Gyermeki kacaj-A Vörös Istennő

A tűz fenyegetően lobogott a kislány körül ropogó fodraival kígyózva a levegőben. Arisa szemei üvegesen fénylettek, tükrözve a parázsló lángokat, mik narancsos fényekkel tarkították arcát. Fekete pupillája, mely fagyos könyörtelenséggel tátongott lobogó szemében most összeszűkült, amint ajkai gúnyos mosolyra emelkedtek fel:

-Hát te vagy Inuyasha...

-Te pedig egy beképzelt kis szajha, kinek a fejét mindjárt elválasztom a testétől!!!-alakult át ragyogva a Tetsuiga.

-Hm...mútkor jól helyben hagytalak kiskutyu, de ezuttal végleg viszazavarlak az ólodba!-emelkedtek fel csöppnyi ujjai, mely körül forrón táncolni kezdtek a tűz karikái.

-Azt meglátjuk! Még csak nem is szellem vagy, csak egy nyomorult halandó!!!

-Igazán? Nem kellene így beszélned a Vörös Istennővel.-terült szét fenyegető fuvallat hatására a haja.

-Szóval már Istennőnek is nevezed magad? Ez undorító!

-PITIZZ!!!!-csapta előre kezét, mire a tűz sikító lángnyelveivel fodrokat formált és üveggé marva a földet a fiú fele csapódott.

Arisa vigyorát a lilás fények mosták le, mik hirtelen robbantak elő és vágták ketté a vágtató tűzvihart. Inuyasa meglepetten maga mögé tekintett:

-Kagome!

-Inuyasha! Menj onnan!-szegezett a lány fele egy újabb nyílvesszőt.

-Mit keresel még itt te ostoba?! Modtam hogy menj haza!

-Persze! Úgy is áltál hozzá!

-Ne avatkozz bele! Menj innen. Ő veszélyes!

-óóóóóóó...Ha már anyi baba van itt. Jáccunk egyet!-vigyorgott el, miközben szemei kigúbadtak fekete pupilljával együtt, mely kifejezéstelenül feketedett üveg-tekintete mögött.

Inuyasha magával rántotta Kagomét. Még időben tértek ki  a támadástól. A fiú hátát csapkodták a levegőbe szerterobbanó kövek, melyek tarajos csipkéi a hátába martak. Szemei döbbenten kigúbadtak, amint megérezte a bőrét felvágó sziklák éleit és a szilánkokra robbanó üveget, melyet a természetellenesen forró tűz mart a földbe. Minden a hátának csapódott. A föld feléje közeledett, de még eljutott agyáig a szörnyű felismerés, hogy Kagome alatta van és összetörheti testét, ezért valahogy a levegőben sikerült megfordulnia és a lányt maga fölé fordította. Kagome Inuyashára esett, a fiú viszont az eltorzult földre. Szemeit néhány pillanatig vörös karikák öntötték el, amint húsába mélyedtek a recsegő szilánkok.

A fiú nem sokáig várhatott, mert szemeibe újra belevájt a kavargó porzuhatag, mely robogva vágódott neki. Érezte a bordái közé csapódó erőt, mely belefoljtotta a levegőt, majd a magasba hajította és rongybabaként taszította a földhöz, mintha darabokra akarná tépni.

Kagome nyögve kelt fel. Portól száraz torka ijedten feszült meg, amint dermedt szemei az elterült fiú fele tekintettek:

-INUYASHAAAAAAAAA!!!!!!

Arisa ajkai csalódott mosolyra kunkorodtak fel, miközben éles szemei önelégült hunyorra torzultak el:

-Csak ennyi volt?

Inuyasha remegve kelt fel. Ropogó ujjaival letörölte magáról a fröcösgő vért, mely feketén gyöngyözve csöppent le  a földre és sötét, dühös arcával a lány fele ordítozott, miközben éles szemfogai mögül patakzó  nyál csillant fel:

-Csak ennyit tudsz?!!

Kagome szemei vadul derengeni kezdtek az ijedségtől, amint a fiú előtt elterülő mélyedésre nézett, mit a ropogó erő szántott. Arisa körül jétákos könyedséggel röppentek fel a kövek, amint teste körül éles aura vibrált fel és fenyegető lüktetésével port kavart.

-Ezzel biztos leszedlek.-azzal körülötte vad örvény cikázott fel őrült sebességgel, mint egy marcangolni kívánó forgószél.

Inuyasha haja az arcába csapott, miközben kezével szemeit próbálta védeni a mérhetetlen tengerként száguldó vihar fele, mely felkapta a földet és semmivé szaggatta szét. A szürkés őrjöngés elmosódó robajlása Inuyasha füleibe hatolt, miközben portól elszürkülő szemeire döbbenet ült ki az arcán végigcsorgó verejtékkel együtt.

