Az elrejtett szerelem felismerése

1. rész: Kouga felbukkan

Ez a nap is úgy indult, mint a többi: Sango püfölte Mirokut, mert már megint fogdosta. Shipou Kiraraval játszott Kagome a reggelit készítette és Inuyasha szokásához híven már megint a Tessaigaval gyakorolt.

         Miután mindenki megreggelizet elindultak az erdő felé. Ott nagy meglepetésükre Kouga bukkant fel a semmiből.

-         Ó én drága Kagomém jól vagy?

-         Igen, remekül.

-         Ugye a palotapincsi vigyáz rád? – és a farkas szellem megfogta Kagome kezét. Na erre Inuyashaban felment a pumpa.

-         Igen, vigyáz rám.

-         Hé te! Bolhafészek hagyd békén Kagomét! Ne merészeld még egyszer a drágádnak vagy asszonyodnak nevezni! – Inuyasha előrántotta a Tessaigat és fenyegetően Kouga felé, tartotta.

-         Nyugi pincsi! Egyébként is Kagome nem asszonyod és nem is a tulajdonod! – Inuyashanál betelt a pohár és neki rontott Kouganak.

-         Inuyasha! Ne akard, hogy azt mondjam! – Kagome fenyegetően nézett a fiúra, de az csak tovább futott Kouga felé. – Te akartad. Inuyasha FEKSZIK! – a hanyou így közelebbről is megismerhette a drága anyaföld szépségeit.

-         Kouga most kérlek, menj el mielőtt itt vér, folyna.

A farkas szellem megfogta Kagome kezét, és azt mondta:

         - Kagome akkor most elmegyek de csak, azért mert te kérted tőlem, de előbb… - és Kouga vészesen közeledett Kagoméhoz és megcsókolta a lányt (egy szimpla csók).

„Hogy merészeli ez a rühes dög itt csókolgatni Kagomét, és ráadásul Kagome engedi is neki.” Inuyasha majd felrobbant a dühtől. Közben a farkas szellem elviharzott a helyszínről. Kagome odament a hanyouhoz, de az csak felkelt a földről és elsétált a lány mellett. Kagome nem tudta mire vélni a dolgot, mert ilyenkor általában egy órát veszekednek majd ő, szépen hazamegy, de most Inuyasha még a szemébe se nézett.

         Az út hátra levő részében nem nagyon beszélgettek. Estére egy kis patakocska mellett vertek tábort. Kagome megpróbált beszélni Inuyashaval, de ahányszor 3 m-nél közelebb ment a fiúhoz az mindig tovább állt. Sango Miroku, Shipou és Kirara hamar elaludtak. Kagome megpróbált aludni, de csak forgolódott. Felült és körül nézett, Inuyashat nem látta sehol, így hát gondolt egyet és elment fürödni.  Nem is sejtette, hogy valaki követi.

Inuyasha mind e közben a környéken sétált, mikor egy ismerős szag csapta meg az orrát.

-         Az a rühes farkas már megint mit kereshet itt? – a mi kedvenc félszellemünk rögtön a szag irányába ment. Meg is találta Kougat egy bokor csoport mögött valamit nagyon nézett. (Na de vajon mit?)

-         Pincsi gyere ide, de maradj csöndben!

-         Mit akarsz te dög, és mit nézel ennyire? – Inuyasha mind ezt persze halkan mondta oda ment Kougahoz és kinézett a bokrok közül.

Kagomét pillantotta meg, aki pont akkor levenni a melltartóját. A lányon már csak a szoknya volt, mikor Inuyasha feleszmélt a látványból és Kougat a fülénél fogva rángatta el onnan jó messzire. Inuyasha még mindig fülig vörösen kezdte el faggatni a farkas szellemet.

-         Mit képzelsz magadról te büdös farkas? Miért leskelődsz Kagome után?

-         Figyelj pincsi, most beszéljünk egymással, mint férfi a férfival!

-         Rendben

-         Inuyasha mond meg nekem őszintén, neked tetszik Kagome ugye, sőt lehet, hogy szerelmes is vagy belé?

-         Nem, ez nem igaz!

-         Inuyasha ne meséld be nekem, hogy egy kicsit sem tetszik!

-         Na jó talán egy nagyon kicsit tetszik, de csak ennyi semmi több. De egyébként is te leskelődsz Kagome után nem, pedig én. Beszéljél csak, mond, meg miért teszed ezt?

Kouga felnézett a csillagos égre és ezt mondta:

-         Inuyasha te még sosem gondolkoztál el azon, hogy milyen lehet megcsókolni Kagomét, vagy milyen lehetne úgy együtt lenni vele? Nem tudom te, hogy vagy ezzel de én mostanság csak erre tudok gondolni. Azok a gesztenyebarna szemek, az a szép selymes, hosszú haj és az a test.

-         Kouga te nem vagy magadnál! Bolond gombát ettél vagy mi? Kagome még csak 15 éves és nem is a mi világunkba tartozik. Kouga te sokkal perverzebb, vagy mint Miroku! És ha még egyszer meglátlak Kagome közelében, kitekerem a nyakadat!

-         Nyugi pincsi! Álmodozni csak szabad, vagy nem?

-         Húzz a fenébe te veszett farkas!

Erre Kouga fogta magát, és ott hagyta a hanyou gondolataival. „Mit képzel ez magáról? Nem hittem volna, hogy egy szellemnek is lehetnek ilyen elképzelései egy halandóról. Én azért sem ilyenekről ábrándozni, főleg Kagoméról nem!” Inuyasha elindult a tábor felé. Mikor visszaért látta, hogy már Kagome is mélyen alszik. „Még hogy Kagome és én ez nevetséges!” Ezzel a gondolattal a fejében felugrott egy fára és pár perc múlva ő is az álmok világában járt.