***Movie5:A Hósárkány***
sango-chan15 2005.12.13. 19:04
6. fejezet
Ébredés
Kagome kinyitotta a szemét és felült. A táskája és Sango ott voltak mellette. Kirara egy dombról lerohanva köszöntötte.
- Kirara! Sango, nem ébredt fel? És hol van Inuyasha?- a cicadémon csak félredöntötte a fejét. Sango nyögött egyet és felkelt.
- Kagome!- valami fal mellett lehettek, mert Sango annak nekidőlt. Kagome némileg támasztotta.
- Hol vagyunk?- nézett körül a szellemirtólány.
- Nem tudom. Jól vagy?
- Nem tudom- Kagome végigsimította Sango homlokát és letörölt róla néhány vízcseppet.
- Tűzforró- gondolta. Néhány perc múlva teljes sötét állt be. A sötétben egy lámpafény közeledett. A lányok nagyon féltek. A fény egyre közeledett. Sango a Hiraikotsu után nyúlt. A lámpafény már nagyon közel ért.
- Haya úr!- csodálkozott Kagome. Az öregember bólintott.
- Mit kerestek ti itt?- kérdezte az öregember.
- Hosszú!- Kagome megpróbálta feltámogatni barátnőjét. Haya úr és Kirara segítettek neki. Elvitték az öreg házaspár házába, ahol Haya asszony kezelésbe vette.
- Szegény lány! Mit csináltatok ti, hogy ilyen lázas lett?- ingatta a fejét a nő és nekiállt egy levest megfőzni. Kirara felment a dunna tetejére és ott aludt el.
- A Hósárkánnyal küzdöttünk!- Kagome elmesélte az egész történetet.
- Tehát visszatért!- motyogta Haya úr.
- Ki?- kérdezte Kagome.
- Akane. Hogy mi a fene vitte rá erre?- csapott az asztalra a férfi.
- Kirara!- nyögte Sango. Kirara a gazdája arcához ugrott.
- Ugyan, Reo! Hiszen tudod! Bosszú- kavargatta a leveset Haya asszony.
- De miért? Engem is beavatnának?- nézett hol az egyikre, hol a másikra Kagome. Kirara vinnyogott egyet.
- Mi az, Kirara?- Kagome odament megnézni.
- Nyugalom, Kirara! Nemsokára meggyógyul-, simogatta meg a cicát Kagome.
- Tehát?- fordult vissza az örök házaspárhoz.
- Akane szülei is itt éltek, a hegyekben, még régen. Sokszor nálunk aludtak, akkor este is így volt- kezdte Haya úr.
- Hallottam, hogy sír a gyerek. Gondoltam, majd az anyja megnyugtatja. De egy olyan fél óra múlva felkeltem és én nyugtattam meg. Az asztalon egy levél várt. Elmentek, de megígérték, hogy nemsokára visszajönnek a gyerekért-, folytatta a felesége.
- De meghaltak. Különben visszajöttek volna az akkor hároméves kislányért. Akane viszont nem fogta fel a dolgot. Azt hitte, hogy direkt nem jöttek vissza érte. Egy nap megszökött, és az óta nem láttuk.
- Milyen szomorú történet. Nem csoda, hogy Akane mindenkit meg akar ölni- gondolta Kagome. Kirara odadörgölőzött a lábához. Haya asszony megnézte Sango-t.
- Még mindig nem ment le a láza- ingatta a fejét. Elment, hozott egy fiolát. Felemelte Sango fejét, és belecsöppentett néhány cseppet a szájába. Kagome jól megnézte magának a fiolát. Valami karcot látott rajta, de nem tudta elolvasni. Sango köhögni kezdett tőle, aztán kinyitotta a szemét.
- Oh, Sango! De jó, hogy felébredtél!- csapta össze a tenyerét Kagome. Sango elmosolyodott. Újra becsukta a szemét.
- Bármennyire alapos ez a gyógyszer, csak magas a láza. Várni kell holnapig- Haya asszony, visszavitte a fiolát.
- No, ideje aludni- Haya úr felállt és útját a hálószoba felé vette. Kagome még mindig az asztalnál ült.
- Itt hagyjak neked egy gyertyát?- kérdezte az öreg.
- Ha megtenné- Kagome a tekintetével megköszönte a szívességet.
Másnap, mikor Kagome felkelt az asztalról, Haya asszony és Haya úr már ébren voltak. Sango felült az ágyban, és egyre jobban érezte magát.
- Jól vagy?- kérdezte Kagome.
- Persze. De a fiúk hol vannak?- nézett körül Sango.
- Valahogy elváltunk. Nem emlékszel semmire?- pillantott rá gyanakvóan Kagome.
- Csak homályosan- reggeli után elindultak.
- Ne higgyetek el mindent, amit láttok! Hallgassatok a szívetekre!- ezekkel, a szavakkal eresztették el őket. Kagome, Sango és Kirara útnak indultak.
|