Nem tudom kivédeni...

Sesshomaru rideg szemei hidegen hunyorogtak, miközben nyugodt, mégis izgatott arcával a messzi észak hegyvidékei fele tekintett:

-Ki lehet ez?

Inuyasha lábait majnem kitépték az örvénylő hullámok. A magasban szállt, valaki fogta a kezét. Szemeit még mindig szúrta a por, mely az orrába hatolva gomolygott és elvette a szaglását is. Halvány, fájva hunyorgó szemeivel Sangora pillantott, ki mellett ott volt Shippou és Miroku is. Kirara oldala mellett kapaszkodva alatta tombolt a porfergeteg, mintha egy átláthatatlan viharfelhő habjai felett utaztak volna, melynek száguldó tarajai mögül olykor előbukkant néhány deszka, vagy kunyhó, melyeket görgetve elnyelt a mély. A fiú ajkai ijedten taszították el egymást:

-Ka....?

Megkönnyebbülten vette észre, hogy Kagome is ott ül Kirara hátán. A fiú szemei elkomorultak, miközben villogó fogai dühödten szorították össze egymást:

-Hát nem megmondtam hogy menj innen?!

-Hagyd abba a nyavajgást! Ha annyira el akartál volna küldeni, nem csináltuk volna!

-Mit csináltatok?-fordult feléje kíváncsian Sango és Miroku egyszerre.

Kagome elpirult, de nem sok idejük maradt a pihenésre, mert az alattuk kavargó köd különböző tárgyakat kezdett kiokádni magából. A görgő kavicstenger éles zuhatagként esőzött feléjük. Kirara fájdalmaan felnyüszített, mire Sango féltve belefodorta ujjait bundájába és magasabbra utasította. A habzó felhő irdatlan áradása tovább őrjöngött alattuk, fenyegető habjaiból orrvul robbantak elő a deszkák, mik csapkodták őket, majd hirtelen egy egész kunyhó tört elő a habok mögül. Kirara ügyesen kitért előle. A nyikorgó deszkák szele csapta meg az arcukat, amint robogva elhaladt mellettük, majd tövestül kiszakadt fák és pattogó kövek kezdtek el száguldozni feléjük. Meglepett üvöltésükek elnyomta a vihar, amint átugrottak a lombkoronákon, viszont Inuyasha nem volt ilyen szerencsés, mert a levegőben kapaszkodva karmaival tört utat a csattogó gyökerek és ágak buja útvesztői közt, mik sebeket karistoltak arcára. Sango készült felhúzni őt, de a fiú ráüvöltött:

-Haggyá....-robogott el mellettük egy újabb kiszakadt fa, mely néhány méter látótávolság után újra elsüllyedt a porviharban.

Inuyasha szinte lépkedett az alatta vágtató zuhatagon, mely a tárgyakat hajította feléjük. Szólni készült, ám éles fájdalom hasított az oldalába, amint egy kunyhót szakított ketté, majd egy döglött ló rúgta meg patáival az ágyékát. Nem tudta kiszűrni a monotómiából az értelmet, mert minden hang eltorzult, amint a kavargó vihar, a fák és kunyhók szaftos recsegése és a kövek süvító robaja artikulátlan zavarrá olvadt össze Kagome kétségbeesett hangjával, ki teljes erőből, de sikertelenül próbálta túlharsogni a hullámzó derengést, amint egy újabb nagy tárgy zúgott el mellettük. A fiú fülei megrándultak. Kezeivel társai szintjére emelte magát és ordítozva próbálta túlszárnyalni a vibráló morajlást:

-MEGÖLÖM! VIGYÉL LEJJEBB! MEGTALÁLOM!

-EZ ŐRÜLTSÉG! A VIHAR KÖZÉPPONTJÁBAN VAN! NEM TUDOD MEGKÖZElí...-üvöltözte Sango, majd zúgott el mellettük egy megcsonkított fa.

-mOST Ő SEM LÁT A POR MIATT! DE ÉN MEGTAUDOM Taááááiiiiiiii.-bődült fel közben a szél csikorgó morajlával, amint egy kunyhó bukfencezett el a fejük felett.

-Nem szÉGYEN ELFUTNI ELŐle. Ő túl eőőőőőős!-csatlakozott Kagome is a veszekedéshez.

-Nem! Enne vÉEEET VETEK EGYer s mindenkora.-azzal hirtelen eltaszította magát Kirarától és a viharba vetette magát.

