***A farkasok szövetsége***
sango-chan 2006.03.12. 14:12
1. fejezet
- fejezet
A Déli Bányák
- Most meghalsz, Inuyasha!- kiáltotta Kagura.
- Már megint? Ezt mindannyiszor elmondod, ahányszor harcolsz velem, és mégis élek!- cinikuskodott a hanyou. Kagura egyre dühösebb lett.
- Szélpenge!- tört ki belőle. Inuyasha a Tessaigával könnyedén kivédte. A pengék Kagurára csapódtak vissza.
- Nah, ezt nem hiszem el!- kiabált Kagura.
- Szívtad!- mosolygott gúnyosan Inuyasha.
- Mi van?- kérdezte Kagura, aki nem ismerte a Kagome által használt szavakat. Inuyasha maga is meglepődött, hogy átvette a lánytól ezt a kifejezést.
- Kagura!- az égen Naraku egyik darazsa tűnt fel és Naraku hangján beszélt.
- Naraku?- fordult felé a szélboszorkány.
- Kövess!- parancsolta a darázs és elindult a másik irányba. Kagura egy tollpihén szállva követte.
- Miért hívtál?- kérdezte Kagura.
- A Déli Bányákban találtak valamit, ami téged is érdekelni fog- felelt a darázs.
- A Déli Bányákban? Hm. Ott trollok dolgoznak, igaz?
- Igen.
- És mi van ott, ami annyira érdekes?
- Hallottál már a hatágú csillagról, Amethiszt csillagáról, amellyel megpecsételték a Farkasok Szövetségét.
- Igen. Úgy hallottam, már régen elveszett.
- Nos, megtalálták. És a csillag meg tudja találni az örököst. El kell hoznod, de nem lesz könnyű. A trollok ugyan buta népek, de erősek. És az egyik őr azzal hitegeti őket, hogy hatalmas erőhöz jutnak, ha senkinek sem szolgáltatják ki. Természetesen azok az együgyű hústornyok hittek neki.
- És az én feladatom az lesz, hogy megszerezzem és elvigyem neked.
- Látom, érted. A darázs, amely most médiumként szolgál, mert rajta keresztül beszélek, a barlang bejáratánál fog várni. És ha bármi baj van, értesíti a többi démont, amelyek lerohanják a trollokat. Bár, szerintem erre nem lesz szükség.
- Értem. Meg tudom oldani egyedül is- bólintott Kagura. Alattuk már feltűnt a Déli Bánya sötét bejárata. Ez tulajdonképpen egy hatalmas lyuk volt. A bányászok és az őrök kötélen ereszkedtek le, illetve jöttek föl. Kagura most e a tátongó üresség, feneketlen feketeség fölött lebegett.
- Na, itt volnánk!- jelentette ki és leereszkedett. A szeme megszokta a világosságot, így néhány pillanatig alig látott valamit. Közben végiggondolta, amit a trollokról tudott. Hatalmas, eszetlen, erős szörnyek. Durva, göcsörtös bőrük, formátlan arcuk, kicsi fejük, izmos karjaik és lábaik vannak. Különböző munkákra lehet őket használni, mert agyuk nincs vagy csak igen kevés.
- Ki vagy?- szólt egy reszelős hang. A boszorkány előtt egy emberi alak rajzolódott ki.
- Inkább felelj, te ki vagy!- mondta Kagura. A sötétben két hófehér szempár tűnt elő.
- Tudtommal ez az én barlangom!- szólt a szempár és az alak tulajdonosa.
- Muso nagyúr!- kiáltott valaki mély, mennydörgő hangon. Kagura nem látta az illetőt, de kezében megcsillant valami, egy lándzsa hegye.
- Igen?
- Amethiszt csillaga elkezdett lüktetni!- mondta az ismeretlen.
- Micsoda? – csodálkozott Muso. Tehát a csillag kezdi érezni az örökös jelenlétét. Meg kell szerezni, gondolta Kagura.
