***Szerelm a holdszivárvány alatt***
ashikaga 2006.04.15. 19:51
a kicsit megkésett folytatás. 3-dik és 4-dik fejezet
3. fejezet: Harc Ayaméért
A szörnyeteg förtelmes volt. Óriási, húsos, kígyó szerű lény, melynek pikkelyein ezüstösen ragyogott a nyálka amint csillogott rajta a nap. Szeme nem volt, csak egy óriási szája, mely 3 irányba nyílt, mint egy bizar, élő virág szirmai, melyek mögül bugyogott a savas nyál. A terentmény vadul sziszegett. Ayame fele fordította undorító testét. Az óriási állkapocs kitárult, s készült lecsapni, de Kouga egy gyors mozdulattal kettészelte a tekergő borzalmat. Remegő szemei megakadtak Ayame sebén. A lány mosolyogva felnyögött: -Semmi baj, csak egy karcolás... Nem volt sok ideje a fiúnak. Felkapta a lányt, mert újabb csápok rontottak elő a föld alól, mik máris mohón csapkodtak feléjük. Kagura mosolygott fenn, mint aki egy szórakoztató műsort néz: -Végetek van.-azzal előkapta a legyezőjét. Amint Kouga felkapta a fejét szemeit elvakították a ragyogó, égboltról leomló sarló pengék. Gyorsan odébb szökkent, a halálos fények egy támadó szörnyetegek aprítottak fel. Kagura elmosolygott: -Nem tudtok elmenekülni. -Elfelejted, hogy kivel harcolsz boszorkány!-üvöltötte Kouga, azzal lábai fényleni kezdtek. A fiú erősen szorította a lányt, ki remegő szemeivel rámeredt. Kezeit Kouga nyaka köré fonta, bőre a testével a fiú izmaihoz tapadt. Minél előbb menjenek el innen, el erről a borzalmas helyről. -Egy tornádó? Te ostoba, a szél az szél!-nevetett Kagura. Kouga és Ayame a földre zuhant, amint a szél, mint egy kéz felcsapta őket. A lány elgyengülten a földre esett. Kouga arca eltorzult a dühtől: -Elvetted a családomat, az újat nem fogod! -Miben fogadunk? Újabb vicsorgó csáp rontott elő a földből. Kagura meglendítette a legyezőjét, mire Ayame a magasba emelkedett. A boszorkány szeme gonoszul felvillant, ajkai ördögi vigyorra csavarodtak. A szél eltaszította Ayamét, egyenesen a tátogó szörnyeteg felé. -AYAME!!!!!!-üvöltötte Kouga. A fiú eltaszította magát a földről és meglovagolva a gonosz szelet a lány elé került. Teste megkönnyebült, amint érezte, ahogy orra belefúródik a vörös hajtengerbe, de szemei hirtelen akkorára nyíltak fel, hogy szinte kilövődtek medrükből, amint vörösséggel telt meg a levegő. Ayame nyögve a földre rogyott, ijedt szemeit Kougára kapta. Egy agyar állt bele a fiú hátába. Kouga először csak meglepődött, aztán mikor nehezen hátra fordult és megpillantotta a förtelmes pofát, izmai dühödten megfeszültek. Csak fröcsögő hústenger maradt a bestiából. A fiú büszkén állt, szerelmes tekintettel Ayaméra meredt. Könnyek csordultak ki a lány szemeiből, miközben ragyogott rajta egy apró, de szép mosoly. Hirtelen a föld remegni kezdett. Egyes fák kiszakadtak a helyükről. Óriási csáptenger vonaglott elő a föld alól. Mindegyik tekergő kar egy-egy éhes szájban végződött, miknek emésztő nyála a földet marta. Kagura elmosolygott, majd a földre ereszkedett: -Bocsássatok meg, de ki kellett élnem magam. Az igazi feladatom a farkasfiú elpusztítása lenne, és az, hogy elvegyem az ékkőszilánkjait, de udvariasságból foglalkoztam egy kicsit veletek is. -MI?