Kagome sikolya azonnal elcsuklott a szél tombolása miatt. Inuyasha nem félt. Magabisztosan lökte el magát a körülötte sikítozó tárgyaktól, miközben kardjával próbált utat törni a zuhatag közt. Teste körül sodródot a por, mint a vad víz, miközben olykor nekicsapódott valamilyen megcsonkított tárgy. Halványan is, de érezte Arisa szagát. Bátran üvöltött, tudta hogy ember léte miatt úgysem fogja meghallani a lány:

-SZERETSZ BUJÓCSKÁZNI? RENDBEN , ÉN VAGYOK A HUNYÓ!-rántotta elő a Testuigát, amint az őrjöngő homályban közeledő árny terült szét. A kunyhó nekicsapódott, de ő könyedén hatolt át rajta. Futott a levegőben a törmelékeken ugrándozva.

A látótér hirtelen tisztult ki. Amint kibukott a fojtogató porfelhőből saját, meglepett arcát pillantotta meg Arisa vörös, üveges szemeiben. A kardot a magasba emelte, de nem tudott lecsapni vele. Fogai dühödten villantak fel, méregtől derengő arcáról a verejtékek sűrű folyója csorgott alá, miközben vad morgás hagyta el megfeszült nyelvét:

-Te...kis....szajha...

Arisa szája néma nevetésre torzult, amint ujjait kinyújtotta, mire a fiú teste teljesen szétterült. Inuyasha izmai görcsösen feszültek meg, amint próbált megbénult izmaival lecsapni a lányra, de vele együtt a kardja is megfagyott. Ha tovább próbálja, még a végén saját maga töri el a pengét.

-Hih...lásszuk...-azzal Inuyasha lassan előre lebegett, újra a vihar szele fele, melynek pattogó kőzuhataga fenyegetően közeledni kezdett feje fele.

-Most vééééégy egy nagy levegőőőt!-mosolygott Arisa, miközben haja vadul csapkodta a levegőt.

Hirtelen a kőzuhatag és a por lassan emelkedni kezdett felfele, csak a csupasz sziklákat hagyva meg. A lány döbbenten feltekintett Inuyashával együtt.

-MIROKUUUUUUUUU!!!!!!

A szerzetes felszívta a robajló vihart, majd Arisa fele tekintett.

-Képes lennél megölni egy ártatlan kislányt?

-Egy ártatlan kislányt nem. De egy gonosz és gyilkos kislányt igen!-üvöltött fel a férfi, azzal feléje csapta kezét.

Arisa üveges szemei dühödt hunyorra szűkültek, miközben körülötte éles szikladarabok és tűz lobbant fel. Miroku meglepve zárta el az örvényt, amint bíbor fényeket festettek rá a lángok és ujjait égető parázs érintette meg.

A lány utána Kagome fele fordult és kinyújtotta feléje a mutatóujját:

-Gyere ide, hadd szorongassalak meg!

Inuyasha arca dühödten eltorzult:

-KEZDEM UNNI!!!!!

Arisa szemei vigyorogva felvillantak:

-Összeroppantalak!

-RAJTA!-azzal a Tetsuiga felragyogott és fenyegető fényeket nyalt a lány önelégült és magabisztos arcára, kinek pupillája dühödten terült szét ropogó ujjaival együtt.

Arisa kinyújtotta a kezét, mire fémes sipítás derengett fel, mely bíbor robbanássá vedlett, amint Inuyasha féktelen üvöltése betöltötte a levegőt:

-ELLENHULLÁM!!!!!!!!!

Arisa pupillája döbbenten szűkölt össze, amint idegen fényesség villant fel benne, mely először elfakította tekintetét, majd ragyogva elnyelte.

Kagome sikoltozása töltötte be a levegőt. Hangja hálálkodva csuklott el, amint megtalálta a fiút és magához szorította. Inuyasha piszkos fülei fáradtan és erőtlenül rebbentek meg, miközben halvány szemei kinyíltak:

-Hol van?

-A lány?-azzal végigtekintett a pusztuláson.-Nem hiszem hogy túlélte...

A fiú bólintott, majd elaludt a lány karjaiban.

Egy apró folt szállt az égen. Kirara alakja lassan eltűnt a felkelő nap fényeiben, mely vörös sugaraival megvilágította a káoszi kőtömbök torz építményét. A kövek recsegve taszították el egymást, amint fenyegető fényeesség közepette egy kis kéz tűnt fel éles tarajaik mögül.

Az Istennő halhatatlan...

Az Istennő elől nem lehet elfutni...

Az Istennő mérges....

Nagyon mérges...

Folytatása következik...