***A mágikus sziget***
sango-chan15 2006.04.30. 15:14
- fejezet
A titokzatos árnyak
- Szellemszagot érzek!- mormogta Inuyasha, miután érzékeny orrát magasra emelte.
- Nem tetszik ez nekem- sziszegte Sango. Mivel a Hiraikotsu nem volt kéznél, a szellemirtó beszaladt a kunyhóba. A portásnak is lába kélt. Erős szél támadt, mely félelmetesen süvített a fák ágai között. Sango éppen megragadta fegyverét, mikor kintről sikoltozást hallott. Azon nyomban a homokon termett és a hangok irányába rohant. A parton előbb szétszóródó embereke most kiáltozva egy körbe tömörültek. E körül az embercsoport körül fekete árnyékok röpködtek, mint elhagyott, gyenge anyagok a szélben. A fekete árnyak egyetlen kézzelfogható részének a kezeik tűntek, melyek fásultan meredtek előre füstszerű testükből. Inuyasha a Tessaiga-val hadonászott feléjük, de ezek a lények megfoghatatlannak tűntek. Kagome reszketve markolta Miroku vállát, Shippou pedig a démoni mivoltában Inuyasha mellett álló Kirara lábába csimpaszkodott. A démoni árnyak hörgés-, nevetésszerű hangokat adtak ki, amitől a szellemirtó megborzongott. Elhajította a Hirakotsu-t, mire a démoni lények szétröppentek. Azonban most otthagyva az embercsoportot néhányan rá támadtak. Miroku egy hatalmas ugrással mellette termett, hogy megvédje. Inuyasha is kivált a tömegből.
- Na, ebből elég! Szélborda!- üvöltötte. A démonok szörnyű halálkiáltással eloszlottak, mint a füst.
- Ezek mik voltak?- kérdezte bátortalanul Kagome.
- Nem tudom, de nem jó szándékkal jöttek ide, az biztos!- jelentette ki Sango.
- Jaj, maguk nem ide valósiak, igaz?- szólt egy fiatal fiú mögöttük.
- Igen, miért?- érdeklődte meg Shippou.
- Akkor meneküljenek, mert ez még csak a kezdet. Általában az Árnyak elviszik, vagy megölik a turisták egy részét a többi meg bolyong a szigeten míg bele nem ütközik valami halálhozó lénybe. Azokból itt elég sok van- mesélte a fiú. Hanyag szavai arra engedtek következtetni, hogy megszokta.
- Engem egy ostoba árnyék sem fog felfalni!- szögezte le Inuyasha.
- Azt majd meglátjuk- vonta meg a vállát a fiú és elsétált.
- Nem tetszik amit mondott- mondta Kagome.
- Várj! Milyen lények?- kiáltott a fiú után Miroku.
- Mindenféle. Ugyanis ez a Mágikus Sziget- felelt az és eltűnt egy facsoport mögött.
- Mágikus sziget?- ismételte Kagome.
- Sosem hallottam még ilyen szigetről- mondta Miroku.
- Az átkozott sziget, amiről Melon beszélt- szólt Sango.
- Sango-nak igaza van. Nyílván erre a helyre gondolt Melon. De akkor, az a mocsok a vágóhídra hozott!- csattant fel Miroku.
- Nem lehet! De, miért?- ellenkezet naivan Kagome.
- Kagome, ne légy naiv! De ezt én sem tudom, miért tette- csendesítette le Inuyasha.
A szél egyre erősödött. Már orkánként süvöltött, meghajlította a pálmák törzsét és egészen a parti kunyhókig, kergette a hullámokat. S a szelek szárnyán egy fehér ló tűnt fel. Nyakát ívbe hajlította. Lovasa arisztokratikus tartásban ült a hátán. Egy ágyékkötős, izmos férfi volt, akinek szőke haját lobogtatta a tengeri szél, kék szemét a hanyou-ra és csapatára szegezte.
- Jobb lesz, ha bemegyünk a fák, nyújtotta menedékre!- ajánlotta Inuyasha, bár még nem látta meg a feléjük közeledő lovast. Ekkor a ló patája a part homokjára ért és hangos nyerítéssel jelezte jelenlétét.
- Ah! Ki ez?- hőkölt hátra a félszellem s a Tessaigával felé hadonászott. A ló szintén megijedt és oldalt kezdett lépkedni. Lovasa ide-oda rángatta a kantárszárat. A csődör végül megállt de orrlyukai kitágultak, fülei pedig élénken mozogtak.
- Ki vagy te?- érdeklődött Kagome felocsúdva a meglepetéstől.
- Nevem Amakuya! Ő pedig Szellő- mutatkozott be a férfi.
- Jól láttam, te tényleg lebegve vágtattál ide?- tátotta el a száját Shippou.
- Széllovas vagyok. Követként jöttem ide, hogy beszéljek a Mesterrel- felelt Amakuya, megfordította Szellőt és elügetett az ellenkező irányba.
- Ki az a Mester?- kérdezte Sango.
- Kezd elegem lenni ebből a szigetből!- horkant fel Kagome és a fák felé vette az irányt.
- És talán még több meglepetés is vár ránk- sóhajtott Miroku és követte a lányt.
- Őrültség az egész!- szögezte le Inuyasha és utánuk eredt.
- Na, Kirara! Mi is menjünk?- vonta meg a vállát Sango. A macska bólintott.
|