-mordult fel Kouga. -Csak nem hitted azt, hogy Naraku a te elpusztításod érdekében küldött engem és ezeket a szörnyeket? Te olyan jelentéktelen kis bolhafészek vagy, kire kár ilyesmit pazarolni, hisz a közelébe se tudsz férközni. -Akkor kit akarsz? -Akit keresek, annak a neve Hara... Kouga büszkeségébe taposott most bele a boszorkány, ám a nőnek nem volt ideje arra, hogy kiélje gonosz vágyait, hogy kinevessea fiút, mert az erdőből hátborzongató vonyítás tört elő. Csápok szakadtak szét fájdalmas sziszegések közepette, a vonagló hústenger mögül Hara ugrott elő: -Nagy ostobaságot követtél el Kagura. Engem kellett volna először megölnöd. Hara a boszorkány fele szökkent, ki pengezáporral próbálta megállítani a démont, ám a férfi túl gyors volt. Mielőtt elérte volna őt, Kagura újra tollra szállt, s alig eszméltek fel, máris mesze volt, a szelek szárnyán vereséget szenvedve. Hara büszkén feltekintett, majd aggódó tekintettel Ayaméra meredt: -Jól vagy? -Nincs semmi bajom, csak csúnyának látszik. -Elismerésem öcskös, derekasan harcoltál. -Még szép, megvédtem Ayamét, míg te a sebeidet nyaltad, te gyáva ordas. -Nagy a szád fiú. -Te sokkal utálatosabb vagy, te perverz bundakabát! Ám hiába üvöltözött Kouga, Hara nem rá koncentrált. A férfi megfogta Ayame kezét, azzal a jellegzetes mozdulatta, ahogy Kouga Kagomét, és rózsaszín felhőbe burkolózva elmondta a szerelmes szavakat: -Kérlek gyere velem. Szeretlek Ayame, mióta megláttalak belémhasított egy érzés, mint egy agyar, amely miatt elönti a forró vér a testemet. Átfőtted a szívemet. -Örömmel veled tartanék, de nem lehet...Valaki tett nekem egy ígéretet, és addig nem nyugszom, míg nem teljesíti. Kouga döbbenten elpirult a háttérben. -Értem...-suttogta Hara.-Igazad van, velem lenni most túl veszélyes. Naraku vadászik rám, nem keverhetlek bele az én harcomba. De egyszer eljövök érted, mert az asszonyom vagy! Hara néhány pillanatig babonázottan figyelte a lányt, majd elfutott. Ayame egy ideig figyelte a szelet, amit a férfi kavart fel, majd az elkerekedett szemű Kougára tekintett. -Mi a baj? -Neked tetszik ez az állat, ugye? Szóba álltál vele... -Most ne törődj ezzel, gyere. Kouga arca megfeszült. Készült a szócsatára, ám minden mondat megakadt a torkán, amint Ayame megfogta a kezét és a folyó fele vitte. Először tiltakozni akart, de meggondolta magát. Kíváncsi volt, mit tervez a lány. Ayame Kougával együtt a folyóba lépett. A víz kellemesen megsimította lábukat. Amint közeledett az éj, bíbor bogarak repültek fel, miknek fátyolában a fiú a lány csilogó szemébe nézett. Aztán szó nélkül Ayame a fiúhoz lépett és szépen és kimérten levette a páncélját. Kougából csak egy apró, először dühödt tiltakozás buggyant elő, de minden hang visszaömlött testébe, mert kívánta a lágy, szelíd kezeket. A lány sejmes ujjai megtiszttották a fiú sebeit, gyengéden és érzékien, minden egyes érintéseükben lángoló gyönyör forrasztotta be a lüktető, verejtékző húst. Közben egymást figyelték, szerelemtől lobogó tekintetüket nem vették le egymásról. Aztán Ayame vetkőzött le...S Kouga látta el a sebeit. Fel sem eszméltek, már ölelték egymást a hold ényében fürödve, amint testileg és lelkileg is átadták magukat egymásnak. Szivárvány úszott a vízen...
