Az összetört álom...

Japán;

Gyönyörű kora nyári este volt,a nap még nem kezdte meg éjjeli álmát a dombok mögött.Mindenfelé cseresznyefák,épp szirmukat készültek elhullajtani,de még mintha nem álltak volna készen rá.Az erdő közepén állt egy kis faház.Egy 25 év körüli fiatal lány sétált ki az ajtón,pár hónapos kisfiával...Igen ő volt az Kagome,karjában pedig legkisebb gyermeke az övé és Inuyasháé.A ház előtt egy 5 és egy 3 éves gyerek játszott.A két idősebb testvér.Jurigo volt az elsőszülött,a nagy és okos bátty ahogy Kagome mindig mondta, és 3 éves kis húga Ayumi.

-Ne szaladjatok messzire!-szólt édesanyjuk.-már majdnem 5 óra!

-A faluig elmehetnek nem?-azzal Inuyasha elhúzta a bambuszfüggönyt és kilépett a szabadba.

-Inuyasha ha mindent megengedsz nekik el lesznek kényeztetve.-mondta Miroku.

-Keh!A nagy szakértő.-hangzott az ingerült válasz.

-Mennünk kéne az a szellem nagyon várja hogy elűzzük,Miroku!!!!-s Sango idegesen dobolni kezdett a lábával-sötétedésig haza kéne érnünk.

-Ne aggódj már a falu csak 15 percnyi távolságra van,legkésőbb hétre itthon leszünk.-csitította a fiú.

Lassan elindultak, Kagome sokáig nézte távolodó alakjukat,majd bement a házba.

A faluból rémült kiáltások sora hangzott.Egy spanyol hajó futott be egy közeli kikötőbe s amerre jártak fosztogattak és pusztítottak.

-Hol van az a korcs?Mond el vagy meghalsz!-ordította egy tengerész s megszorította a fiatal férfi torkát.

-Nem árulom el őket,akkor sem ha meghalok.-válaszolta reszkető hangon.

-Rendben,te választottál.-azzal meghúzta a ravaszt s a férfi holtan rogyott össze.

-Kerítsétek elő őket,bármi áron.-parancsolta a kapitány-elviszem a fejét a királynak,így már biztos hogy egy rakat pénzt kapok érte.

Másfél óra elteltével sem találtak semmit,a kapitány kezdett nagyon ideges lenni.S akkor az egyik katona felkiáltott.

-Oda nézzetek!-s két gyermek irányába mutatott,hosszú kérges ujjával.

Mindannyian meglátták őket.Egy hosszú fehér hajú kislányt pici fehér fülekkel és egy fekete hajú kisfiút.Ayumi és Yurigo voltak azok.

-A korcs kölykei,majd ők elvezetnek minket az apjukhoz.-nevetett diadalittasan a kapitány.

Ayumi hátrafordult s arany szemeivel értetlenül meredt a katonákra,majd megragadta bátyja kezét és eszeveszett rohanásba kezdtek.

-A kis ostobák.-s a katonák sátáni kacaja morajlott az erdőben.-utánuk!

Kagome kijött a pici Inuyashával s idegesen sétálgatott a ház előtt.

-Ugyan hol lehetnek,biztos valami bajuk esett!-mondta a lány.

-Semmi bajuk,ne legyél már ilyen vészmadár!-kiáltotta Inuyasha a házból majd a másik oldalára fordult és aludt tovább.

Kagome lassan elindult a falu irányába két gyermeke ijedten szalad felé,a ház alig tíz méterre volt tőlük.

-Mi történt mi a baj?-kérdezte ijedten a lány.

-A...katonák apát...meg ...akarják ölni.-sírt Ayumi.

-Menjetek be a házba.-mondta rémülten Kagome.

Ayumi és Yurigo épp hogy elmentek a katonák is odaértek. Édesanyjuk is megfordult és gyors léptekkel elindult az udvar felé.Kagome a ház végéhez ért gyermekei nem messze tőle megálltak.Három puskadörrenés hallatszott,a lány tett még néhány lépést majd összerogyott,az udvaron senki sem mozdult.

Inuyasha felriadt álmából,amilyen gyorsan csak bírt kiszaladt a házból.Elhúzta a függönyt, s borzasztó látvány tárult a szeme elé.Gyermekei a földön feküdtek, s nem mozdultak.Lassú kissé reszkető léptekkel elindult feléjük,s a nevükön szólította őket,de nem jött válasz.

-Tűz-ordított a kapitány.-s Inuyashát 3 golyó is eltalálta összerogyott ,de odaért Ayumihoz.A kislány ránézett édesapjára,s arca felderült.

