5.fejezet

Már 3 hete dolgoznak Sangoék itt, és nagyon megszerették ezt a munkát, nem kell megerőltetniük magukat, élvezik, amit csinálnak, jól keresnek és a társaság is jó, általában. Ezen a napon mindenki benn volt időre, ugyanis ma lazapéntek van.

-Mit jelent a lazapéntek?- tudakolta Kagome Inuyashától.

-Azt, hogy ma nem kell megerőltetned magad! Például Naraku ma csak 10-ig van benn, Miroku pedig ma ejti meg a szokásos bevásárlást.

-Ó! Ez jól hangzik.- mondta és ment felvenni a rendelést.

Miroku jelent meg az ajtóban, fekete nadrágban, kék pólóban és napszemüvegben.

-Most megyek a plázába, emberek. Akar valaki jönni, vásárolni? Kell egy pár új cucc.

-Vásárlás!? Ó, én veled megyek, szívesen!- kapott a lehetőségen Sango.

-Éljen, végre el tudlak csábítani valahova!- lelkendezett, mire a lány nyelvet öltött neki és felrohant átöltözni. Barna haját kibontotta, világoskék csípőfarmert és fekete toppot vett fel, egy kis smink és már mehet is shoppingolni.

-Kész vagyok, mehetünk!- mondta Mirokunak, aki épp egy gyönyörű lányt szolgált ki.- Ha gondolod, mehetek egyedül is!

-Ó, Sango, tyűha! Jól nézel ki!- fordult végre felé.- Nem, én is kész vagyok, menjünk!

Egy fekete sportkocsival száguldottak a plázába. Először a kaját vették meg a büfébe és egy-két pizzát délutánra, ugyanis maratoni videózást rendeznek péntekenként. Aztán következtek a ruhák, fellépőruhák, egyenruhák, stb. Sango kiválasztott hat-hét toppot és miniszoknyát és bevonult a próbafülkébe.

-Nekem és Kagoménak egy a méretünk.- kiabálta ki Mirokunak.- Kikyounak és Kagurának nem tudod a méretét?

-Ha tudnám Inuyasha megölne! Kikyou nagyjából akkora, mint Kagome, nem? Nagyon hasonlítanak!- a fiú a fülke előtt ült egy fotelban.

-Nem tudom, a külsejük talán, de minden másban különböznek.

-Figyelj, vegyünk ugyanolyan méretet mindenből! Az nem baj, ha egy kicsit feszül!- vigyorgott.

-Tőlem!... Jaj, a francba!

-Mi? Mi az?

-Fogalmam sincs, hogy kell ezt a felsőt bekapcsolni!- dühöngött bent.- Segíts, légyszi!

Miroku már pattant is, belépett a fülkébe és meglátta a miniszoknyában és pántos felsővel szenvedő lányt.

-Várj!- mögé lépett Sango előrefogta a haját, a fiú megpróbálta a pántokat kibogozni. ”Milyen szép selymes, fehér bőre van!”- Kész is van!- és a tükörben pompázó lányt figyelte.- Gyönyörű!

-Ó, végre! Köszönöm!- pirult el a lány, mikor a fiú még mindig nem vette el a kezét a hátáról.

-Nagyon szívesen!- a keze lejjebbcsúszott és megsimogatta Sango fenekét.

-Te kis…!- és a jutalom sem maradt el, Miroku egy pofont kapott a most már dühtől kipirult lánytól.- Most kérlek, menj ki! Vissza szeretnék öltözni!

-Csak nyugodtan!- erre Sango kilökte a fülkéből.- Jaj, ne már!

Miután ez is megvolt, férfiruhákat néztek.

-Miroku, gyere ide!- egy lila pólót mutatott elé.- Ez a te színed! Tetszik?

-Aha, jól néz ki.

-Szuper, akkor neked még az a fekete lesz, Inuyashának piros és világoskék Narakunak sötétzöld és fekete. Ezt a farmert, pedig felpróbálod, jó?

-Nahát, milyen gyorsan észreveszed a jó cuccokat!- csodálta a lányt.

-Ugyan, míg élt, apámat és az öcsémet is én öltöztetem, ők semmi pénzért nem jöttek el velem vásárolni.

-Meghalt az édesapád?

-Igen, nem rég. Anyám az öcsém születésekor halt meg, így most a nagybátyánknál élünk.

-Aha.- részvétet és csodálatot érzett a lány iránt.- Mennyi idős az öcséd?

-12 éves. Tessék!- adta oda a nadrágot a srácnak, aki bement és felpróbálta.- Nagyszerű, nagyon jól áll!- lelkendezett Sango, mikor megjelent az új ruhadarabban.

Kész vagyont hagytak az üzletben, aminek az eladónő mód felett örült és megjegyezte, hogy milyen szép fiatal párt alkotnak. Erre mindketten elpirultak, de nem javították ki.

Vásárlás után nem mentek rögtön vissza az étterembe, hanem lementek a partra és nyaltak egy fagyit.