6. fejezet

Megtalált boldogság

Kagome késö este kölönös álom ébresztette azt álmodta hogy valaki figyeli öt az ablakhoz lépet kinézet hátha talál valami érdekeset. De csak a sötétséget látta. Kiment a házbol a babával a kezében. A kutig sétált. Tudta hogy nem mehet át mert akárki otlehet a csapatábol és most nincs kedve magyarászkodni. Leült a kut mellé és csak figyelte a kutat. Istenem mennyi minden történt azota... Inuyasha és én azthittem szeretem. De utánna Kikyo vissza jött akkor még csak mint föld és hamu volt. Aztán szép lassan mindent elrontott köztünk. És vége lett. Aztán Naraku állitolagos halála és amikor rájöttünk hogy még mindig él. Amikor megszereztök a teljes égkövet és Kikyo ujéletre kelt. Kikyo és Inuyasha ismét egymásra találta. Istenem Miroku és Sango esküvöje... Ök is nagyon szerett

 'e9k egymást. Else hiszem annyi minden történt velem. Aztán jött Sesshoumaru... Soha nem gondoltam volna hogy ö lesz aki malyd ujra megszolaltassa a szivem. Milyen szép napok is voltak. Pedig még csak megse csokolt... Ha akkor Rin nem jött volna oda már talán azon is tull lennénk. Lemerném fogadni hogy Rin elmondta amit neki mondtam... a lányom? Mien fiatal anya vagyok. mosolyodott el napok ota elöszzör de utánna megint lehervadt a mosolya. Ötse látom mostmár soha... gondolta és szemei könybe lábadtak.

Nagyon hideg let ugydöntött inkáb bemegy és lefekszik aludni. Mivel már napok ota csakis a kanapén aludt most se tett máshogy. Lefeküdt és elaludt. Másnap reggel édes anya hangja kelltette.

-Kagome én vagyok az. szolt az anyukája

Kagome kidörzsölte a szemeit fölkelt és kinyitotta az ajtott.

-Szerbusz lányom. mondta az édes annya.

-Szia. felelte Kagome egyhanguan

-Beszélnem kell veled. kezte az asszony és leült a kanapéra. Kagome is mellé telepedett.

-Mond anya. kezdte szomoruan

-Van itt valaki aki szeretne veled beszélni. mondta mosolyogva az édes annya

Kagome nagyon ideges lett bár ezt probálta eltitkolni de azért elég csunyára sikeredett:

-Mond meg Inuyashának hogy ne merjen ide jönni és hogy hagyon engem békén. Soha nem megyek vissza abba a világba pláne nem miatta. mondta Kagome feszülten

-Lányom... sokszor van oyan hogy tanácstalannak érzi magát az ember. De hidd el meglehet oldani mindent egy a lényeg ne itélj elhamarkodottan. Fontos hogy átgondold mikor mit teszel. Kislányom én vakon megbizom minden döntésedben ezért nem is faggatlak. Én tudom hogy te nagyon érzékeny vagy de aztis tudom hogy erös és céltudatos. Amit egyszer elhatározol az soha nem adod fel. Tudom hogy akárhogy is döntesz azt jolteszed... ezt rádbizom. Csak tudnod kell aztis hogy a családodra bármikor számithatsz. Lányom... nem Inuyasha van itt. mondta csöndesen az asszony és felemelte az ágyrol a babát és Kagome kezébe nyomta. Kagome szeme felragyogott fölpattant a kanapérol és megpuszilta édesannya arcát. Malyd lerohant a lépcsön mikor észrevette hogy a szellem nincs a konyhába kirohant a kertbe és a kuthoz vette az irányt. Malyd észrevette a szellem alakjá t de nem lassitott egyenesen a szellem karjaiba zuhant és szorosan ölelte magához malyd ismét sirni kezdett.

