4. fejezet
A hal�l z�loga

Miroku fentr�l figyelte bar�tait. L�tta a megt�rt Inuyash�t �s a szenved� Sango-t.
- Fiam- sz�lt egy hang m�g�tte. Az apja volt.
- Miroku, ne s�rj!- mondta.
- nem akarok meghalni. Szeret!- suttogta.
- Miroku, ezt k�v�ntad.
- Mert nem tudtam. Nem mehetn�k vissza- Miroku arc�n kisfi�s k�nnyek cs�p�gtek le. Az apja ingatta a fej�t.
- Tal�n egy m�d van r�- egy id�s, deres zsak�ll� szerzetes t�nt fel.
- Ki vagy te?- szipogta Miroku.
- Meg se ismersz? Miroku vagyok, a d�dap�d! R�lam kaptad a neved!- nevetett az �reg.
- �s mi a m�d?- s�rgette a fiatal Miroku.
- Ha van egy ember, aki �let�t is odaadn� �rted, visszamehetsz. F�leg mivel j� tett miatt ker�lt�l ide.
- De ki az?- k�rdezte Miroku apja.
- Az a kisl�ny. Nagyon szomor�- jegyezte meg az �reg.
- Sango. Ami�ta megl�ttam, tudom, � lesz a gyermekeim anyja....
- Tudom. Miroku, �n benend �lek, l�tom amit te l�tsz �s �rzem, amit te �rzel. Hallom a gondolataidat de l�tom azt is, amit te nem veszel �szre- mondta az id�sebb.
- De a k�rd�s, � tiszta sz�v�b�l szeret e?- k�rdezte Miroku apja.
- Ezt csak egyf�lek�ppen tudhatjuk meg. Ha beleb�junk- mosolygott a deres szak�ll�. Botj�val h�rmat �t�tt a f�ldre, mire mindh�rman b�rsonyos s�t�ts�g k�zep�n tal�lt�k magukat. Azt�n sorban ajt�k jelentek meg.
- Ezek mik?- n�zett sz�t Miroku.
- Ez a bar�taid sz�ve- felelt az apja. Val�ban, minden ajt�ra egy nevet �rtak. Inuyasha, Kagome, Kirara, Shippou, Sango, Sesshomaru, stb. Az �reg Sango-�hoz l�pett �s kinyitotta az ajt�t. Odabent kett�szakadt a vil�g. Egyik fele vid�m, m�sik pedig s�t�t sz�nekkel volt telefestve. A vil�gos oldaon k�pek voltak, melyek mozogtak. Sz�p gyermekkori eml�keket �r�k�tettek meg. Alattuk kedves t�rgyak fek�dtek. A m�sik oldalon a szenved�sek jelen�ltek meg. Kohaku... De k�z�pen az n�h�ny perccel el�bb lej�tsz�dott esem�nyek szerepeltek. Miroku led�bbent. Nagyk�perny�n l�tta a saj�t hal�l�t. A bar�tja, akiben megb�zott csukl�ig v�jt a sz�v�be. Miroku a mellkas�hoz kapott, most is �rezni v�lte a f�jdalmat. A s�t�t oldal �s a k�p n�ni kezdtek. Egyre jobban eltakart�k a pozit�v felet.
- Fiam, a l�ny val�ban szeret. Olyannyira, hogy a hal�lod eltakarja a j� eml�keit. Ha �gy folytat�dik, hamarosan megszakad a sz�ve.
- valamit tennem kell! M�gha nem is �lek tov�bb, Sango nem halhat velem!- tajt�kzott a szerzetes. De a m�sik kett� kifejez�stelen�l n�zett r�. Arc�n forr� k�nnyek potyogtak.
- nem halhat meg!- kiab�lta.

Hirtelen fel�lt. Sango r�borult, Inuyasha pedig mellette t�rdelt. Mindkett�j�k v�ll�t r�zta a s�r�s.
- Miroku!- ki�ltotta Kagome. Sango �s Inuyasha felkapt�k fej�ket. A szellemirt� Miroku nyak�ba ugrott.
- H�t �lsz?- k�rdezte m�morban �szva. Mirokz vissza�lelte.
- Nem haltam meg- �gre emelte tekintet�t. Nem l�tta a k�t �reget.
- Miroku! Bocs�ss meg!- k�ny�rg�tt Inuyasha.
- Inuyasha, TE nem k�vett�l el semmit. Csak a d�monod- mosolygott a szerzetes.
Miroku! Szeretlek! �r�kk� veled akarok maradni, �s gy�l�l�m magam, ami�rt erre csak most j�ttem r�!- s�rta imm�r �r�m�ben Sango �s a fekete csuh�ba f�rta az arc�t, ak�r egy kisl�ny.
- N�h�ny csillagot csak akkor vesz�nk �szre, ha m�r lehullottak- t�r�lte meg az orr�t Kagome.
- �n is szeretlek- suttogta Miroku �s v�gigsim�totta a l�ny fej�t.