2 rész: A váratlan segítségek

Mindenki korán reggel kelt aznap! Olyan gyorsan meg akarták találni Narakut ahogy, csak tudják, de váratlanul…

- Az a rühes farkas! Na most pont nincs hozzá hangulatom!

- Pincsi hol van az asszonyom?

- Először is ne nevezd az asszonyodnak, másodszor pedig Naraku elrabolta.

- Ja értem! HOGY MI?? HAGYTAD HOGY ELVIGYE? EZÉRT MOST MEFHALSZ!

Miroku a két fiú közé állt és leállította Kougát!

- Na várj csak nem az ő hibája volt! Mindent megtett és különben is nem unod még a Kagome az én asszonyom dumát? Szerintem neki kéne döntenie, vagy talán tévedek?

- Ez az Miroku jól megmondtad neki!

- Kösz Shippu!

- Akkor is az enyém lesz, de én is veletek akarok menni!

- Na már csak az kéne.

- De Inuyasha talán még segíthetne is nekünk. Nem gondolod?

- Jó de tartsátok távol tőlem.

- Rendben –hallatszott egyszerre a válasz!

Már majdnem lement a nap, amikor Jaken jelent meg a színen!

- Hol van az a halandó, segítenie kéne Sesshoumaru-nagyúrnak!

- Milyen felkapott lett hirtelen Kagome. Nem gondoljátok?

- De. Nincs itt.

- Egyébként mi történ?

- Az a mocskos Naraku… megtámadott és elkapta Rint.

- Mi van halandókat, gyűjt?

- Ez nem vicces ordas!

- Hallgass pincsi!

- Te hallgass!

- Mindketten hallgassatok!

- Sesshoumaru-nagyúr.

- Mi tartott ilyen sokáig.

- Őt is elvitte!

- Tudjátok mit, mi is veletek megyünk.

- Ebből baj lesz-szólt Sango

- Szerintem is!

- Jó de egy vita és nem lesz szép végetek!

- Na ne fenyegetőzz!!

Végre beesteledett és mindenki elaludt kivéve Inut.

- ,, Hogy én miért nem tudtam vigyázni rád Kagome? Ha egy ujjal is hozzád nyúl én nem tudom,mit fogok csinálni! Na és mi van, ha már elkésünk, és te nem élsz már. Nem Inuyasha ne is gondolj ilyeneket.”

Eljött a reggel. A meggyarapodott csapat már úton is volt! Végre elértek Naraku palotájához.