-Kagome, mi a baj? Mért sirsz? kérdezte Sesshoumaru kedvsen és a kezét a lány arcára tette és letörölte a lány könnyeit.

-Szeretlek. mondta Kagome

-Tudom énis szeretlek Kagome. mondta és megcsokolta a lányt

Rin drága Rin mindent elmondtott. gondolta Kagome és viszacsoklt

-Azért nem tudtam eddig jönni mert Inuyasha álandoan a kut mellet mászkált tegnap este megunta és elment... mondta és magához szoritota a lányt.

-Sesshoumaru Rin holvan? nézet rá aggodva

-Kagome ne aggodj a lányunk jolvan. Elvittem Kaydéhez. mondta a szellem

-Gyere menjünk be. mondta Kagome és bementek a házba kézen fogva

Senki nem szolt csak mosolyogva köszöntek a többiek a szellemnek és Kagomének is malyd Kagoméék fölsétáltak a szobába. Mikor Kagome kinyitotta az ajtot Sessy csak akkor vette észre a kezében a babát.

-Ez végig veled volt? nézet rá Sesshoumaru

-Nem akartam nélküle sehova elmenni... mondta Kagome

-Nem is kell de énnekem sokkal szebb babám van. mondta és ölébe kapta a lányt Kagome megölelte Sesshoumaru nyakát és megcsokolta. Kagome nagyot sohajtott.

-Mi a baj Kagome? kérdezte aggodalmasan a szellem

-Nagyon szeretlek csak éppen nem tudom hogy mutassam ki... bujt közel Sessyhez

-Malyd én megmutatom... felelte Sesshoumaru és letette a lányt a kanapéra

Másnap reggel Kagome sikitására riadt fel a család és persze a szellem. A nagypapa és persze Sauta segitökészen rohantak fel Kagome szobájába be is jöttek volna ha a lány nem zárta volna be szerencsére az ajtot.

-Kagome valami baj van? kérdezte nagypapája idegesen

-Nem dehogy... csak... egy... egér! mondta a lány és magárakapot egy köpenyt

-Mi baj Kagome? mosolygot a szellem és látta hogy Kagome idegességében les-fel járkál

-Nézd... nézd meg a karodat.... mondta a lány remegö hangon

-Igen Kagome a karom jol van... mondta miután átvizsgálta az amugyis tökéletes végtagot

-Sesshoumaru én... én a másikra gondoltam... mondta és remegö ujjal mutatott a másik karjára

A szellem nehezen találta a szavakat söt még a vér is megfagyott benne egy pillanatra.

-Ez lehetetlen... hogy történt... mi ez...

Kagome csak most fogta fel az egészet.. nem érdekelte már hogy mitöl van ez az egész az volt a lényeg hogy a szellem arca a döbbenet után felragyogott.

-Nemérdekes!!! mondta a lány és átölelte a szellemet

A szellem megrészegedve a boldogságtol ölelte át Kagomét és már nemfoglalkozot semmivel. Utánna gondolataiba mélyedt: Neki köszönhetek mindent visszakaptam tölle mindent az életemet.. Apa mostmár értem... Kérlek egyszer bocsásd meg nekem ezt... Apa te mindig itt leszel melletem. Gondolta és az arcán egy könycsep folyt végig.

-Kagome nekem holnap vissza kell mennem. mondta Sesshoumaru csendesen -Most neked kell döntened. Velem jösz? kérdezte Sesshoumaru és mélyen a lány szemébe nézet

-Istenem azt hittem hogy nem engeded meg hogy visszamenjek veled hogy titokban tartsd az öcséd elött... Az a lényeg hogy nem hagylak el soha! Sesshoumaru én jobban szeretlek mint az életemet. mondta és a fiuhoz simult

-Tudod mit Kagome nem érdekel a bolond öcsém véleménye... azt hisz amit akar az én döntésem. mondta komoly hangon

-Akkor egyértelmü hogy veled maradok. mondta a lány és hangosan nevetni kezdett

-Mért nevetsz? kérdezte mosolyogva a szellem

-Csak elképzeltem Inuyasha képét amikor harcoltok és én elöjövök a semmiböl és csak egyszerüen megmondom neki hogy fekszik és akkor vége lesz a csatátoknak. mondta nevetve de hirtelen abbahagyta a nevetést és komoly arcal nézett Sesshoumaru szemébe. -Kérlek szépen igérd meg azt hogy nem ölöd meg a barátaimat hogy nem bántod Inuyashát se.

