***A trónfa***
Eliza 2006.08.13. 11:45
egy új fanfiction. Izgalmas emellett romantikus is.
1. fejezet: Kagome elrablása
1 rész: Kagome elrablása
Egy reggel a mi kis csapatunk elindult Kalde falujából. Már egy jó ideje mentek, amikor váratlanul a semmiből megjelent Naraku.
- Nocsak kit látnak szemeim! Csak nem Inuyasha?
- Te meg mit keresel itt?
- Mindjárt megtudod!
Ezzel elragadta és egy szikla tetejére vitte!
- Na szóval mit is akarsz te kétlábú pávián?
- Ejnye Inuyasha kivételesen nem akarlak megölni erre te így fogadsz? Szép mondhatom!
- Kevesebb duma, több magyarázat!
- Mi csoda kíváncsi valaki! Van egy ajánlatom…
Közben Inuyasha le sem vette a kezét a tessaigáról.
- És pedig?
- Te nekem adod a mikot, és visszaadom a shikon no tamat.
- Mi? Te meghúzattál? Semmiért nem adom oda Kagomét!
- Nocsak én ideállok, kedvesen te meg visszautasítod ezt a remek ajánlatot! De hát, ha nem megy szép, szóval megy erőszakkal. Kagura! Végezz vele!!
- Igenis Naraku! Pengetánc!
Elkezdődött a csata!
Eközben a csapatnál:
- Jaj, úgy aggódom. Mi van, ha megöli?
- Nyugodj meg Kagome Inuyashát keményfából, faragták.
- Lám lám csak nem aggódsz miatta?
- Mit tettél vele?
- Semmit, rábíztam Kagurára, de ez most nem érdekes.
Abban a pillanatba megtámadta Sangoékat és ők eszméletüket vesztették. Ekkor Naraku elkapta Kagomét és a kastélyába, vitte!
Kaguráéknál:
- Mi van Inuyasha, túlságosan gyenge vagy? Mi történt?
- ,,Jaj a boszorka kezd rájönni, hogy még nem jöttem rendbe a múltkori csata óta. De hol van Naraku”- gondolta magában.
- Naraku…
- Eddig tartott észrevenni, hogy nincs itt?
- Kagome…
- Sajnálom, de elkéstél. Már soha nem fogod látni! Milyen szánalmas vagy! Beleszeretni egy halandóba…
Ezzel Kagura elrepült! Inuyasha rohant, ahogy csak bírt a csapat fele, de ahogy Kagura mondta elkésett. Mikor odaért nem látott mást, mint a földön fekvő barátait, akik épp ébredeztek?
- Jól vagytok? – kérdezte
- Mi igen, de az az aljas Naraku elvitte Kagomét.
- Meg kell mentenünk indulás!
- De Inuyasha már este van…
- És különben sem találnánk ilyenkor meg Narakut – fejezte be Miroku Sango mondatát.
- Majd reggel leindulunk!
- Igazatok van, csak annyira aggódom érte!
|