***Csodák márpedig vannak!***
matrix 2005.11.13. 10:47
1. fejezet:Naraku nem alszik
1.rész
Naraku nem alszik…
-Jó reggelt! -köszöntötte Kagome társait, miután kikászálódott a bokor mögül, mely aznapi alvóhelye volt. Shippou a tábortűzből maradt hamu mellett gubbasztott, tőle nem messze Sango próbálta levakarni magáról Miroku-t.
-Én nem vagyok olyan lány!-visított Sango, miután farönkkel a kezében egy jól irányzott csapással földre terítette Miroku-t.
-Pedig már olyan közel voltam!-kesergett Miroku.-Kár. Majd legközelkebb!-Sango mérges pillantása után azonban hozzátette: -Vagy talán mégse…-Mély sóhajtással kísérte utolsó mondatát. Hirtelen egy hang szólt ki a bokor mögül:
-Kagome, nem jönnél vissza egy kicsit? Van még egy-két elintézetlen dolgunk, nem gondolod? Folytathatnánk, amit elkezdtünk…-A hang irányából egy fej emelkedett ki, mely történetesen Inuyasháé volt. Sango, a szerzetes és Shippou kissé kikerekedd szemmel figyelték a hanyou-t.
-Nem is gondoltam, hogy ti már eddig jutottatok Kagoméval…-szólalt meg Miroku. Inuyasha rögtön fülig pirult.
-ööö… te meg miről beszélsz?! Egyáltalán miért szólsz bele a dolgainkba…dolgaimba?! Nem történt semmi!!! -dühösen felpattant, s akkor kiderült, hogy tetőtől-talpig meztelen. Egyszeriben mindenki lesütötte a szemét. A kutyadémon pedig értetlenül pillantott körbe, majd miután észrevette magát, egy kommandós mozdulattal hasra vágódott, hogy a bokor eltakarja tagjait.
-És még úgy tesz, mint aki nem, érti, mire gondolunk…-törte meg a csendet Sango.
-Biztos szégyenlős. -állapította meg Miroku-sama. -Nyugodj meg Inuyasha, ebben nincs semmi szégyellni való! -Suhogás hallatszott, majd Inuyasha pattant elő, immár teljes harci öltözetben.
-Azt se tudjátok, miről beszéltek!!! Nem történt semmi köztem és Kagome között!!!
-Legalábbis egyelőre. -egészítette ki a szerzetes. Inuyashának újra elvörösödött a feje, de most a dühtől. -Ne bosszants föl! -bökte ki.
-De hol van Kagome? -kérdezte Shippou. Mindnyájan körbetekintettek, de sehol sem látták a lányt. A nevét kiáltva próbálták megtalálni, de sikertelenül. A félszellem egyre idegesebb lett, mivel körbejárta a környéket, és Kagoménak még csak a nyomát sem találta. Szimatolni kezdett. Kagome illata itt, Kagome illata ott. Végül Inuyasha végigszaglászta a környéket, a többiek követték, s eljutottak a közeli tóhoz. Itt Kagoménak nyoma veszett, legalábbis Inuyasha sem érezte. Egyszeriben rovarzümmögésre lettek figyelmesek. Az égre tekintettek, és Miroku egyből eldarálta szokásos szövegét:
-Naraku mérges darazsai!!!- Sango nyomban útnak indította a „csontbumerángot”, de hát túl messze voltak… Inuyasha meg se próbált támadni, hiszen olyan magasra ő sem ugorhat fel.
-Vajon hova mennek? -kérdezett Miroku, majd jobban szemügyre vette a darazsakat.- Hisz ezek fölöttünk köröznek! -És valóban így volt. Hirtelen egy pergamentekercs hullt alá az égből, mely történetesen pont fejbe találta a hanyou-t. Ezt ő egy „”Aúú!”-val nyugtázta. Miroku felkapta a tekercset, s elolvasta.
-Mi áll benne? -érdeklődött Sango.
-Naraku elrabolta Kagomét! -válaszolt Miroku-sama. -Azt írja, mégpedig neked, Inuyasha, szóval jó lenne, ha meg tanulnál végre olvasni…
-Ne sértegess!
-Szóval azt írja, hogy ha élve viszont akarod látni Kagome-t, add át neki a Tessaiga-t. Különben megöli!
-Akkor induljunk máris! -ugrott volna Inuyasha, de Sango visszarántotta. Pontosabban csak megpróbálta visszarántani, de csak annyit ért el vele, hogy a kezében maradt a démon ruhájának egy darabja.
-Na tessék! Pedig nincs 3 hónapja, hogy kimostam!!! -dühöngött Inuyasha. -Teljesen jó volt, erre elszakítod!
-Nyugalom, Inuyasha, bocsánat, majd megvarrom neked.
-Hmpph! Hát jó, de miért is rántottál vissza?
-Tényleg olyan ostoba vagy, hogy odaadod Narakunak a Tessaiga-t?! Egyenesen a csapdájába sétálsz! És még abban sem bízhatunk, hogy ha tényleg átadod neki a kardot, elengedi Kagomét!
-Persze, én is tudom! Nem fogom odaadni neki! Inkább elmegyek, és végzek vele! Kiszabadítom Kagomét!
-És hogy akarsz eljutni oda? Naraku mindig körülvonja védőpajzzsal a kastélyát, így nem találhatjuk meg! -szólt közbe Shippou.
-Itt van a papíron! Ha követjük a darazsakat, eljutunk Naraku-hoz! -okoskodott Miroku is -Továbbá az is itt áll, hogy: ”A kastélyba belépni csak szmokingban és Shikon szilánkkal lehet!” Haha! Nagyon vicces! -Mire felnézett a lapról, Inuyashának hűlt helye volt, Sango-chan pedig Kirara hátán ülve kiáltott neki, hogy igyekezhetne már. Miroku örömmel rohant Sango-hoz.
Mire utolérték Inuyashát, ő már javában a kastély védőpajzsán kutatta a rést, eredménytelenül. Végül leroskadt egy fa tövébe, azon gondolkodva, hogy miként törhetné át a védelmet. De nem sokáig tanakodhatott, mert a távolban egy alak tűnt fel, aki feléjük rohant, s rövidesen hallották az ismerős hangot:
-Inuyasha!-
-Kagome! -kiáltott vissza a hanyou, és értetlenül nézte a közeledő lányt. Kagome futás közben közölte velük, hogy Naraku elrabolta, de egy óvatlan pillanatában sikerült elszabadulnia, és egy nyilat lőnie a szellembe. El is találta, talán meg is halt! Mivel meghallotta a hangjukat, ezért szaladt ide. Mire mindezt elmondta, már ott is volt Inuyasha karjaiban, s a férfi legnagyobb meglepődésére Kagome megcsókolta őt. Inuyasha viszonozta ezt, de hirtelen belehasított a felismerés: ez nem Kagome szaga! Ellökte magától a nőt, a többiek nagy megdöbbenésére, kik eddig elégedetten nézték a párt.
-Ez nem Kagome! -ordította, s alighogy kimondta, a kreatúrából faágszerű valamik csaptak ki, és undorító szörnyeteggé alakult át
-Egy szellembábu! -állapította meg Sango, majd támadásba lendült. Miroku-nak leesett az álla a döbbenettől.
-De akkor mi lehet Kagoméval???
|