***Kill Naraku***
sango-chan15 2005.11.18. 16:45
13. fejezet: Botrány az étteremben
13. fejezet
Botrány az étteremben
- Ugyan, öcsi!
- És ezek után a testvéremnek nevezed magad? Neked aztán van pofád!- Inuyasha nem engedett.
- Mi bajod van?- kérdezte Sango.
- Ez itt a testvéremnek nevezi magát, miután elhagyott. Mikor a legnagyobb szükségem lett volna támogatásra, akkor eltűnt- válaszolt Inuyasha. A szeme megtelt könnyel.
- Miért?- Kagome figyelme mostmár inkább Sesshomarura terjedt, mint Inuyashára.
- Mert szükségem volt magányra. A dzsungelben tökéjre fejlesztettem a harctudásomat- válaszolt nyugodtan Sesshomaru.
- Persze! Mert te mindig csak magadra gondolsz! És a Cuki?- szipogott Inuyasha.
- Ne gyere már nekem azzal a nyúllal!- utasította Sesshomaru.
- Szándékosan tetted tönkre!
- Nem is! Véletlen volt.
- De igen! Ő volt az egyetlen barátom- Sango, Miroku, Kagome, a vendégek, a pincérek, a pincérnők, sőt, még a szakács is a kisablakon a testvéreket nézte.
- Mikor este féltem, hozzá bújhattam!- Inuyasha már majdnem sírt. Kouga inkább hátrált az italokkal. Sesshomaru szemét forgatva eltávozott. Kouga várt egy pillanatot, és mikor minden folytatódott tovább, ő is kivitte az italokat. Este Inuyasha elővett a párnája alól valamit. Egy plüssnyuszi volt, kicsit összetépett állapotban. Közben a kíváncsi Kagome az ajtóban leskelődött.
- Cuki!- nyögte Inuyasha. A játéra könnycseppek hullottak. Inuyasha újra eltette a nyuszit és megötölte a szemét. Kagome tiszta szívből sajnálta.
- Inuyashának nem volt senkije. Csak egy mogorva bátyja, aki mindenkinél előbbre tartja magát- gondolta és tűnt is az ajtóból, nehogy Inuyasha meglássa.
Már mind lefeküdtek. Miroku felkelt valamire. Nem tudta, hogy mire, felkelt. A fehér, félig átlátszó függönyt fújta a szél. Az erkélyen Sango állt, a korlátra támaszkodva. Kint még zajlott az élet. Miroku kiment és melléállt. Tokió elég világos volt. A bárokban és diskókban villogtak a fények és a két fiatal az erkélyen az embereket, nézték.
- Nézd csak! Ott, a harmadik emeleten! Mindjárt kiönti a vizét!- nevetett Miroku. Kint az utcán valakik veszekedtek.
- Jé! Az ott a volt matektanárom!- szólt Sango.
- Biztos nem jutnak közös nevezőre- Sango kuncogott rajta egy kicsit. Ekkor Kagome is kilépkedett hozzájuk.
- Ti nem tudtok aludni?- kérdezte és Miroku mellé állt. Mostmár ő is a viccelődött az emberek hülyeségén, és mikor éjfélt ütött az óra, akkor másztak vissza a szobájukba.
|