-De csak miatad. dünyögte a szellem

-Nagyon aranyos vagy, kár hogy csak egy-két alak ismeri a te igazi oldalad. Szerintem ha kicsit közvetlenebb lennél... de itt félbeszakitotta a szellem mert kezét a lány szájjára tette

-Kagome te keveset tudsz a világunkrol és annál kevesebbet a szellemekröl... Ha én mindenkivel közvetlen lennék kihasználnák és nagyon hamar végeznének velem, és azokkal akik körülöttem vannak. mondta Sessy

-Igazad van. mondta Kagome és átölelte

-Gyere menjünk le reggelizni. mondta a lány kis halgatás után. Fölált és felöltözködöt nem tet máshogy a szellem se. Lementek a konyhába megreggeliztek.

-Sessy menjünk el a városba mutatni akarok neked valamit. mondta a lány boldogan

-Rendben. ált fel az asztaltol Sess

-Várj egy kicsit igy nem mehetsz el. Ez a ruha tul feltünö. malyd végig nézet a szellemen -Nagypapa, mitgondolsz apa mérete nem ugyan ez? kérdezte nagyapját

-De igen. kacsintott az öreg majd karon ragadta Sessyt -Gyere majd keresünk neked valami ide illö ruhát

Fél oráig voltak oda a szellem társaságában és csak utánna jöttek ki a szobábol. Kagomének malydnem leesett az álla amikor meglátta kedvesét. Rövid fekete ujju inget viselt kieresztet felsö gombokkal aminek a legalján két apro sárkány volt két oldalrol, és egy élére vasalt hofehét nadrág volt rajta fekete cipövel. A karján pedig egy sportos karora volt.

-Kö... Köszi nagypapa. mondta Kagome lélegzet visszafolytva -Gyere menjünk mondta és karon ragadtta a szellemet

Kagome vidáman feszitet "a fiatal egyetemista" mellet. Bár külsejét nem sikerült kevésbé feltünövé tenni bár ez Kagomét nem zavarta annál inkább az hogy mindenki csak a szellemet nézi. Kagome szorosan karolva ment a fiu mellet.

-Kagome... te nem korházban vagy? kérdezte Ayumi

Kagome csodálkozva nézett a három barátnöjére észre se vette hogy elment melletük.

-Sziasztok Eri Yuka Ayumi de örülök hogy látlak benneteket. Eddig a korházba voltam csak most engedtek ki. mondta bizonytalanul Kagome

-Azthiszem be kellene mutatnod valakinek. mondta Eri és csodálkozva figyelte a magas fiut -Mindegy nem fontos azthiszem inkább nem zavarunk van jobdolgod is mint velünk beszélgetni..

-Igen biztos nagyon elfoglalt vagy. mondták egyszerre és elsiettek a helyszinröl

-Ök a barátnöim voltak. mondta némi halgatás után Kagome de észrevette hogy mellete a szellem nem figyel oda és egyre idegesebben tekinget jobra-balra.

-Mért bámulnak minket annyira ezek a halandok? Mi érdekes van rajtunk? kérdezte Sessy ingerülten

Kagome csak most vette észre hogy az utszában szinte mindenki Sesshoumarut figyeli. Szinte megált még a kocsis forgalom is a gyalogosak pedig egyszerüen megáltak és mereven néznek a szellemre.