- Tehát te vagy a lázadó őr! – mondta Kagura. Az őr most kilépett a sötétből. Középkorú férfinek látszott, holott Kagura tudta, egy alsóbbrendű szellemmel van dolga. Arcát sűrű fekete haj keretezte. Szeme szinte teljesen fehér volt, kivéve a szembogarát, amely kéken csillogott. Izmos alakját páncél alá rejtette, oldalán tok nélküli kard fityegett, amelyen végigsuhant a barlangba bejutó kevés fény.
- És ha igen?- vonta fel szemöldökét. Kagura közelebb repült hozzá és a kőre lépett.
- Kagura vagyok, a szélboszorkány- mutatkozott be.
- És mit akarsz?
- A nagyuram elől szöktem meg. Menedéket keresek.
- Nagyurad? A szél nem szabad?- értetlenkedett Muso.
- A szél igen, de én nem.
- És persze Amethiszt csillagát is látni akarod.
- Ha lehetséges!
- Lehetséges, de miért kellene megnézned?
- A legenda szerint már a puszta látványa is erővel tölti fel a gyenge testeket, a megfáradt lelket. Napok óta menekülök, kérlek, hadd lássam!- könyörgött Kagura.
- Jól van, Amethiszt csillaga úgyis kellő képpen védve van az ellenségektől. Megpillanthatod, hogy erőt meríts belőle. Kövess!- Muso sarkon fordult. Kagura követte. Ez jól bevette, gondolta a nő. Meggyőzően játszotta a menekülő szerepét, hiszen nemegyszer megpróbált szökni. Muso rengeteg koromfekete járaton átvezette, ahol csak a trollok és az őrök ismerték ki magukat. Kagura a férfi lépteinek hangjából tudott következtetni az útjára. Végül egy teremben álltak meg. A terem közepén, egy hatalmas kövön ott csillogott Amethiszt csillaga. A hatágú gyémántot bronzkeretbe foglalták, és egy láncra fűzték. Kagura elámult az ékszertől, amely lüktetően fénylett.
- Miért lüktet?- kérdezte.
- Mert érzékeli az örököst- felelt Muso. Kagura a csillagra meredt.
- Nagyuram!- szólt újra egy dörmögős hang. Muso megfordult és az ajtóban suttogva beszélgetett a trollal. Itt az alkalom!, gondolta Kagura. Lassú, óvatos léptekkel közeledett a csillaghoz, amely mágnesként vonzotta. Felé nyújtotta kezét, majd egy gyors mozdulattal megragadta. Muso hátrafordult.
- Mit csinálsz?- kérdezte. De Kagura villámként suhant el mellettük és máris a barlangokat záró kürtő felé tartott.
- Elfogni!- üvöltötte Muso. Kiáltása ijesztően visszhangzott a járatokban, a szélboszorkány beleborzongott. A trollok hörögve követték gazdájuk parancsát, és lándzsáikkal, bárdjaikkal a boszorkány felé csaptak. Kagura felugrott egy tollpihére. Már majdnem elérte a kijáratot, mikor az egyik lándzsa a pihéjébe fúródott. A pihe sebes zuhanásba kezdett. Kagura elkapott egy kiszögellést a falban és abba kapaszkodott.
- Elfogni!- kiabálta Muso. Amethiszt csillaga erősebben kezdett lüktetni Kagura kezében. Érezte, hogy a keze fokozatosan csúszik le a kiszögellésről, de egyre jobban emelkedik fel. Végleg elengedte a kapaszkodót, de ahelyett, hogy a mélybe zuhant volna, Kagura lebegni kezdett.
- Amethiszt csillaga!- mormogta. Kagura nekilendült és villámgyorsan eltűnt a csodálkozó őrök szeme elől.
- Ah!- üvöltött Muso magából kikelve.
- A kezemben volt!- kiáltotta. Letérdelt és a durva földbe markolt. Torkából hisztérikus hangok törtek elő.
|