-Apa!-majd szomorúan folytatta....Yurigo nem mozdul.

Inuyasha odafordult fiához,szemeiből előtörtek a könnyek.Halott volt, a kisfia halott.Majd erőtt vett magán hogy visszaforduljon.

-Ayumi-mondta-Ayumi te hogy vagy...Ayumi.-de már ő sem felelt örökre lehunyta két piciny szemét.

-Miért!- sírt Inuysha,magahoz szorította kislányát.Pár perc kellett míg felfogta mi történt. Fejét oldalra fordította,s akkor meglátta Kagomét.A földön feküdt véresen ,s zokogott.

-K..kagome.Jaj csak ezt ne...Kagome.-kiálltotta szomorúan.

Felállt s elindult a lány felé.Akkor újból eldördültek a fegyverek,majd harsány nevetés hallatszott. Inuyasha megfordult s szikrázó szemekkel nézett a katonákra.Összeszedte minden erejét és elindult a kapitány felé a férfi ijedtében azonnal felemelte a puskát,tüzelni próbált,s belenézett Inuyasha könnyekkel teli,fájdalmas tekintetébe.

-Te gyilkos.!-kiáltotta a félszellem.-Vasromboló lélekrabló!

A kapitány holtan esett össze,teste tompa puffanással landolt a földön.A katonák ránéztek Inuyashára,majd fejvesztett rohanásba kezdtek,s eltűntek a messzi távolban.Lépteik zaja abbamaradt csend honolt mindenhol.

Inuyasha végleg összeesett.Reszketve odamászott felesége mellé,majd végigsimította a lány könnyes arcát.

-Inu...yasha.-mondta fájdalmasan Kagome.

-Sajnálom-meg kellet volna mentenem titeket,de-s arcán már patakokban folytak a könnyek-de nem sikerült.

-Ne sírj....Yurigo és Ayumi...meghaltak...?-s Kagome mélyen a fiú szemébe nézett.

Inuyasha nem mondott semmit.

-Válaszolj!-zokogott a lány.

A fiú nem felelt,csak lassan bólintott.

-Istenem,ne.A gyermekeink....-sírt Kagome.

-A pici...-s Inuyasha ránézett legkisebb gyermekére.

A lány megrázta a fejét.

-Már elment,messze jár..-sírt a lány -meghaltak a gyermekeink....Inuyasha-folytatta Kagome- te..te túl fogod ezt élni....kérlek,kérlek soha ne felejts el.-s egy csillogó könnycsepp futott végig az arcán.

Kagome felemelte a kezét,meg akarta fogni a férjéét de nem volt annyi ereje, hogy megtegye.Inuyasha elkapta a lány hófehér karját majd azt a mellkasához helyezte s megcsókolta puha ajkait.

-Érzed ezt?-s Inuyasha ránézett Kagoméra,a lány a kezét még mindig a fiú mellkasához szorította,s érezte ahogy a szíve újra s újra megdobban.

-Igen.-válaszolta bágyadtan a lány.

-Ha ti meghaltok nincs miért dobogjon.-mondta könnyes szemmel Inuyasha.-Hát nem érted könyörgök..nem akarlak téged is elveszíteni.

Kagome ránézett,a fiú szomorú tekintetével mélyen a szemébe nézett.

-Szeretlek.-mondta a lány-örökké szeretni foglak.-mondta majd lehunyta szemét.

-Kagome,én is szeretlek....K.kago..me.-sírt Inuyasha.-Ne halj meg..Kérlek.-s akkor a lány kicsiny keze elernyedt,

,s nem mozdult soha többé.

-Ne-Inuyasha felzokogott-Ne hagy el kérlek.... nélküled az életem mit sem ér.-s szomorúan lehunyta szemét.

A nap már majdnem lebukott a közeli hegyek mögé,bíborszínűre festve az erdőt,az alkony birtokba vette a világot. A cseresznyefák lassan elengedték szirmaikat,olyan volt mintha könnyeiket hullatták volna.A szél csendesen fújdogált,mindent beborított a csend.

Miroku,Sango és Shippo vidáman sétáltak az erdőben mit sem sejtve a történtekről.

-Ez volt az első alkalom hogy Miroku nem próbálkozott megfűzni egy lányt sem.-mondta nevetve Shippo.

Miroku és Sango sután egymásra mosolyogtak majd Miroku megfogta Sango kézét.

-Vajon el kéne mondanunk?-kérdezte somolyogva Sango.

