***A Szellemirtó vére***
sango-chan15 2005.11.03. 13:24
3. rész:A harc
Mikro odaértek a Sárkányhölgy búvóhelyéhez, az már harcolt Sango-val. Szegény lány kicsit elcsépel állapotban volt már. Kagome rögtön berohant Kirarával, Kikyou és Ayame követték. Rint is sodorták magukkal.
- gyere ki, Rin!- szólt rá Sesshomaru. Közben Kouga, megelőzve Mirokut és Inuyashát a lányok után vetette magát, de nekiütközött egy falnak. Ugyanígy járt Inuyasha és Miroku is.
- A fenébe! A pajzson belül csak nőneműek tartózkodhatnak!- morogta.
- Tehát végre megjöttek a többiek! Hölgyeim, kezdődjék a csata!- nevetett a Sárkányhölgy. Tövises kardjával könnyen visszaverte a támadásokat. Szegény Rin, aki nem tudott kimenni, egy szikla mögött bújt meg, és ahányszor valamelyik fegyver a közelébe ért, sikított. Sesshomaru tiszta ideg volt. Kagome és Kikyou egymás után lőtték nyilaikat, de mind eltört. Semmi nem használt. De ekkor már nem a Sárkányhölgy, hanem a Vízi-démontündér harcolt velük. A támadások nem fogtak rajta. Végül a vízcsóváktól már alig kaptak levegőt.
- Valami gyengepontjának kell lenni!- kiabált Kikyou, aztán kapott egy vízcsóvát.
- Igen de mi az?- ugrott el Sango.
- ÁÁÁ!- Kagome nekivágódott volna a szikláknak, ha nincs Kirara.
- A fene essen belé!- morgott Kikyou, és megpróbálta lelőni a szörnyet. Ekkor vett észre valamit. A szellem mindig a fülbevalójához kapott, úgy dobálta a cseppeket.
- Kagome! A szellem ereje a csepp alakú fülbevalókban rejlik!- mondta.
- De hogy szedjük ki a füléből?- kérdezte Ayame.
- Van egy ötletem. Ayame, Kirara és én elvonjuk a figyelmét, ti addig kilőtök egyszerre, egy-egy nyilat- a lányok bólintottak. A támadás megindult. A Vízi-démontündér erős volt ugyan, de egyszerre nem bírta el a sok támadást. A Vízi-démontündér egy pillanatra megállt.
- Most!- kiáltott Sango. Kagome és Kikyou egyszerre lőtték ki a nyilakat. Mindkét nyíl talált. A fülbevalók széttörtek. A vízi-démontündér egy pocsolyává vált.
- Csak egy egyszerű pocsolyaszellem lett volna?- csodálkozott Miroku.
- Igen! Az volt, amíg varázslattal meg nem növeltem az erejét. Mindkettőnk ereje nagyobbá növekedik, ha az utolsó szellemirtó véréből akár egy cseppet is megszerzek!- nevetett a Sárkányhölgy.
- De, most én jövök!- ugrott le, és meglengette a tüskés kardját. A kardból valami energia szállt ki, ami nekivágta a lányokat a burok falának. Rin sikítozott.
- Rin, csend legyen!- szólt rá Sesshomaru.
- De Sesshomaru nagyúr! Gyere értem, és vigyél ki!- kiabált vissza szegény kislány, de a Sárkányhölgy nem kímélte. Felé is meglendítette a kardját. Rinre egy csomó kőtörmelék zúdult.
- Rin!- suttogta Sesshomaru. Kirara kirángatta Rint a törmelékek alól, és egy biztonságosabb helyre rakta le.
- Csonttörő!- kiáltotta Sango.
- Sango-chan! Jobbra!- visította Rin. Sango balra ugrott, és kitért a Sárkányhölgy csapásától.
- Ayame-chan! Balra! Kikyou-chan, jobbra!- pörögtek a lány utasításai.
- Kis patkány!- morgott a Sárkányhölgy, mivel Rin csak megnehezítette a dolgát.
- Hát persze!- kiáltott Kagome.
- Össze kell fognunk, különben nem győzzük le- helyeselt Sango. És az összefogás megszületett. Kikyou és Kagome egyszerre lőtték ki nyilaikat, Ayame Sango és Kirara is egyszerre támadtak. Rin pedig minden támadást észrevéve, irányította a többieket. A Sárkányhölgy egyre idegesebb lett.
- Már kezd elegem lenni belőletek!- horkant fel, és a kardjával egy hatalmasat csapott a földre, ami elsöpört mindent.
- Kagome!- kiáltott Inuyasha.
- Na, mit szóltok? Bekeményítsünk?- nevetett gúnyosan a Sárkányhölgy és össze-visszacsapkodott a kardjával. Mind szétrepültek, csak Sango maradt állva.
- Most te jössz!- mosolygott, és a legnagyobb erővel lendítette meg a kezét. Sango egy kőnek csapódott. A kardból kiáramló erő sárga gömbökké alakult, amelyek átszúrták Sango testét. A jobb karján pedig lecsöppent egy vércsepp. A Sárkányhölgy diadalmasan nevetni kezdett. A kehely, amelyben a többi összetevő volt, megmoccant, és Sango felé indult. A vércsepp a kehelybe esett. A Sárkányhölgy elment a kehelyért, visszavitte a helyére, és mögé állt.
- A túlvilágon élő, lappangó szellemek,
Kiket szellemirtók fegyvere ölt meg!
Szólítalak, hívlak titeket,
Erőtökkel növeljétek erőmet!
Bűvös kehelybe gyűjtsétek lelketek!
Igyam ki fenékig, hogy erős lehessek!
Szellemirtó nincsen, nem létezik e földön,
Világát veszíti, erőtlen lesz rögtön.
Erejét veszti, én meg éppen nyerem!
Igazságos párbaj ez, NEKEM!- kiabálta a varázsigét, és nevetett.
|