***Csodák márpedig vannak!***
matrix 2005.12.17. 09:19
11.fejezet:Kagura terve és az ismeretlen férfi
11. rész
Kagura terve és az ismeretlen férfi
-Miroku, biztos, hogy jó ötlet bemenni? Ki tudja, mi lehet ott! -tekintett körbe Kagome a környéken.
-Érzem a gonosz energiákat… Mivel nem szóltál, gondolom, nincs a közelben égkőszilánk.-
-Legalábbis én nem érzékelek egyet sem. -helyeselt Kagome
-Gyertek! -Miroku ment elől, a többiek követték. A barlang mélyéből beszéd hallatszott. Egy ismerős női hang volt az, bár egyikük sem tudott rájönni, hol hallották ezt az illetőt. Mikor végre olyan közel értek, hogy halhatták a nő által mondott szöveget, és láthatták is alakját, elrejtőztek egy nagyobb szikla mögött, és onnan figyelték az eseményeket. Ugyan tisztán látták a nőt, a félhomály miatt mégsem tudtak rájönni kilétére. A gyertyákból egy furcsa, mindannyiuk számára ismeretlen jelkép volt kirakva, melynek központjában egy kör volt, s azon belül állt az alak, kezében kard. Előtte egy kb. egy méter magas szikla, rajta valamilyen ruhadarab. Végre azt is értették, amit az illető mondott:
-… szellemeket többé nem szolgálok,
Teremtőm, rajtad bosszút állok,
Tegye meg e kard, amire vágyom,
Halálos átkom Narakura szálljon!
-amint ezt kimondta, felemelte a kardot, hogy aztán keresztüldöfje vele a sziklán lévő szövetet. Éppen szúrt volna, amikor egy kiáltás megzavarta.
-Kagura! -ordított Miroku, mikor az egyik játékosan lobogó gyertyaláng fényénél megpillantotta a szélboszorkány arcát. Kagura a hang hallatára megijedt, és hátraugrott egyet. Immár teljes megvilágításból nézett farkasszemet a jövevényekkel.
-Kagura…-szólította meg újra Miroku-… milyen jól áll neked ez a ruha! -vigyorgott csillogó szemekkel, és jól megnézte magának Kagura idomait, melyet az alig-valamit-takaró-szertartási-ruha remekül kihangsúlyozott.
-Miroku… te…-ordította le a szerzetest a pont erre a mondatra betoppanó Sango, majd bumerángjával leütötte.(aztán egy kicsit meg is taposta, de ezt most ne részletezzük)
-Ti meg mit kerestek itt?! -kérdezte fennhangon Kagura.
-Az most egyáltalán nem fontos! -jött rögtön a válasz Inuyashától. -Hol van Naraku?! -elindult a nő felé, felrúgva minden útjába kerülő gyertyát.
-Ne döntsd fel őket!!! -visította a szélboszorkány. Már későn szólt, hisz a viasztárgyak fele már a porban füstölgött.
-Te idióta! Elrontottad az egészet! És már nem tudom újra elkészíteni! -egy kézmozdulattal tucatnyi forgószelet indított a hanyou felé. Annak sikerült kitérnie előlük. Kagura szemében még néhány másodpercig düh lángolt, de azután összezárta legyezőjét.
-Nem akarok harcolni veled.-
-Mi… Miért? -szólalt meg értetlenül Inuyasha.
-Mert ti is ugyanazt akarjátok, amit én…-körbetekintett a jelenlévőkön -megölni Narakut!
D-Ö-B-B-E-N-E-T
-Hiszen te Narakuból jöttél létre! Akkor mégis hogy fordulhatsz ellene? -érdeklődött Kagome.
-Úgy kezel, mintha a rabszolgája lennék! De én vagyok a szél, és nem akarok szolgaként élni! Mivel a szívem Naraku kezében van, nyíltan nem fordulhatok ellene, ezért próbáltam megátkozni… de ti megzavartatok, mielőtt még sikerült volna! Inuyasha pedig összetörte az összes kelléket!-
-Azért nem mindet…-emelt fel a kutyadémon egy félbetörött gyertyacsonkot a földről.
-Inuyasha, inkább ne beszélj! -szólta le Sango és Kagome.
-Miért éppen most próbáltad megátkozni? -tápászkodott fel Miroku. Alig mondta végig, egy újabb ütés következtében már megint a földön feküdt.
-Sango, azért hagyj neki egy kis szabadságot…-védte a szerzetest Inuyasha.
-Te csak ne szólj bele! -a hanyou megfogadta a tanácsot.
-Olyanok vagytok, mint a gyerekek. -jegyezte meg Kagura. -Hajlandóak vagytok segíteni nekem?-
-A kérésed nélkül is megölnénk Narakut! -vágta rá Inuyasha. Hirtelen halk zümmögés hallatszott, és egy darázs repült ki a barlangból. Egyike Naraku mérgező darazsainak.
-El kell kapnunk! Ha elér Narakuhoz, akkor nekem végem! Meg fog ölni, ha megtudja, hogy ellene szövetkezek! -mindannyian futni kezdtek a rovar után, majd ahogy csak tudták, a szakadékból feljutva is követték. Elől repült Kagura, mögötte valamivel futott Inuyasha, tőlük jóval messzebb hozta Kirara a többieket. A darázs és üldözői között a távolság nem csökkent, sőt egy kis idő után nőni kezdett. Végül elveszítették a mérgező darázs nyomát is. Kagura a földre rogyott.
-Halott vagyok! -mondta. Egyszer csak azt vette észre, hogy egy kéz nehezedik a vállára. Felnézett, és egy ismeretlen férfi állt mellette.
-Csak nem ezt üldöztétek? -szólalt meg kellemesen mély hangján, mosolyogva az idegen, majd feltartotta bal kezében a törött szárnyú, alig mozgó darazsat. Kagura száján a meglepődöttség miatt csak egy mondat bukott ki.
-Ki vagy te?
|