-Mit?!- és Shippo azonnal ott termet a lány vállán.

-A kis kíváncsi!-nevetett Miroku-,majd ha haza érünk megtudod,hogy meg lesznek majd lepődve Inuyasháék.

-Na,Miroku...hé mi történt a vízesésnél...azt se mondtad meg!-kérdezte Shippo.

-Kicsi vagy még te ahhoz.-nevetett Sango.- Miroku,mindjárt ott vagyunk a háznál..-s gyanúval teli tekintettel körbe nézett-de nekem furcsa ez a csend.

-Nekem is-válaszolta a fiú.-siessünk!

Elkezdek szaladni a ház felé.Mikor odaértek elakadt a lélégzetük,a cseresznyefák szirmainak repdesésén kivül semmilyen mozgást nem láttak.Odarohantak Inuyasháékhoz.

-Te jó ég... mi történt it?.-s a fiú szemében megjelentek a könnyek.Sango odaszaladt a két gyermekhez,s sírni kezdett.

-Meghaltak...mindketten meghaltak.-mondta egyre halkuló hangon a lány.Shippo megdermedt nem szólt,csak sírt s tekintete a halott Kagoméra meredt.

Miroku sem mozdult,majd odasétált Inuyashához.A fiú ránézett ,s szemében az ezer éves fájdalom tüze égett.Még mindig ott feküdt Kagome mellett.Rápillantott feleségére.

-Miért?-kérdezte elhaló hangon Inuyasha.

Miroku nem tudott válaszolni csak állt s fejében ezernyi gondolat kavargott,vissza nézett a félszellemre aki már a legjobb barátjává vált.Inuyasha reszketett,s Kagomét nézte.A lány arca csupa könnycsepp volt. Inuyasha még mindig halott kedvese kezét szorongatta.Majd örökre lehunyta a szemét,s egy utolsó könnycsepp futott végig az arcán,s megcsillant rajta a lemenő nap egy sugara.A szerelmesek kezei a porba hullottak,a fiú szíve soha többé nem dobbant meg újra.Inuyasha halott volt.Miroku szomorúan lehajtotta a fejét,Sango odaszaladt hozzá.

-Miért történt mindez-zokogott Sango....Inuyasha hogy-hogy....-s itt elakadt a szava nem akarta kimondani.... nem...,aztán mégiscsak erőt vett magán...-meghalt,hiszen félszellem....ezt túl kellett volna élnie.

Miroku még mindig lehajtott fejjel állt,majd lassan letérdelt a földre.

-Megszakadt a szíve...-mondta elcsukló hangon,majd átölelte Sangót,s könnyeik lassú cseppekként a földre hullottak.

A tájat ellepték a virágszirmok, a cseresznyefák könnyei.Mindent beborított a bíborvörös alkony,s a szomorúság súlya nehezedett mindenki vállára....

-Inuyasha!-s Kagome gyengéden megrázta a fiú vállát-Ébredj fel...csak álom volt!

Inuyasha felnyitotta a szemeit s Kagome aggódó tekintete nézett vissza rá.Körbenézett a szobában,Ayumi és Yurigo mélyen aludtak...Inuyashának akkora kő esett le a szívéről hogy a koppanást még a süketek is meghallották.Megfogta a homlokát...csupa víz volt.

-Nyugi csak álom volt!-ismételte Kagome önmagát,s szelíd hangja megnyugtatta Inuyashát.

Lassan megpróbált felállni,de hirtelen megingott.

-Hé,még nem gyógyultál meg,nem kellene felállnod.-mosolygott Kagome.

-Hol van a pici...-kérdezte ijedten a fiú.

-Kicsoda..?!-S a lány kérdően nézett férjére.

-Ez biztos a láz hatása,még mindig félrebeszél.-válaszolta Miroku.

-Feküdj vissza s aludj tovább.-mondta aggódva Kagome.

Inuyasha most ismét megkisérlt felállni,sikerült is neki s elindult ki a szabadba.Kagome utánament.

A fiú lassan felnézett a ragyogóan csillogó égre.

-Inuyasha.-szólt Kagome.

A fiú lassan megfordult,s elindult felesége felé majd szorosan magához ölelte.

-Szeretlek.-mondta s szemei megteltek könnyel.-Nem akarlak elveszíteni...soha.

Kagome értetlenül nézett rá.

-Én is szeretlek...de..de mi a baj miért sírsz?

-Szörnyű dolgot álmodtam...meg..haltatok-mondta akadozó hangon.Egy közeli bimbókkal teli cseresznyefa ágára ültek le.

