1. fejezet
Sesshomaru új terve

- Hova megyünk?- kérdezte lelkesen.
- Egy régi barátomhoz- mondta Sesshomaru. Rin felsóhajtott. Semmi kedve nem volt az éjszaka közepén elmenni bárkihez is. De inkább ezt választotta, mint hogy egyedül aludjon. Annyira megszokta a szellem védelmező jelenlétét éjszaka, hogy nem igazán mert aludni nélküle, ha nem hozta feltétlenül úgy a szükség.
- Már nem sok- mondta Sesshomaru látva a kislány fáradtságát. A csillagok hideg pontokként ragyogtak az égen. De a keleti égbolton, ahol az ég és a föld összeérnek, rózsaszínes fény kezdett derengeni. A távolban egy falu körvonalai rajzolódtak ki. Az élet cseppnyi jele sem mutatkozott még  kunyhók között. Sesshomaru egy kissé különálló kunyhó előtt állt meg. A kunyhót kis kert vette körül. A bimbózó virágok mintha csak egyí láthatatlan határvonalon belül élnének meg. Ahogy a nap első sugarai elérték őket, kinyíltak és ezer színben pompázva köszöntötték a reggelt.
- jaj de szép!- kiáltotta Rin és összecsapta a tenyerét.
- Csendesen!- intette Sesshomaru. A virágoskert közepén út vezetett. Egy kecses kéz eltolta a gyékényfüggönyt. Egy nő lépett ki  kunyhóból. Aranyozott páncélt és halványlila szoknyát viselt. A páncélon a halványlila palást lógott. A nő tejfehér vállait homályosan világította meg a derengő fény. Hosszú ébenfekete haját elngedve hagyta. Kék szemében kacérság csillant meg, rózsaszín ajkai közt mosoly bújkált.
- Sesshomaru! Nahát, csoda! A nagy kutyaszellem nagy fiacskája eljött régi barátjához- dallamos hangja volt. Gyermeteg könnyedséggel ejtette ki a szavakat.
- Rin, bemutatom Katsumi-t- szólt ridegen Sesshomaru.
- Jaj Sesshy! Édes ez a kislány! Honnan van?- Katsumi közelebb lépett Rin-hez és lehajolt hozzá. De meg sem várta a választ.
- Hogy hívnak?- kérdezte pajkosan.
- Rin.
- Na, Rin. Biztos nagyon fáradt lehetsz. És éhes is! Na gyere be a kunyhómba, csinálok valami finomat- kacsintott Katusmi és rugalmas léptekkel bement a házba. Sesshomaru és Rin követték. Egyszerű kunyhó volt, középen tűzhellyel, oldalt pedig ládákkal. Rin az egyik ládának támaszkodott. Katsumi egy tál rizst tett elé és leöntötte egy vörös szósszal. Rin először félve kóstolta meg az újdonságot, aztán réjött milyen finom és folyamatosan tömte a száját.
- Ez micsoda?- kérdezte Sesshomaru.
- Saját recept. Ízlik? - mosolygott Katsumi. Rin bólintott. A kislány letette az üres tányért és máris álomba szenderült.
- na, mostmár a tárgyra térhetünk- szólt Katsumi.
- Mi?
- Ugyan! Csak akkor jössz, ha segítség kell- legyintett Katsumi.
- valóban. Biztos emlékszel az öcsémre...