6.fejezet

-Miroku, lehetnénk kíméletesebbek is szegénnyel, nem gondolod?

-Nem.- és a kezét lejjebb csúsztatta a lány csípőjére.

-Én akkor is sajnálom, a barátom, és csak annyi a bűne, hogy nem azt szereti, akit kéne.- mondta szánakozva.

-De én nem sajnálom, egy cseppet sem. Még a gondolatát is gyűlölöm, annak, hogy Sakumoto téged akar.

A lány elmosolyodott és kedvesével szemben megállt. Odahajolt hozzá, Miroku már kész volt a csókra, de Sango az utolsó pillanatban az arcára lehelte a csókot.

Miroku ezen úgy meglepődött, hogy szenvedélyesen kapott a lány ajkaihoz. A csókuk hosszú és édes volt, nem akartak elválni. De nem is kellett, mert Sango rögtön visszacsókolt.

A szerzetes beletúrt a hajába, ő pedig a fiú arcát simogatta.

-Ó, te jó ég!- szaladt ki Miroku száján.

-Mi az?- kérdezte a lány incselkedve.

-Megőrjítesz! Félek, nem bírom visszafogni magam!

-Akkor ne tedd!- itt biztatóan rámosolygott. ”Úristen, mit teszek!”

Miroku nem hitt a fülének, végre elérte a célját. Visszamosolygott.

-Biztos?

-Igen, a tiéd leszek szerzetes!

Több se kellett a fiúnak. Forró csókban forrtak össze, Miroku benyúlt Sango kimonója alá és megsimogatta a lány selymes bőrét. Lassan vetkőztetni kezdték egymást. Mikor már az összes ruha lekerült róluk a szerzetes finoman megfogta a lányt és lefektette fekete köpenyére. Hirtelen elállt a szava, nem tudott betelni Sango szépségével.

-Gyönyörű vagy. Nem találok elég szót, hogy leírjam, mit érzek.

A lány elmosolyodott, neki is tetszett a látvány. Miroku a lány fölé emelkedett és puha csókokkal borította be testét, eközben Sango a szerzetes fejét és hátát simogatta. Egyre lejjebb haladt, míg elérte a combjait. Ekkor ráfeküdt a lányra, mindkettejük szemében vágy csillogott. A fiú finoman behatolt a lányba és lágyan szeretkeztek. Mikor elértek a csúcsra, kéjesen felnyögtek. Miroku legurult Sangoról és átölelte, egymás karjaiban aludtak el.