4. fejezet: Félek, több rosszat tudnék adni, mint amennyi jót, te nekem...(Kouga)
A hold fényesen ragyogott az est napjaként, miközben szelíd sugarait bogarak törték meg. A barlangba is beszűrődött egy kis esti világosság. A szürkés fények két alakot világítottak meg. A lány a fiút átkarolva feküdt, miközben vörös hajaival félig betakarta az izmos, mezítelen felső testet. A meleg, cseppet sem nyírkos barlang árnyékai lágyul vetődtek rájuk. Meztelenek voltak mindketten, egy-egy pontjukat a ledobott bundák fedték el, és persze a nyújtózkodó árnyak, mik gyönyörűséges színjátékot festettek a verejtékcseppektől csillogó bőrükre, amint szépen körvonalazták ki a kellően kecses, vagy éppen feszes, erős bomborulatokat.Mert Kouga és Ayame szinte egyek voltak...A fiú aludt. A lány ébren volt, csillogó szemeit Kougán legeltette, miközben karjaival gyengén átölelte menedéket keresve erős ujjai közt. Szépek voltak...Ayame visszagondolt az egészre. Mikor először találkoztak és a szivárványnál megígérte neki a fiú, hogy az asszonya lesz. Vissza emlékezett azokra a percekre, mikor immár érett nőként állt Kouga elé. Leperegtek előtte a képek, mik saját könnyes arcát ábrázolták, mert a fiú saját magának sem akarta elismerni a múltat. Vissza emlékezett a fiúval töltött kellemes percekre, mikor megcsókolta, aztán féltékenységi dührohamot kapott egy Hara nevű szintén farkasdémonnal szemben. Fejét Kouga mellére hajtotta. Érezte, ahogy kidomborodnak, majd elernyednek alatta az izmok, amint lélegzik...Hallotta, ahogy dobog a szíve. Ayame szemeire langy köd borult az újabb visszaemlékezés miatt. Ő és Kouga a folyóban állt. Minden olyan őrülten gyorsan történt. Kitisztították egymás sebeit, ám a gondoskodó ujjakba hirtelen beleköltözött valami kélyes vágy. Aztán már a barlangban voltak. Kouga fejét Ayame lábai közé fészkelte és olyan örömet okozott a lánynak, amiről ő nem is álmodott, olyan érzékien, hogy sírva fakadt, miközben szenvedélytől remegő ajkai mögül halk nyögések süvítettek elő. Aztán ő is viszonozta a gyönyört, majd egymásba olvadtak. Kouga az éjszaka folyamán többször is magáévá tette Ayamét. Mindkettőjük alsó teste lángra kapott. Kouga kélyesen felüvöltött, nem is üvöltött, hanem vonyított Ayaméval együtt. Sokáig voltak így, mozdulatlanul. Kouga benne lüktetett Ayaméban,miközben a fiú szelíd csókot nyomott a lányra, aki nyelvével megnyalta a fiú nyakát. Ahogy visszagondolt ezekre a dolgokra a lány, újra fellobbant benne a vágy, ám a szuszogó Kougá ajkai mögül egy váratlan szó csengett elő: -K....Ka....Go...ooo..me Kouga valami hideget érzett a mellén. Megborzongott a bőre. A hold fényében látta meg, hogy csillog, s jutott el a tudatáig, hogy Ayame könnyei öntötték el a testét. Tudta a fiú, hogy miért sír a lány. Nem is vele szeretkezzett...Nem... Gondolatban Kagomével volt. A szégyen belül elöntötte. Egy lánnyal szeretkezett, aki szerelmes belé, s a fantáziájában még sem őt tette nővé. De akkor is érzett valamit Ayame iránt. Ketté akart szakadni a szíve. -cscscsssssssss...-csitította a fiú a lányt, miközben szorosan átölelte. A lány megnyugodott az érintéstől. -Nagyon szép lány vagy Ayame. De félek, hogy csalódást okoznék. Félek, hogy több rosszat tudnék adni, mint amennyi jót, te nekem. Mellettem veszélyben van. Halálos ellenséggel van dolgom. Addig nem nyugszom, míg nem végzek Narakuval. A fiú a lányra pilantott.Már aludt...Kezei még mindig ölelték. Kouga utána a holdra bámult és a szivárványra, mit csak is ő látott...
A nap ragyogóan sütött be a barlangba. Ayame ébredezett, de nem nyitotta ki a szemét. Nem akarta...Nem...Még nem ébredhet fel...Túl fájdalmas lenne az ébredés, pedig tudta, hogy mit pillantana meg. Kezei kétségbeesetten tapogatóztak, de ujjai csak a meleg földet érintették. Kouga már elment...
|