Inuyasha elmesélte álmát Kagoménak,remélte hogy soha nem válik valóra.

-Ezért voltam és vagyok szomorú...csak remélni merem hogy nem a jövőt álmodtam meg,ha igen most már meg tudjuk változtatni.-mondta a fiú ,s szemével az eget fürkészte majd lassan ránézett feleségére.

-Ez csak rajtunk múlik.-mondta Kagome, s rádőlt a fiú vállára.

-Igen...és szerintem..-s Inuyasha arcán egy suta mosoly jelent meg.

-Mit szerinted?-kérdezte a lány.

-Mire eljön az ujjabb tavasz ,s a cseresznyefák virágba borulnak...eggyel többen leszünk...mint az álmomban.-válaszolt a fiú s mosolyogva Kagome szemébe nézett.

-Mi..szerinted terhes vagyok!Inuyasha!-a lány elpirult,majd az egész arca vörös lett.-Feksz...-majd meggondolta magát.Egy csókot nyomott a fiú ajkaira.-Lehet,...

Most férje arcát terítette be a meglepettség.

.....most hazamegyek reggelre kiderül,..már gondoltam rá én is... lehet...te pedig menj vissza pihenni.-azzal leugrott a fáról és elszaladt.Inuyasha sokáig nézte a lány távolodó alakját majd mosolyogva bement a házba.

Másnap reggel alig bírt magával...egyfolytában csak járkált.

-Hol van már?-kérdezte idegesen Inuyasha.

-Ülj már le, fél órája semmi mást sem csinálsz csak járkálsz!-válaszolta álmosan Miroku.

-Keh!Ugyan már Miroku..nem is..

-Egyébként miért vagy ilyen ideges?-s Inuyashát meglepte Sango kérdése.

-Semmiért.-majd lassan kisétált és a házból a kút felé indult.Természetesen a többiek is követték..hát igen a kíváncsiság.

Hirtelen feltűnt Kagome alakja mintha szállt volna olyan boldog volt.Inuyasha nyakába ugrott s halkan a fülébe súgta.

-Kisbabánk lesz.-s arcáról sugárzott az öröm.

Inuyasha szorosan magához ölelte a lányt majd ismét egy könnycsepp jelent meg a szemében de most a boldogságtól.A bokorból hallgatózok is örömmel vették tudomásul a dolgot.A fiú magasba emelte Kagomét.

-Szeretlek.Higorashi Kagome.Nagyon szeretlek.-nevetett Inuyasha.

A szél a hajukba kapott Inuyasha hosszan megcsókolta Kagomét,mindannyian boldogok voltak.

Motoszkálást hallottak a bokorból.

-Shippo menj arrébb nem látok semmit!-mondta kissé túl hangosan Yurigo.

-Keh!Előjöhettek,tudjuk hogy ott vagytok!-mondta mosolyogva Inuyasha.S akkor az egész társaság előmászott a rejtekhelyről.

-Ténleg tesztvérünk lesz!?-kérdezte mosolyogva Ayumi.

-Tényleg!-mondta Kagome.

Ayumi és Yurigo odaszaladtak szüleikhez,és megölelték őket.Miroku megfogta Sango kezét,s rámosolygott.

-Szeretlek Sango-s most Sango vörösödött,el Miroku mondatától.

-Én is.-hangzott a frappáns válasz.

-Apa ude a picinek is olyan cuki fülei lesznek mint nekünk?ész kiszlány lesz?-kérdezte Ayumi.

-Keh,tévedsz hosszú fekete haja lesz...haha még csak az kéne hogy még egy lány tesóm legyen.-válaszolta Yurigo.

-Hm!-Ayumi sértődötten tette össze karjait.

-Ne veszekedjetek,úgyis szeretni fogjátok-mondta Kagome.

-Igaz.-s mindketten elmosolyodtak.

A langyos tavaszi szél lágyan fújdogált.Inuyasha az álmára gondolt..mi van ha igaz lesz..

-Mi a baj?-kérdezte Kagome, felvette Ayumit,s belenézett férje szomorú szemébe.

-Az álmom...-válaszolta a fiú.

-Ne aggódj megfordítjuk az eseményeket soha nem fog megtörténni.-s Kagoménak sikerült megnyugtatni Inuyashát.A fiú bólintott,minden rendben lesz.A nap sugarai simogatták arcukat,s a játékos szél a hajukat cirógatta.Inuyasha rémálma szertefoszlott,a keserű álomkép összetört.Végre mindenki boldog lehetett,s az élet ment tovább.

THE END