáját. Nagyjából egy szinten voltak. A nindzsa kiverte a kezéből a kardot és elkezdte hátrafelé kergetni. Miroku szembe állt vele és hátrafelé ugrált, így védte ki a támadásokat. Felugrott egy olajos hordóra. A nindzsa belevágott. A hordóból olaj fojt ki. Miroku elugrott. A Nindzsa a kardjával utána hadonászott. Egy így kipattanó szikra meggyújtotta az olajt.

-        ha meghalok, jössz velem!- rántotta vissza a nindzsát Miroku.

-        Úgy látom, a nindzsám visszafogja a barátodat!- mosolygott Naraku. Egy kijelző jelent meg, amely a tüzet mutatta.

-        Miroku!- súgta Sango. De Inuyasha és Kagome is láthatták a tüzet. Inuyasha kétségbeesetten átrohant a tűzhöz.

-        Inuyasha, ha nem megyünk el, mi is bennégünk!- rángatta Kagome. Inuyasha a tűzbe bámult, aztán Kagoméra nézett. Kagome elengedte.

-        Most meghalsz, ezt garantálom!- mondta Sango és Narakunak rohant. De megállt. Naraku még mindig a kijelzőt nézte.

-        Fél a tűztől?- gondolkodott Sango. Kirohant, a tűz már elérte a harcosok termét, ahonnan lelépett Kagome és Inuyasha. Visszament.

-        Talán félsz a tűztől?- kérdezte gúnyosan és Narakunak rohant. Naraku visszaverte. Sango pedig kigáncsolta. Újra mindketten a földön feküdtek. Sango felugrott és Naraku nyakának szegezte a kardot. Ekkor betörte a falat egy rendőrségi autó. Rendőrök ugrottak ki és Narakut megbilincselték.

-        Sango, jól vagy?- Momoko szállt ki egy másik kocsiból.

-        Persze- mosolygott Sango.

-        Sango!- integetett Kagome a terem másik végéből. Miroku és Inuyasha, kicsit kormosan ugyan, de mellette álltak. Sango hozzájuk rohant.

-        Úgy örülök nektek!- ugrott a nyakukba.

-        Taijiya kisasszony?- bökdöste meg egy rendőr.

-        Igen?

-        Elmesélné az egész történetet?- Mind kimentek az utcára a sok rendőrkocsi és a két személyautó közé.

-        Az egész két évvel ezelőtt kezdődött az ásatáson, amit a parkban végeztek. Az ásatás minden dolgozója meghalt, ha nem akkor, akkor most- felet Sango és elmesélték az egész históriát.

-        Kagome, megvagy?- ugrott ki egy kocsiból Tamira.

-        Persze!- közben újságírók hada tarolta le a kis csapatot. Kihívták a mentőket.

-        Drága tanítványaim!- köszönt Totosai.

-        Totosai!- csillant fel Sango és Inuyasha szeme.

-        Nagyon jók voltatok!- dicsérte meg őket a mester. A nyakába ugrottak. Később Sango megcsókolta Mirokut is.

-        Na, mondtuk, hogy örülne egynek!- bólintott Momoko.

-        Minek?- érdeklődött Miroku.

-        Amikor Kaname asszony agyonütött titeket, én megcsókoltam Akimot, így ébresztettem fel. Örültél volna, ha Sango megcsókol, és úgy ébreszt fel?- kérdezte Momoko.

-        Naná!- nevetett Miroku.