-Rajtunk...? Rajtad. Hát te. mondta a lány és elrántotta a szellemet és futni kezdtek

-Hova megyünk? értetlenkedet a szellem

Kagome csak akkor szolalt meg amikor elhagyták a környéket és egy park környékén áltak meg.

-Hat ide. mondta Kagome és csodálva nézet szét. Körös-körül csak fák voltak nem volt a közelben semmi jármü és a levegö is joval tisztább volt. Egy szökökut ált a park közepén. Egy-két pad volt lerakva a kut körül és alig volt 2 ember.

-Ez tényleg szép. mondta Sessy a szökökutat nézve

Kagome fáradtan ült le a padra malyd magamellé huzta a szellemet is és a vállára hajtotta a fejét Sessy pedig átkarolta a lány derekát. Sokáig ültek igy csenben malyd beszélgetni kezdtek. Kagome sokat mesét a saját világárol. Mennyi dolog történt vele és a barátaival Kikyorol és Narakurol. Sesshoumaru elmesélte neki hogy mi történt testvére és öközte. Azt amikor még gyerekek voltak és hogy mennyire ragaszkodott az apjához és mien kegyetlen volt az annya és hogy ammiat lett ö is ilyen. Arrol hogy találkozot Rinnel és hogy a testvérével se volt mindig ilyen rideg. Nagyon sokáig beszélgettek már délután lehettet amikor Kagome ugydöntöt elmennek valahova ebédelni és utánna megmutat neki mindent, igaz a mozgolépcsöre és a metrora nagyon nehéz volt felcibálni de végülis felment de anyira idegne volt neki az érzŕ 9s hogy nemgyözte szoritani a lány karját. Késö este érekeztek vissza Kagoméék házához. Halkan felmentek a szobába mert már mindenki aludt. Kagome mikor beért fáradtan dölt le az ágyra nagyon kimeritette a séta. A szellem is leült a lány mellé. Mindketten hangos nyávogásra lettek figyelmesek. Kagome az ajtohoz sietet és kinyitotta

-Cic cic cic. Gyere Buyo. mondta és magához szoritotta a kövér macskát

-Mi... mi... mi a nyavaja az? mutatott a cicára félénken

-A cicám. mondta a lány mosolyogva

-Nem tüntetnéd el innen?! kérdezte idegesen

-De Sessy ö csak egy cica. felelte

-De olyan goromba szemekkel néz. mondta a szellem

-O o o a Nagy Sesshoumaru csak nem megjedt egy ostoba cicátol? kérdezte kicsit gunyosan a lány nevetögörcsbe rándulva

Kagome nevetet egy ideig de utánna letette a macskát és kitessékelte.

-Inuyasha nem fél tölle. mondta Kagome elgondolkodva

-Ö a pokoktol fél. mondta nyugottaban

Kagome ismét nevetni kezdett.

-Ha ezt tudtam volna... mindegy malyd Kikyo megtudja egyszer... Kérlek várjmeg itt mingyárt jövök csak le kell fürödnöm.

Kagome kiment a szbábol és fürdövizet engedett magának, malyd elnyult a forro vizbe. Azthiszem az életem tökéletes... Soha nem voltam még ennyire boldog ez a két nap volt életem legszeb napja... és éjszakája. Soha nem kell semmitöl se félnem. Azthiszem szeret engem. Olyan dolgokat mesélt el amit azelöt senkinek. Egyvalamitöl mégis tartok... milesz ha Inuyasha és ö megint verekedni fognak? Remélem nem hiszik malyd azt rollam hogy elárultam öket. Sango.. ö az aki a legjobb barátnöm mintha csak a testvérem lenne.. Remélem nem mérges rám.

Lassan felöltözködött malyd benyitott a szobába ahol a szellem csendesen aludt. Kagome mosolyogva lépet a szellem mellé lefeküdt mellé végig simitotta az arcát és átkarolta malyd ö is elaludt.